A könyvtár életének utolsó két évtizedes rövid időszakát régi hivatásának felébredése, fejlődésének nagyarányú kibontakozása, külső és belső korszerűsítése jellemzi, szoros kapcsolatban a kisebbségi élet tudományos és művelődési törekvéseivel. Az elnevezésben csupán annyi változás áll be, hogy az eddig melléknévi jelzős lyceumi könyvtár helyett a főnévi jelzős Lyceum-könyvtár lesz általánossá a hivatalos és közhasználatban.

Ezúttal a könyvtár tespedő állapotának felszámolását az tette lehetővé, hogy dr. György Lajost, személyemet, az erdélyi püspök 4864-1928. sz. alatt megbízta a Báthory-Apor Szeminárium főiskolai ifjúságának tanulmányi vezetésével. Az ennek megfelelően kidolgozott tanulmányi rendszer egyik sarkalatos pontjául jelöltem meg a műveltségképzést szolgáló könyvtárt. Gyakorlati keresztülvitele érdekében 1928. november 16-án dr. Balázs András státusi előadóhoz fordultam beadvánnyal, amelyben rámutattam az ifjúság tanulmányai érdekében álló könyvtár nélkülözhetetlenségére s a Lyceum-könyvtár átszervezésére tettem javaslatot: a könyvtár szélesebb körű megnyitását és tudományos munkahellyé való berendezését kértem az egyetemi hallgatók tanulmányainak támogatására. Ez a cél, mint kifejtettem, azt kívánná meg, hogy a gimnázium szempontjából egyébképpen is alkalmatlanul a könyvtár helyiségeibe tett igazgatói és titkári iroda máshová helyeztessék el a könyvtár korlátlan igénybevételének és zavartalan működésének biztosítása érdekében, s a könyvtár kezelése a felelősség minden kötelezettségével bízassék rám mint tanulmányi igazgatóra. Felajánlottam, hogy a könyvtár ilyen irányú átszervezésével és vezetésével való megbízatásom esetén önként vállalkoznék a könyvtár díjtalan igazgatására, a rendezés munkálatainak folytatására és a könyvállomány korszerű megújítására. A nagyarányú célkitűzés kezdetben nehezen talált megértésre, kisszerű formákkal próbálkoztak, de kitartással végül is sikerült az eredeti tervet hiánytalanul megvalósítani.

Olyan gyökeres átalakulásról volt szó, ami természetesen nem ment minden huzavona nélkül, máról holnapra egyszerre. A tanulmányi igazgató javaslatát Balázs András státusi előadó kiadta dr. Biró Vencel főgimnáziumi igazgatónak bizalmas véleményezésre. Az igazgató az 1928. december 17-i levelében aggodalmát fejezte ki, hogy miképpen lehessen a könyvtár vezetését egy olyan személyre bízni, ki nincs benne a tanári karban, mikor a könyvtár s annak igazgatója állami felügyelet alá esik.

Dr. Balázs András megérezte a tervezet jelentőségét, s a státus igazgató tanácsa 1928. december 20-i ülésén kimondotta, hogy a kérdés gyakorlati megoldását kell megkeresni. Ezért javaslatot kért a főgimnázium tanári testületétől a/ a módozatok tekintetében, melyek mellett nagyobb zavar nélkül az igazgatói és titkári iroda máshová lenne a könyvtárból áthelyezhető, és b/ személyi tekintetben, hogy miképpen lehetne a tanulmányi igazgatót a könyvtár vezetésével és a rendezésével úgy megbízni, hogy hivatalosan a gimnázium igazgatója, vagy az eddigi Szalay József tanár szerepeljen kifelé tovább is könyvtárőrül.

A tanári testület véleményét dr. Biró Vencel igazgató 1929. február 3-án terjesztette föl. Ez a vélemény megismételte azt az aggodalmat, hogy nem lehet a könyvtárt a tanári karon kívül álló egyénre bízni, a megbízás legföljebb csak úgy vihető keresztül, ha az igazgató lesz a könyvtár ellenőrzője. A személyi kérdésben a testület még hajlandó volt némi megegyezéses engedményre, de annak mereven ellene szegült, hogy az igazgatói iroda a könyvtárból kiemeltessék. Ehelyett asztalos és építkezési tervezet mellékletével azt a javaslatot nyújtotta be, hogy a könyvtáros szobája legyen a könyvtár előtti hosszú szoba a kapualjba vágandó ajtóval, s ennek pótlására faláttöréssel a könyvtárból vétessék el az utolsó legkisebb szoba az igazgató részére fogadószobának. Ez a tervezet hajlandó volt a negyedik könyvtárszoba beépített állványait lebontani anélkül, hogy az ott levő könyvek további elhelyezéséről gondoskodott volna; csak azért, hogy az igazgatói iroda tovább is illetéktelenül a könyvtár előterében maradjon. Itt lett volna az alkalom felvetni a Lyceum-könyvtár jogi helyzetét, mivel a tanári testület a könyvtárt úgy emlegette, mint saját tanári könyvtárát, s az igazgató tanács, a múltról megfeledkezve, ugyanazt a nézetet visszhangozta.

