Előszó

Kiadásunk György Lajos e művének végleges kézirata alapján készült; tartalmazza még utólag, saját kezűleg írt betoldásait, javításait is. Korábbi változataitól lényegében csak ez utóbbiakban különbözik. Szövegének csupán utolsó fejezetében látszott szükségesnek néhány jelentéktelen változtatás, ahol előadása a személyes és személytelen hangnem apró ingadozásait mutatta. A könyvtár történetének utolsó szakasza ugyanis összefonódik György Lajos élete pályájával. A kéziratot felesége (sógornőm) mint sajtókész munkát, kiadás végett adta kezembe. Az adott viszonyok között, az 1960 körüli években, a munka művelődéstörténeti értéke éppúgy mint módszertani újdonsága általános elismeréssel találkozott ugyan, de kiadására sor nem kerülhetett. A könyvtár elvégre is egyházi intézmény volt, szoros tudományossággal írt történetének szövegén pedig átsugárzott szerzőjének elkötelezettsége. Külföldi megjelenésére tett kísérleteink sem jártak sikerrel. Különösen szorgalmazta külföldi megjelenését néhai P. Petruch Antal S. J. aki akkor éppen a jezsuita rend hazánkba településének történetével foglalkozott, s Az első jezsuiták Magyarországon című művén dolgozott. (Megjelent Péteri János szerzői néven Rómában, 1963-ban.) Azonban az ő fáradozása sem járt eredménnyel.

György Lajos feleségének halála után a romániai Kriterion vállalat Művelődéstörténeti tanulmányok című kiadványa (Csetri Elek, Jakó Zsigmond, Sipos Gábor és Tonk Sándor szerkesztésében látott napvilágot Bukarestben, 1980-ban) közölte a mű néhány részletét, szövegkihagyásokkal és apró változtatásokkal, a szerzői jog figyelembe vétele nélkül. Érdeme mégis, hogy a munkára a figyelmet felhívta.

Nem feladatunk a mű méltatása, amelynek forrása a könyvtárban található kötetek közvetlen megvallatásából nyert adatokon keresztül, a rá szorosabban vonatkozó levéltári forrásanyagon át a jezsuita és a kegyesrendi rendtörténeti irodalom kolozsvári vonatkozású munkálataiig terjed. Munkája mindenesetre igen gazdag ismeretanyagot foglal össze, amely vonatkozásaiban szükségszerűen tükrözi Erdély művelődési viszonyainak négy évszázados alakulását: a fejedelemség lehetőségeit a török időkben, a vallási küzdelmek alatt, a Habsburg-birodalomba soroltatásának korszakában, majd az anyaországgal való uniójának éveiben, végül román, majd ismét magyar, majd újra román fennhatóságának napjaiban. Mint intézménynek kell külön létharcát megvívnia a változó zászlók alatt jelentkező ellenségeivel, amelyeknek soraiban egymást váltva válik uralkodóvá a romboló vallási fanatizmus, majd a felvilágosodás hitellenessége, az összbirodalmi érdek s nyomában saját liberalizmusunk nemtörődömsége, végül a "másságot" nem tűrő nyílt nacionalizmus.

György Lajos úgyszólván az utolsó pillanatban készült el művével. Nemcsak mivel a monográfia e végleges formájában életének utolsó befejezett alkotása, hanem azért is, mivel államosításával a könyvtár is befejezte a maga önálló életét, s további vizsgálata immár lehetetlenné vált. A monográfiához függelékként csatolt "Feljegyzési naptár" adalékai egyszerre jelzik egyrészről a szerző életét fenyegető kór első heves jelentkezését és a személye elleni politikai hajsza kezdetét, más részről a vezetése alatt álló intézmények köztulajdonba vételének elindítását. Erejéből futotta annyi, hogy a Lyceum-könyvtár elkobozását s egyúttal a 370 éves egyházi tulajdonban őrzött gyűjtemény széthullását, amely az erdélyi magyar kultúrának fellegvára volt, de egyben saját munkahelye is - 1948. augusztus 3-án könyvtárőri minőségében végignézze és szenvedje. A monográfiában elsóhajtott csendes óhaja, hogy az állomány új őrzési helyén együtt maradhasson, a jelek szerint nem teljesülhetett. György Lajos kéziratában a Lyceum-könyvtár ősnyomtatványait tárgyaló fejezet (Baráth Béla feljegyzése nyomán) cím szerint veszi számba az ide tartozó 95 kötetet. 1991-ben a jezsuita korszak anyagáról újabb jegyzék készült a kolozsvári román Egyetemi Könyvtár gyűjteménye alapján. (Jakó Klára: Az első kolozsvári egyetemi könyvtár története és állományának rekonstrukciója 1579-1604. Szeged, 1991.) A fentiek közül itt 36 mű címét már hiába keressük.

Így amit a nagy múltú könyvtár, Erdély legrégibb fennmaradt bibliotékája sorsáról tudunk, azt lényegében György Lajosnak köszönjük. Hiányosságát éppúgy mint helyenkénti aprólékosságát a mű célja magyarázza: menteni a múlt emlékeiből, amennyi menthető, s mindazt, ami menthető. Ami így kifogásunk lenne, nézzük el: az események felgyorsultak, s a mérlegelésre a tudós fizikumának gyengülése már nem adott időt.

A pangó, magyar szakkönyvektől elzárt erdélyi könyvtárak között kivételnek számít, amit a Lyceum-könyvtár elért, miután 1928-ban "a magyar egyetemi hallgatók nemzeti művelődésének ápolására s lelki integritásának védelmére nyilvános működésre merészkedett"- írja 1940 decemberében György Lajos. Hozzáfűzhetjük, hogy a Lyceum-könyvtár barátságos olvasótermei egyúttal szakmai előadások, szemináriumok, tanácskozások számára is helyet biztosítottak. György Lajos maga is itt dolgozott, itt fogadta hallgatóit, hivatali vendégeit, a könyvtár mintegy második otthona volt; ám egyúttal visszavonulási helye is, ahol nehéz óráiban munkába temetkezve megpihent.

A Lyceum-könyvtár történetének utolsó lapjai adatszerűen mutatják be állománya és forgalma alakulását a viszontagságok, változások és megrázkódtatások évei alatt. S egyben azt a nem csekély bátorságot, hősies odaadással végzett fáradságos munkát, amelyet György Lajos az intézmény kisebbségi viszonyai közt vállalt és folytatott.

Sándor István




Kezdőlap Előre