A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár történetében 1948. augusztus 3-án - mint mondani szokták - korszakos jelentőségű változás állott be. Az erdélyi római katolikus egyházmegye 370 esztendős intézménye, amely majd kilenc-tíz emberöltő katolikus közösségének áldozatosságával, ragaszkodásával és művelődésével forrt egybe, egyik napról a másikra a román népi köztársaság tulajdonába zökkent. Csupán ez a körülmény elég indítékul szolgálhatna, hogy tisztes korú gyűjteményünkről életrajz készíttessék, mégis elsősorban nem ez a változás késztet a könyvtár közel négy évszázados múltjának feltárására. E munkálat létrejöttét öreg szándék és hosszú előkészület előzte meg. Az erdélyi római katolikus Státus, majd az Egyházmegyei Tanács igazgató tanácsának megbízásából és bizalmából könyvtárőri tisztet 1929-től kerek húsz esztendőn keresztül töltöttem be. E két évtized alatt sok igyekezettel rajta voltam, hogy a könyvtárt régi avultságából kimozdítsam, korszerűsítsem és eleven művelődési tényezővé tegyem, de természetes, hogy egy ember fogyatékos ereje s főképpen nagyon is szétforgácsolt ideje a feladatok tömegével hiánytalanul meg nem birkózhatott. Az újszerű könyvtári elveknek és gyakorlatnak megfelelő átrendezés a részletekben figyelemre méltó haladást tett, de egészben célhoz nem jutott, mert a fent említett esemény derékban szakította ketté a befejezés felé tartó munkát.

Egy dolgot azonban sikerült véghezvinni, s abban kielégítő eredményt elérni. Kezdettől fogva igen érdekelt a könyvtár sejtelmes múltja, s bár az elinduláskor kilátástalannak tűnt fel, hogy a századok homályosságában eligazodni lehessen, kitartóan nyomoztam a tájékoztatást ígérő forrásokat, s lépésről lépésre keresgéltem a lappangó adatokat. Húsz esztendő alatt terjedelmes gyűjteményem halmozódott fel. Úgy érzem, hogy teljességét a mai körülmények között talán csak jelentéktelenül lehetne tovább szaporítani, megkísérelhetőnek vélem tehát a könyvtár múltjának összeállítását. Ez annál is inkább izgató feladat, mert könyvtártörténeti munkát, melyet mintául választhatnék, nem ismerek.

A könyvtár története csaknem egyforma terjedelmű két korszakra választható szét. A jezsuita korszak (1579-1773) hosszabb távú, 194 esztendejéről úgyszólván semmiféle írásbeli feljegyzést nem sikerült fellelni. Történeti forrásművekből eléggé behatóan ismerjük a jezsuita rend két évszázados erdélyi működését, de kolozsvári könyvtárukról sehol sincs érdemleges közlés, csak itt-ott elvétve történik róla futólagos említés. A hiányos adatok pótlása végett az érintetlenül meglevő jezsuita törzsanyag tüzetes átvizsgálásával magát a könyvtárt kellett vallatóra fogni és kihámozni belőle kialakulásának folyamatát. Módszertanilag is tanulságos, hogy maguk a könyvek milyen értelmesen beszélnek a múltról, s hiteles bizonyságot tesznek a könyvtár rejtelmes életéről.

A piarista korszak (1776-1948) rövidebb 172 esztendejének történetét már gazdag levéltári anyag teszi jóval hozzáférhetőbbé. Ebben az időszakban a tanulmányi alaphoz kapcsolt könyvtárnak a főhatósága a kir. főkormányszék (Gubernium Regium) keretébe tartozó Kat. Bizottmány (Catholica Commissio), illetőleg 1873 óta az erdélyi római katolikus Státus, újabb nevén erdélyi római katolikus Egyházmegyei Tanács, vagyis végső fokon, az erdélyi püspök. Egy időben a bécsi udvari kancellária éppúgy intézkedéseket foganatosított és alkalmazta az összbirodalom egységes könyvtárszervezeti irányelveit, mint 1849 után a Szebenben székelő cs. kir. helyhatóság. Ezek az egymást váltogató szervek javadalmazták a tanulmányi alapból a könyvtárt, látták el utasításokkal, gyakorolták ellenőrzését, végezték a felügyeletet s nevezték ki a könyvtárosokat. A kormányszéki, az erdélyi püspöki és státusi levéltárakból, az utóbbi helyen a Kat. Bizottmány jegyzőkönyveiből kellett kiszemelgetni azt a kiadós forrásanyagot, amiből a könyvtárnak nemcsak nagyvonalú vázlata rajzolható meg, hanem apró részleteire is kimerítő világosság deríthető. Emellett magának a könyvtárnak saját levéltárából - bár ennek folytonosságában a hiányos évek ismételten tátongó hézagokat mutatnak - szintén sok becses anyagot lehet kijegyezgetni. A kolozsvári római katolikus főgimnázium levéltára ugyancsak a források közé számítható, különösen az 1870 után következő öt évtizednek a korábbiaknál jóval szegényesebb és egyhangúbb történetére.

A könyvtár történetének eddigi vázlatai - feldolgozásoknak ezek a legjobb akarattal sem nevezhetők - forrásközlés szempontjából jelentéktelen írások. Hodor Károly 1850-ben összeállította Az erdélyi Báthory-egyetem történelmé-t (1579-1849), s ennek keretében (72-75. l.) a könyvtárról is szűkszavúan megemlékezik. Az Erdélyi Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratának hallomásból és másodkézből vett adatai kevés okulást nyújtanak. Ugyanez mondható az intézeti évkönyvekben megjelent rövidke cikkekről. Vas József volt könyvtáros két ízben írt az erdélyi római katolikusok főtanintézetének könyvtáráról (1851/52, 11-12. 1., 1856-57. 18-19. 1.), később Várady Móric (1876-77. 39-40. 1.) és Erdélyi Károly (1897/98. 122-23. 1.) igazgatók jubiláris visszatekintésében esik szó nagy általánosságban a könyvtárról. Terjedelmükről észrevehető, hogy közismert tényeket ismételgető, igénytelen összefoglalások ezek.

Az itt következő, úgyszólván előzmények nélküli, magára a könyvtárra és a felsorolt levéltári forrásokra támaszkodó könyvtártörténeti monográfia az eddig ismeretlen anyag rendszerezésével nem csupán egy néma könyvgyűjteményt akar szóra bírni, hanem azokat a nemes művelődési törekvéseket is szeretné felidézni, amelyek létrehozták és századokig fenntartották. Egy ízben már alkalmam volt utalni a Lyceum-könyvtár különleges jellegére és történeti jelentőségére (Erdély magyar egyeteme. Kolozsvár, 1941. 216-221. 1.). E könyvtár évszázadon keresztül, majd néhány évtized kiesésével az utolsó húsz esztendőben ismét főiskolai intézmény volt, sokáig Erdély egyedüli nyilvános jellegű hivatalos könyvtára. Mindenesetre olyan művelődéstörténeti tényező, melynek múltját érdemes feltárni és megmenteni az elkallódás veszélyétől.