A tanári testület véleményes jelentésének vétele után az igazgató tanács az 1929. február 14-i ülésén dr. György Lajost, a Báthory-Apor Szeminárium tanulmányi igazgatóját, megbízta a Lyceum-könyvtár kezelésével és rendezésével olyan formában, hogy a mindenkori főgimnáziumi igazgató joga és kötelessége marad a rendezés és a kezelés felügyelete és ellenőrzése. Felszólította továbbá Szalay József könyvtárőrt, hogy a könyvtárt rövid jegyzőkönyv kíséretében adja át dr. György Lajosnak. A tanári karnak az átalakítási munkálatokra előirányzott 40.176 lej költségtervezetét az igazgató tanács visszautasította, s úgy rendelkezett, hogy a könyvtárnak és az igazgatói irodának marad a régi állapota azzal a módosítással, hogy a titkári, a könyvtár melletti hosszú keskeny szoba lesz a könyvtári dolgozószoba, kívülről való közös bejárással, az igazgatói irodával folytatólagos negyedik könyvtárszoba kiürítés és a könyvek megfelelő elhelyezése után az igazgatói irodához csatoltatik, a könyvtárszoba jobb oldali ajtajának befalazása nélkül.

Ez a rendelet a felemás kielégítéssel sem az egyik, sem a másik érdekelt félnek nem volt ínyére. A gimnázium igazgatója február 16-án újabb felterjesztéssel élt, melyben kifejtette, hogy lehetetlennek tartja a könyvtár dolgozószobájának és az igazgatói irodának közös bejáratát. Ez zavarná az igazgatói irodát, de felelősséget sem lehetne vállalni az irodában elhelyezett iratokért és naplókért. Föltétlenül szükséges a könyvtár negyedik szobáját ajtó nyitásával összekötni az igazgatói irodával, mert az igazgató fogadószoba nélkül nem maradhat, de a gimnáziumnak nincs fedezete az átalakítási költségekre. Ha a benyújtott terv meg nem valósítható, a könyvtár nyilvánossá nem tehető.

Ekkor az igazgató tanács látszólagos megoldásokkal próbálta az ellentéteket elsimítani. Február 18-án azt válaszolta, hogy a könyvtár felelős vezetője bizonyos előre meghatározott napokon és órákban adjon ki könyveket a könyvtárból, de senki se tartózkodjék ott a munkák tanulmányozására. Ezeket a könyvtári órákat olyan időpontra kell tenni, mikor a titkár vagy az igazgató jelen van az irodában, s fel kell függeszteni, mikor ez a tanügyi felügyelőket bármiképpen is feszélyezhetné. Egyébképpen az igazgató tanácsnak nincs kifogása az ajtónyitás ellen az igazgatói irodából a könyvtár belső szobájába, s annak költségeit az igazgató újabb előterjesztésére utalványozni fogja a fenntartói díjakból.

Az ügy már-már rossz vágányokra került. Ezért március 9-én újabb terjedelmes beadvánnyal fordultam az igazgató tanácshoz. Megköszöntem a könyvtár átengedésében kifejezett bizalmat, ugyanakkor a használatra kért könyvtár rendeltetését behatóbban körvonalaztam, s kitértem a megoldás célszerű módozataira is. Egy olyan intézményre gondoltam, mely az egyetemi hallgatókat eredményesen tudja támogatni az önnevelésben, a műveltségképzésben és segíteni tud a magyar szellemi élettől való elszigeteltségükön. Könyveket, folyóiratokat akar kezükbe adni, olvasótermet, tanulmányi helyet berendezni, nevelő szellemi környezettel szeretné őket körülvenni. Erre a célra máris tekintélyes anyagot szereztem, csak helyiség kell, ahol azokat rendelkezésükre bocsáthatom. A közös együttlét a gimnázium igazgatói irodájával azonban olyan nehézség, hogy ilyen feltétel mellett a könyvtár átvételét nem vállalhatom, mert ez a cél megvalósítását lehetetlenné teszi. A könyvtárral összefüggő helyiségek lefoglalása igazgatói iroda céljára eddig is nagy hátrányára volt a nagy múltú könyvtár használhatóságának és fejlődésének. Kár még gondolni is arra, hogy a könyvtár negyedik szobáját igazgatói fogadószobának alakítsák át, mert ez a könyvtár egységének helyrehozhatatlan felbontását és a különben is zsúfolt férőhely jóvátehetetlen megszűkítését idézné elő, amit a jövő előtt felelősséggel sem az igazgató tanács, sem a gimnázium igazgatósága nem vehet magára.

Végül is dr. Biró Vencel igazgató megfontolva, hogy tanügyi szempontból az irodának nem a könyvtár helyiségeiben, hanem a gimnázium I. emeletén van a helye, március 10-i felterjesztésében kétféle megoldást ajánlott az igazgató tanácsnak az igazgatói iroda áthelyezésére. Az igazgató tanács a március 14-i ülésén megbízta az elnökséget, hogy a főgimnáziumi igazgató és a szeminárium tanulmányi igazgatója bevonásával személyes megbeszéléssel oldja meg a kérdést. Ennek alapján az igazgató tanács június 4-én úgy határozott, hogy a Lyceum-könyvtár célszerű használhatóvá tétele megkívánja a gimnáziumi igazgatói iroda áthelyezését, ehhez képest a főgimnázium igazgatóságát intézkedésre szólította fel, hogy a nagyszünidő folyamán az igazgatói irodát költöztesse fel az I. emeleten e célra kijelölt helyiségbe.

Ezek után a 406-1929. sz. igazgató tanácsi rendelet értelmében 1929. május 2-án a Lyceum-könyvtárt hivatalosan átvettem Szalay József volt könyvtárőrtől a dr. Biró Vencel igazgatóból, dr. Wildt József és Reischel Arthur tanárokból álló bizottság előtt. Május 6-án jelentettem az igazgató tanácsnak, hogy a könyvtárt alapleltár nélkül vettem át, s így felelősséget nem vállalhatok a múltra vonatkozólag később esetleg kitűnő hiányok tekintetében. Egyúttal vázoltam legközelebbi teendőmet, mely arra irányul, hogy a könyvtárt lehetőleg rendbe hozzam, berendezzem s ősszel a közhasználat számára megnyissam. Az igazgató tanács május 25-én tudomásul vette a könyvtár átvételét, s egyszersmind intézkedett Szalay József volt könyvtárőr tiszteletdíjának megszüntetéséről.

A főgimnázium új igazgatója, Uitz Mátyás, egy sereg, jórészt anyagi természetű követelményt támasztott a Lyceum-könyvtárral szemben, többek közt követelte annak az 57.000 lejnek a kirovását a könyvtárra, amennyibe az igazgatói iroda "kényszerű" áthelyezése került. Az igazgató tanács a kívánságokat mellőzve, október 22-én a főgimnázium igazgatóságához és a könyvtárőrhöz intézett leiratában még egyszer pontosan körvonalazta az új helyzetet. A Lyceum-könyvtár megfelelő rendezése és karbantartása szükségessé tette a könyvtár kezelésére önálló könyvtáros alkalmazását, kit a tanári teendők nem gátolnak e fontos feladat teljesítésében. Az önálló könyvtárőr alkalmazása különben is megfelel a vonatkozó miniszteri rendeletek szellemének. A könyvtár kezelőjévé önkéntes vállalkozás alapján az igazgató tanács dr. György Lajost, személyemet, anno a Báthory-Apor Szeminárium tanulmányi igazgatóját, nevezte ki, s megbízott, hogy a könyvtárt megfelelően rendezzem, gondozzam, s gyarapításáról gondoskodni igyekezzem. Az egész könyvtár gondozásom alatt áll, de rendezés és használat szempontjából a könyvtár két részre oszlik: a túlnyomóan régi könyveket tartalmazó "Lyceum-könyvtárra" (mely a könyvtár első szobájából balra nyíló ajtóval kezdődő teremmel együtt egymásután következő három könyvtárszobát) és az inkább új könyvekből álló "Tanári könyvtárra" (mely a második előszobából szintén balra nyíló ajtón át a negyedik és ötödik könyvtárszobát foglalja magában). A "Tanári könyvtár" a főgimnáziumi tantestület használatára a főgimnáziummal szoros kapcsolatban áll. A régi "Lyceum-könyvtár" azonban elkülöníttetik a főgimnáziumtól, azzal a felhatalmazással, hogy a mindenkori gimnáziumi igazgató felügyelete és ellenőrzése mellett e könyvtárt egyetemi hallgatók is használhassák, ott olvashassanak s tanulmányokat eszközölhessenek. A könyvtárból azonban könyveket külső használatra kiadni nem lehet. (A főgimnázium igazgatósága a tanári testülettel egyetemben ehhez alkalmazkodjék.) Ezzel a könyvtárügy végleges elintézést nyert.

A gimnázium azonban saját létét látta kockán forogni a könyvtár miatt, és szüntelen aggodalomban élt, hogy mikor származik belőle a román állami beavatkozásra kellemetlensége, esetleg végzetes szerencsétlensége. Az idegesség mindig hajlandó túlozni a dolgokat, mint ez bebizonyosodott 1933. november 7-én, amikor Gusti közoktatásügyi miniszter meglátogatta a katolikus főgimnáziumot. Az igazgató a minisztert a Lyceum-könyvtárba is bevezette. A miniszter a bejárattól balra eső hosszú terembe ment, s a folyóiratszekrény előtt megállott. Széttekintett, s kezébe vette a Magyar Paedagogia és a Magyar Kultúra című folyóiratokat. Mindjárt vissza is tette helyükre, s bement a nagyterembe. Megjegyezte, hogy milyen sok szép régi könyv van ott. Azután szóba állt néhány hallgatóval s megkérdezte tőlük, milyen szakosak s mit tanulnak. Majd érdeklődött, hogy vannak-e új könyvek is. Amikor erre igenlő választ kapott, anélkül, hogy egyetlen könyvet is megnézett volna, kíséretével együtt eltávozott. Rend volt, a hallgatók tisztelettudóan állva fogadták a látogatást. (Az egész nem tartott tovább öt percnél. Nem történt semmi.) Mégis e jámbor esemény nyomán az igazgató egy szerencsétlen megjegyzéséből futótűzként terjedt el a hír, hogy "a miniszter olyan könyveket és folyóiratokat talált a könyvtárban, melyek Románia területéről ki vannak tiltva". A Státus titkára az ügyre nézve igazoló jelentésre szólította fel a könyvtárőrt, mert "a dolog ... rendkívül kellemetlen és beláthatatlan következményeket vonhat maga után". A könyvtárőr november 11-én terjesztette fel bizalmas igazoló jelentését az előadóhoz, s az esetet hitelesen leírva, megnyugtatta, hogy semmi baj nem történt, s teljesen légből kapott, hogy kitiltott folyóiratok lennének a könyvtárban.

Az igazgató tanács az aggodalmaskodás végleges megszüntetésére november 21-én úgy rendelkezett, hogy a két belső szobából álló "Tanári könyvtár" formailag is különíttessék el és önállósíttassék oly módon, hogy az intézet udvaráról a kisebb szobába nyíló ablak alakíttassék át ajtóvá, s a gimnázium gondoskodjék külön tanári könyvtárőrről. 1934. tavaszán a formai elkülönítés megtörtént, a külön bejárat elkészült, s Cservény Albin neveztetett ki a "tanári könyvtár" őréül.

1929-1940 között a könyvtár működésébe semmi külső beavatkozás nem történt, hatósági részről semmi kellemetlenség elő nem fordult. A könyvtár csak a tudományos célját követve szép és eredményes munkát fejtett ki. Nyilvános könyvtár volt, ellentétben az egyetem épületével; itt a hallgatók mindenki szeme láttára csendben tanultak és dolgoztak. Az egyetem tanárai is többször fordultak a könyvtárhoz olyan könyvekért, melyek csak a Lyceum-könyvtár birtokában voltak meg. A könyvtár zavartalanul élte a maga életét.

Amikor 1929. május 2-án átvettem a könyvtárt, a bejárattal szemben levő két szobában és a bejárattól balra eső hosszú keskeny szobában a gimnáziumi igazgatói iroda működött, majd ennek elköltözése után teljesen üres maradt mind a három helyiség. A könyvtár első nagy termében állottak Farkas Lajos könyvei, úgy ahogy azokat még 1921-ben odaszállították, s a rozoga asztalokon, melyek még a jó öreg Matusik János idejében készültek, felhalmozott könyvek és folyóiratok a rendezés után áhítoztak. A második terem közepén egy nagy állvány húzódott. Kályha ezekben a termekben nem volt, egy-egy zsinóron lógó 16-os égő küszködött a sötétséggel. Évtizedes szellőzetlenség és porréteg mindenütt. Az egyik asztalon kalamáris meg porzótartó tele porzóval s a mindenütt gondosan elhelyezett négyszögletes "pökládák" pompejii hangulatot keltettek. Ezt az állapotot kellett korszerűsíteni, ezt a sivár környezetet kellett használható, kellemes olvasótermekké átformálni. Az első évben a három szoba és az első nagyterem népesült be 8 asztallal és 50 ülőhellyel, ruhatárral, könyv- és folyóiratszekrényekkel. A legbelső szoba a könyvtárőr dolgozó- és fogadószobája lett, saját bútoraival berendezve. (Nagy mennyezetégők szolgáltatták a világosságot, a szemben levő két szoba padlózata linóleum bevonást kapott, a nagytermet Zephir-kályha melegítette.) Mivel ez a tér csakhamar szűknek bizonyult, a második évben a második nagyterem közepéről a nagy könyvállvány átkerült a harmadik terembe, s így még egy olvasótermet nyertünk. Ez is mennyezetégőkkel, Zephir-kályhával, asztalokkal és székekkel szereltetett fel. Ilyesformán több mint 80 kényelmes ülőhely alakult ki, s állott a látogatók rendelkezésére. Az a cél, hogy a könyvtár a nyilvános rendeltetésének lehetőleg hiánytalanul megfeleljen, további újításokat és berendezéseket tett szükségessé. Így a régi szabadon álló villanyvezetékek dísztelenségét s tűzveszélyességét a falba süllyesztés által sikerült megszüntetni. A használatban levő öt terem boltíves falai ekkor nyerték a ma is meglevő ízléses és stílusos festésüket. A három leginkább igénybe vett terem padlózata a felfestés által s részben linóleummal, részben kókuszszőnyeggel való beborítással igen emelte a helyiségek szépségét. A bejáró hosszú szoba, falainak kímélése végett, faburkolatot kapott, s a ruhatár megfelelőbb újjal cseréltetett fel. A nagy falrészek pusztaságát mindenütt írók, költők, tudósok arcképei s művelődéstörténeti ábrázolások töltötték ki. A könyvek több ízben portalanításon és a pusztító szútól tisztításon mentek át. Évek folyamán még több kisebb-nagyobb tökéletesítés történt, míg a könyvtár a mai tetszetős formáját elérte, amely rendkívül hangulatos környezetével vonzotta a látogatókat, és mindenkit egyformán elismerésre ragadott. Ez a fejlődési mozzanat a könyvtár történetében csak a 90-es évek nagyszabású átalakításával vethető egybe. Annak a tovább folytatása és betetőzése. A bezárt könyvmúzeum egyszerre eleven életté varázslódott át.

Mint tanulmányi igazgató 1929. november 1-jén jelentettem az igazgató tanácsnak, hogy a 2715-1929. sz. rendelkezés értelmében a könyvtárt elkülönítettem a szorosan vett "Lyceum-könyvtár"-ra és a "Tanári könyvtár"-ra. Az egyes részeket elláttam kétnyelvű, magyar és román felírással. A könyvtár olvasótermeit 1929. november 4-én nyitottuk meg az igazgató tanács által 2870-1929. számmal jóváhagyott s mindvégig érvényben maradt következő 16 pontból álló szabályzattal:

1. A könyvtár olvasóterme nyitva van október hó 15-től június hó 15-ig naponta 9-1-ig és du. 3-tól este 1/2 8-ig.
2. A Lyceum-könyvtár olvasóterme módot akar nyújtani egyetemi hallgatóinknak a magukat képző olvasásra, tanulásra, szaktudományok tanulmányozására s tudományos érdeklődésük bővítésére.
3. A könyvtár olvasótermének használatához a könyvtárigazgató előzetes engedélye szükséges. Minden egyetemi hallgató az első belépésnél tartozik nevét és adatait a nyilvántartási könyvbe bevezetni, ami az engedély megadását jelenti.
4. A nem egyetemi hallgató olvasókat kéri az igazgatóság, hogy szíveskedjenek nevüket a vendégkönyvbe beírni.
5. A könyvtár olvasótermeiben a fölösleges járkálás, hangos beszéd, társalgás s különösképpen a dohányzás szigorúan tilos.
6. Kabát, ernyő és irattáska a ruhatárba helyezendő, mely a könyvtári laboráns gondjaira van bízva.
7. A kézikönyvtár és a folyóiratok az olvasók szabad rendelkezésére állanak. A helyéről használatra elvitt könyv vagy folyóirat használat után megint visszahelyezendő.
8. A könyvek és folyóiratok a közművelődést szolgáló közös tulajdonunk, s mint ilyenek, különös tiszteletet és kíméletet érdemelnek. Megcsonkításuk, rongálásuk vagy eltulajdonításuk ellenőrzése mindnyájunk kötelessége. A visszaélés az olvasóteremből való kizárást vonja maga után.
9. Folyóiratot, sem egyes számot, sem évfolyamot, a könyvtár senkinek ki nem kölcsönöz.
10. A könyvtár unicumai, ritkaságai, kéziratai, továbbá a múlt századnál korábbi kiadású könyvei csak a könyvtár olvasótermeiben használhatók. Ezek még a tudományos kutatóknak sem adhatók kölcsön.
11. A róm. kat. Státus igazgató tanácsának 2715-1929. sz. rendelkezése értelmében, mivel a könyvtár egész nap nyitva van, egyetemi és főiskolai hallgatóknak könyv külső használatra egyáltalában ki nem adható.
12. Aki tudományos kutatást végez, vagy valamely témával huzamosabb ideig foglalkozik, a könyvtárigazgatótól állandó helyet és fiókkulcsot kérhet könyvei és jegyzetei számára.
13. A katalógust közvetlenül csak a tudományos kutatók használhatják. A kívánt könyv megkeresése a könyvtári laboráns feladata.
14. A könyvtár látogatói a könyvtári laboránsnak a csendre, rendre és tisztaságra vonatkozó figyelmeztetéseit kötelesek elfogadni.
15. A könyvtár igazgatósága a hét bizonyos estéin könyvtári munkaórák keretében módot nyújt a főiskolai hallgatóknak arra, hogy a legújabb tudományos törekvésekről és irodalmi művekről szakszerű tájékoztatást nyerjenek. Ezeknek idejét esetről esetre hirdetések közlik.
16. A könyvtárigazgató a napi hivatalos óráin (12-1) kívül és a könyvtárban tartózkodása alatt bármikor rendelkezésére áll az egyetemi hallgatóknak a tanulmányi ügyeikre vonatkozó kívánságaik kielégítésében.

Amennyire fontos volt külsőleg vonzó, tiszta és kényelmes olvasótermeket teremteni a nagyobb számú látogatottság befogadására, épp olyan lényeges nagy feladatnak kellett tekinteni a könyvtár belső fejlesztését, megfelelő könyvanyaggal való felszerelését. Az előbbi fejezet már rámutatott arra, hogy a könyvtár fejlődése a 70-es évektől fokozatosan hanyatlott s a világháború óta teljesen megakadt. A könyvtár 1929-ben az átvételkor úgyszólván semmit, de semmit sem tudott nyújtani a főiskolai ifjúság szellemi szükségleteinek kielégítésére. Nemcsak a modern szakkönyvek, lexikonok, enciklopédikus munkák hiányoztak, hanem az utolsó ötven év szépirodalmának sem volt semmi nyoma. Mivel a könyvtárt tanárjelölt, jogász, orvostanhallgató, gyógyszerész, teológus, kereskedelmi és gazdasági akadémiai hallgató, képző- és zeneművészeti főiskolás százszámra látogatta, mindenki a maga szakkörét keresve, természetszerűleg nagy és különféle igények jelentkeztek. Egy olyan szakkönyvtárt kellett tehát szervezni, amely az egyetemen használt román, francia, német tankönyveket s a nekik megfelelő magyar szakmunkákat a lehető teljességben tartalmazza, emellett a magyar és külföldi szépirodalmat minél gazdagabban képviseli, tekintettel a fiatalság hiányos irodalmi műveltségére az ifjúsági könyvtárak visszamaradottsága miatt. Nagy fáradsággal és sok áldozattal sikerült egy egészen új könyvtárrészt teremteni. Volt idő, mikor 80 magyar, német, francia folyóirat járt a könyvtárba, így az összes számottevő szépirodalmi folyóiratokat s azonkívül minden szaktudomány köréből a legjobb vezető folyóiratokat kísérhették figyelemmel a hallgatók. Hiányosságai mellett is kétségtelenül a Lyceum-könyvtár volt az a hely, ahol az uralomváltozás után a legtöbb magyar kiadvány gyűlt össze Erdélyben.

Ezeket a könyveket el is kellett helyezni, ami megint alkalmas megoldási módozatokat kívánt. Mivel a könyvtár belső termeiben már semmi férőhely nem volt, hiszen emiatt a régi anyag egy része katalogizálatlanul hevert, a bejárattól balra eső hosszú szoba kínálkozott megfelelőnek a berendezkedésre. Így egy falba épített üveges könyvszekrényen kívül 7 darab, egyenként 2-2 m magas, üvegezett ajtókkal ellátott könyvszekrény készült, rájuk helyezett s azokkal egybeépített 4-4 rekeszes polcrendszerrel 108 cm magasságban. Az 1929 óta beszerzett könyvek itt kaptak helyet, s 1948-ig a szekrények és a polcok majdnem zsúfolásig megteltek. A könyvtárnak ez a része, a törzsanyagtól elkülönítve, "Bibliotheca Academica" címen új beosztást és kezelést nyert, a könyvekre ugyanilyen szövegű pecsét került. Mivel a könyvszekrények nem egyszerre, hanem évek során fokozatosan készültek el, egy ideig csak a beszerzési napló alapján ment a könyvek számontartása és kölcsönzése. 1936-ban kezdődött meg s 1939-re fejeződött be a Bibliotheca Academica könyvanyagának bélyeges elrendezése és katalogizálása. A nagyság szerint sorakoztatott könyvek 1-től folytatólagos számozást kaptak, s a beszerzési naplón kívül, ahová a könyvek beérkezésük sorrendjében jegyeztettek be (ez az alapleltárnak felel meg), minden könyvről három felvétel készült: egy keresőlap a cédulakatalógus, egy kartonlap a szakkatalógus és egy további kartonlap a helyrajzi katalógus részére. Ez a háromféle katalógus egy erre a célra készült új rendszerű katalógusszekrényben nyert elhelyezést. A könyvtárnak ebben a részében minden könyv négy helyen van számontartva, s a keresett könyv pillanatok alatt megtalálható, az átvizsgálás könnyen eszközölhető. A szakkatalógus a következő csoportokra oszlik: 1. Bölcsészet. 2. Egészségtan. Sport. Játékok. 3. Földmívelés. Ipar. Kereskedelem. 4. Földrajz. Néprajz. 5. Hittudomány és egyháztörténelem. 6. Irodalomtörténet. 7. Jogtudomány. 8. Költemények. 9. Könyvészet. Könyvtártan. 10. Művészetek. Építészet. Szobrászat. Festészet. 11. Neveléstudomány. 12. Nyelvtudomány. 13. Orvostudomány. 14. Régészet. Oklevéltan. Éremtan. 15. Szépirodalom. 16. Színművek. 17. Szótárak. Enciklopédiák. Lexikonok. 18. Társadalmi gazdaságtan. Statisztika. 19. Természettudományok. 20. Történelem és művelődéstörténet. 21. Vegyesek. Almanachok, naptárak, évkönyvek, jelentések, feliratok, szónoklatok, életrajzok, utazások.

A rendszeres beszerzésen és gyűjtésen kívül sok ajándékkal gyarapodott ebben az időben magyarországi és egyes romániai intézmények, de magánszemélyek jóvoltából is a könyvtár. 1930-ban a Szent István Társulat a Szent István Könyvek 87 kötetből álló sorozatát ajándékozta a Lyceum-könyvtárnak. 1930-ban a budapesti Pallas R. T. 20 kötet tudományos és szépirodalmi könyvet küldött a könyvtárnak ajándékba. 1930. február 27-én dr. Fugulján Katalin kolozsvári orvosnő a Lyceum-könyvtárnak ajándékozta Prohászka Ottokár összegyűjtött munkáinak két első sorozatát 16 kötetben. Dr. Orient Gyula egyetemi tanár 1930. január 1-jétől értékes orvosi és gyógyszerészeti folyóiratokkal látta el a könyvtárt. Gr. Bethlen Györgyné 1930. április havában 61 darab szépirodalmi könyvet ajándékozott a könyvtárnak. Dr. Balázs András pápai prelátus, kanonok, státusi előadó 1937. január 27-én 193 darab, részint folyóiratot, részint füzetet küldött a könyvtárnak, köztük a Népszövetség "Die Tätigkeit des Völkerbundes" című 160 darab közleményét. Özv. br. Jósika Samuné 1931. december 4-én 119 kötet könyvvel emlékezett meg a könyvtárról. A magyarországi Hangya Szövetkezet 1931-ben 310 kötet, nagyrészt gazdasági tárgyú könyvet küldött ajándékba. Dr. Horváth János budapesti egyetemi tanár 1931. október 5-én 163 darab doktori értekezést ajándékozott a könyvtárnak. Az Országos Magyar Párt három ízben összesen 100 kötet külföldi modern regénnyel látta el a könyvtárt. A Minerva R. T. 1931. január 13-án a Lyceum-könyvtárnak 62 kötet könyvet küldött 2075 lej értékben. Dr. Jakabffy Elemér 1932. március 8-án a "Magyar Kisebbség" és a "Glasul Minoritatilor" 25 darab kiadványát küldte meg. Matskássy Pál igazgató tanácsos 1934-ben a könyvtárnak ajándékozta a 12 kötetes német nyelvű Conversations Lexikon-t. Magam mint tanulmányi igazgató többszáz könyvet ajándékoztam, köztük a Régi Magyar Könyvtárnak juttattam a kordaviselők legrégibb magyar nyelvű rendtartásának 1660-ból való nyomtatványát, amely jelenleg egyetlen példány a magyar irodalomban. Özv. dr. Balogh Endréné 1932. december 9-én elhunyt férjének 212 kötetből álló jogtudományi szakkönyvtárát a Lyceum-könyvtár Bibliotheca Academica osztályának adományozta. Özv. dr. Klumák Jánosné 1934. április 21-én 96 kötet, nagyrészt jogi könyvet, magyar és német nyelvű folyóiratokat ajándékozott a könyvtárnak, köztük az Osztrák Magyar Monarchia leírásának 24 kötetes kiadványát. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1930 óta, amikor tudományos működését újból felvette, minden kiadványából egy példánnyal gyarapította a könyvtárt. A Szent István Akadémia, az Erdélyi Kat. Akadémia és az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai is ingyen jutottak a könyvtárba. Ajándékkönyveket kapott a könyvtár a kir. m. Egyetemi Nyomdától, a szegedi egyetemtől és az Országos Közegészségügyi Intézettől. Bőkezű ajándékozója volt a könyvtárnak a Magyar Tudományos Akadémia, amely 1929 óta valamennyi kiadványát megküldötte. 1941-ben az országos könyvgyűjtésből két teljes oszlopot megtöltő igen szép anyaggal gyarapodott a könyvtár. Egyes további szerzők figyelmessége és szívessége is több könyvet juttatott a könyvtárnak. 1929 óta, a folyóiratokat is beleszámítva, mintegy 10.000 kötettel növekedett a könyvtár, melynek összállománya így ma az 50.000 kötetet meghaladja. Viszont maga a Lyceum-könyvtár is a kettős példányaiból több száz kötetes ajándékot nyújtott a bukaresti magyar egyetemi hallgatóknak és a kolozsvári kollégium közgazdászainak, 1943-ban pedig igen gazdag és értékes hírlapanyagát, férőhely és kellő kezelhetőség hiánya miatt, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Hírlapkönyvtárának engedte át.

A Lyceum-könyvtár, rendeltetését szem elől nem tévesztve, minden módon a hallgatók érdekeit kívánta szolgálni. Gondoskodott kényelmükről, amennyire helyiségei ezt megengedték, bár a nagy látogatottság miatt, különösen a téli hónapokban, a túlzsúfoltság nem volt elkerülhető. Beszerezte mindazokat a könyveket, melyek az egyetemi tanulmányokhoz szükségesek voltak. Engedélyt adott a hallgatóknak kívánságaik közlésére, s azokat minden esetben teljesítette. Az állandóan rendelkezésükre álló tanulmányi igazgató útbaigazításait a hallgatók gyakran és bizalommal vették igénybe, s különösen a szemináriumi és szakdolgozataikhoz szükséges forrásmunkák nyújtásában látták hasznát, ami nagyban fokozta a könyvtár látogatottságát és használatát. Ehhez mérhető élénk életet sohasem élt, hivatásának ilyen magaslatán sohasem állott a könyvtár. A forgalomról pontosan vezetett statisztikai adatok szerint az 1929/30-ban beiratkozott 370 egyetemi hallgató 11.177 látogatást tett s 3371 könyvet kölcsönzött ki. 1930/31-ben 521 személy 29.810 látogatást tett a könyvtárban, s 9840 könyv fordult meg a látogatók kezében. 1931/32-ben 708 egyetemi és főiskolai hallgató 36.845 látogatást tett, s több mint 7000 könyvet kölcsönzött ki. 1932/33-ban 757 hallgató 29.260 látogatást tett, s 10.669 könyvet használt olvasásra és tanulásra. 1933/34-ben 679 hallgató 24.530 látogatást tett, s 6766 kötet könyvet használt. 1934/35-ben 595 hallgató 23.626 alkalommal 8162 könyvet kölcsönzött. És így tovább, talán fölösleges részletezni a következő éveket, amelyek kisebb eltérésekkel hasonló adatokat mutatnak. A könyvtár nagy munkájának és teljesítményének igazolására szolgál, hogy 1929-1940 között összesen 5442 hallgató iratkozott be a könyvtárba, ezek 227.964 látogatást tettek és 68.729 könyvet használtak olvasásra és tanulásra. A könyvtár évenként átlag 195 látogatási napon 1550-1560 hivatalos órát tartott. Az 1929-1940 közti nemzedék a megmondhatója, hogy mit jelentett neki a könyvtár, amely fényesen igazolta a külső, belső megújítást és tanulmányi célokra nyilvánossá tételét. Természetesen nemcsak egyetemi hallgatók, hanem tanárok, tudományos dolgozók és érdeklődők is szívesen látogatták a könyvtárt. Csinosan berendezett első nagyterme hangulatos hely volt szűkebb körű felolvasó ülések számára. Itt tartotta 1929 óta az Erdélyi Kat. Akadémia, majd utóda, a Pázmány Társaság, 1938 óta a felolvasó üléseit. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészeti szakosztálya a szakülései számára 1930 óta vette igénybe a Lyceum-könyvtár előadótermét. Ezeken a tanulságos üléseken a könyvtárban tartózkodó hallgatók is megjelentek. Általában a Lyceum-könyvtár széles körű ismertségre tett szert, s ebben az időben egyedülálló szerepet töltött be.

A könyvtár új berendezése, felszerelése s nagy forgalma úgyszólván minden erőt és időt lefoglalt 1940-ig. Nem lehetett hozzáférni a törzsanyaghoz s azokhoz a feladatokhoz, melyeket a régi könyvtár hagyott hátra. A még 1890-ben megindult új berendezkedés és cédulázás három évtized alatt hat könyvtárőr munkáját emésztette föl, anélkül, hogy a végére ért volna. A hat könyvtáros ugyanannyiféle módszerrel dolgozott, s a befejezés mindig csak tovább tolódó célkitűzés maradt. A könyvtárőr az 1940. július 26-i évi jelentésében megállapította a teendőket: a félszázados rendezés befejezését, a katalóguslapok ellenőrzését és egységesítését, a hiányok kikutatását, a többes és csonka példányok összeállítását, az alapleltár felvételét, a szakkatalógus elkészítését, s ezekkel kapcsolatban a könyvállomány különböző történeti rétegeinek megvizsgálását. Meg is kezdődött ez a nagy arányú munkálat, melynek során valamennyi könyvet el kellett mozdítani helyéről, portalanítani, gondosan átnézni s pontosan összehasonlítani a főlappal. A vállalkozás óriási nagyságát, amely 155 könyvoszlop fölülvizsgálásának vágott neki, csak a szakember tudja méltányolni. Sajnos, a könyvtár nem volt olyan szerencsés, hogy ezt a munkálatot be lehetett volna fejezni. A háborús nehézségek, majd utána más külső körülmények gátolták az előrehaladást, mikor pedig nyugalmasabb idő következett volna, a könyvtár kiesett birtokunkból, s minden félbe-szerbe maradt. Csak néhány fontosabb részletmunkát lehetett pontosan végrehajtani, az ősnyomtatványok, a Régi Magyar Könyvtár, a kézirattár, levéltár és az Aranka-féle gyűjtemény elkülönítését és szakszerű katalogizálását.

Ebben az időben könyvtári laboránsok voltak Rimanóczy Zsigmond (1929-1941), Erdei Farkas (1938-1942), Kovács János (1943-1947). A könyvtári munkában, mint kisegítők, részt vettek Venczel József, Kekel Béla, Blédy Géza egyetemi hallgatók (1929-1932), Fodor Jolán egyetemi könyvtári tisztviselőnő (1935), Andrásovszky János egyetemi könyvtári tisztviselő (1936-1940), dr. Grigercsik Géza egyetemi tanársegéd (19401948) és dr. Papp Béla (1947-1948).

*

A Lyceum-könyvtár története ezzel záródik, de néhány mozzanat még érdemes a megemlítésre. 1944 őszén a m. kir. kultuszminiszteri államtitkár megbízásából egy hivatalos kiküldött, a miniszteri rendelet felmutatásával, a könyvtár értékeinek kiszolgáltatását kérte elmenekítés és biztonságba helyezés céljából. A könyvtárőr ezt megtagadta. Ugyancsak 1944 őszén az Erdélyi Tudományos Intézet a könyvtárának nagyobb részét a Lyceum-könyvtárban helyezte biztonságba. A diákotthonok könyvtárai is, melyeket később a Bolyai egyetem vett birtokába, itt találtak menedéket. Az Óvári-féle könyvtár megmaradt hányada mint magántulajdon szintén ide került letétbe. Nagy méretű rendetlenség borította el a könyvtárt, s évekig tartott, míg az idegen könyvállományok illetékes helyeikre jutottak.

A teljességhez hozzátartozik még annak a megállapítása, hogy 1940 után a könyvtár jelentősége és forgalma jelentősen megcsappant. Hivatását betöltötte azzal a pillanattal, mikor az egyetemi könyvtár s az egyetemi intézetek megnyíltak az ifjúság előtt, s a könyvforgalom szabaddá vált. A könyvtár tovább is, az utolsó pillanatig, nyitva tartotta az olvasótermét és szívesen látta a látogatókat, kik csendes munkahelyet kerestek. Az a reménye, hogy most már nyugodtan rendbeszedheti házatáját s mintakönyvtárrá fejlesztheti ki magát, nem vált be. 1948. augusztus 3-án a román népi köztársaság a 370 éves katolikus intézményt birtokába vette. Az átvételt Szántó Béla volt kolozsvári kat. gimn. énektanító eszközölte érdemszerző buzgósággal.

Az intézmények türelemmel viselik és várják sorsukat. Csak a történetíró elégedetlen, hogy ezzel a befejezetlenséggel kell zárnia mondanivalóját.

1949. január 15 - április 3.