A Szovjetunióban lezajlott kulturális forradalom fényes bizonyítéka a könyvtárak fejlődése is. Mind a párt, mind a kormány nagy gondot fordított a szovjethatalom első éveitől kezdve a könyvtárak támogatására, mivel a könyvtárakat az ország kulturális átalakítására irányuló intézkedések egyik döntő láncszemének tekintette.

1913-ban a cári Oroszország területén csak 13.900 közművelődési könyvtár volt, 9.4 milliós könyvállománnyal. Ezzel szemben 1922-ben a Szovjetunió területén már körülbelül 18.000 működött, több mint 45 millió könyvvel, s emellett ezeknek a könyvtáraknak nagyobb része (83%) vidéken volt.

A közművelődési könyvtárakéival egyidejűleg nőtt és fejlődött az iskolai, tudományos, műszaki, hivatali, zenei, orvosi és egyéb szakkönyvtárak hálózata is. Így az 1934-es Össz-szövetségi könyvtári összeírás adatai szerint a különböző típusú könyvtárak száma 1934. október elsején együttesen 115.500 volt, 298.9 milliós könyvállománnyal.

Az összes, akkor számbevett könyvtár 44 százalékét közművelődési, 2.1 százalékét tudományos és tudományos-kutatóintézeti, 1 százalékát főiskolai, 42,8 százalékát iskolai, több mint 2 százalékát vállalati, 5 százalékát párt és tömegszervezeti, valamint a közigazgatás apparátusának könyvtárai képezték.

Ezek az adatok megmutatják azt is, hogy ebben az időben milyen jelentős helyet foglaltak el a könyvtárfejlesztés rendszerében az általános közművelődési könyvtárak. Különösen gyors ütemben fejlődött a vidéki közművelődési könyvtárhálózat. A falusi könyvtárak száma 1934-ben 36.000 volt, könyvállományuk pedig 26 millió példányt tett ki.

A második ötéves terv éveiben az ország rohamos gazdasági és kulturális fellendülésének időszakában megnőtt a könyvtárak szerepe is. Ezt tükrözi a könyvtárak számbeli és állománybeli állandó gyarapodása a Szovjetunió egész területén.

1938 végén a közművelődési könyvtárak száma már 78.000, könyvállományuk pedig 148 millió. Sokat fejlődtek mind az állami, mind a szakszervezeti és szövetkezeti kézben levő könyvtárak. A közművelődési könyvtárak megoszlását 1938 végén a következő oldalon lévő táblázat szemlélteti.

Közművelődési könyvtárak megoszlása 1938 végén

1938 végén az összes közművelődési könyvtárból 81.800 könyvtár 492 milliónyi könyvvel működött falun, 16.000 pedig 98.4 milliós könyvállománnyal a városokban.

A közművelődési könyvtáraknak mintegy a fele az állami költségvetési keretből, körülbelül 20 %-a pedig a szakszervezek támogatásából tartotta fenn magát.

Seregnyi könyvtáros terjesztette ebben az időben az irodalmat a lakosság között. 1938-ban csupán az állami és szakszervezeti közművelődési könyvtárakban 16 millió olvasót láttak el és 293 millió könyvet kölcsönöztek.

A Nagy Honvédő Háború előestéjén a Szovjetunió széleskörű könyvtárhálózattal rendelkezett. 1940 végén a Szovjetunióban 277.000 különféle könyvtár működött 527 milliós könyvállománnyal. 1934 és 1940 között a könyvtárak száma 162.000-rel nőtt, vagyis 2.4-szeresére, a könyvek mennyisége pedig 228 millió példánnyal, vagyis 1.8-szeresére emelkedett. Az összes könyvtárak egyharmadát a közművelődési könyvtárak alkották, ezeknek száma 95.000 volt. A közművelődési könyvtárak 185 millió könyvvel rendelkeztek.

1941 elején a falun 77.000 közművelődési könyvtár működött 64 milliónyi állománnyal, 1940-ben csupán az önálló állami közművelődési könyvtárak 19,1 millió olvasót láttak el; több mint 250 millió könyvet kölcsönöztek, vagyis átlagban egy főre majdnem 13 könyv jutott.

A könyvtárügy a Szovjetunióban feltartóztathatatlanul fejlődött és haladt volna előre, ha a szovjet emberek békés munkáját 1941 júniusában nem szakította volna meg a hitlerista Németország által rájuk kényszerített háború. A háború szörnyű károkat okozott az egész népgazdaságban s ezzel együtt a kulturális építésben is.

A hitleristák teljesen megsemmisítették vagy kirabolták az ország 43.000 közművelődési könyvtárát (több mint 100 millió kötet könyvét), valamint a vállalatok, középfokú szakiskolák, tudományos intézetek és társadalmi szervezetek könyvtárainak nagy részét. Ugyancsak teljesen vagy részben kiraboltak 334 főiskolai könyvtárat, melyek egyenként átlagosan 130.000 könyvvel rendelkeztek, valamint kb. 82.000 iskolai könyvtár gazdag állományát. (Minden középiskola könyvállománya átlagban 2000-25.000-ig terjedt). Csupán a Belorussz SzSzK Iskolai könyvtáraiban 10 millió kötet semmisült meg.

Bár még 1945-ben jelentős munka folyt a könyvtárhálózat újjáépítése terén, 1946-ban a közművelődési könyvtárak a háború előtti színvonalnak csak 50 %-át, könyvállományának pedig 51 %-át érte el.

Ha figyelembe vesszük, hogy a Nagy Honvédő Háború előtt a közművelődési könyvtárak száma öt éveként átlagosan 6.000-rel nőtt, könyvállományuk pedig 20 millió példánnyal gyarapodott, akkor a szovjet könyvtárfejlesztés ügyét a háború 8-10 évre vetette vissza.

A szovjet nép a fasiszta hódítók leverése után erejét nem kímélve látott hozzá a háború által szétrombolt gazdaság és kultúra újjáépítéséhez. 1946-ban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadta az első háborúutáni ötéves tervet, amely nemcsak az újjáépítést, hanem a népgazdaság továbbfejlesztését, a kultúra és a népjólét fellendítését is előirányozta. Ennek a tervnek megfelelően a könyvtárhálózat az országban kiszélesült, anyagi alapja megerősödött, a könyvállomány feltöltődött. A könyvtárépítés programját az ötéves terv végére túlteljesítették.

1950-ben a Szovjetunióban 123.000 közművelődési könyvtár működött, vagyis 28.000-rel több, mint 1940-ben. Könyvállományuk közel 60 millió példánnyal gazdagodott, 185 millióról 244 millióra szaporodott. 1950 végén 351.100 különféle könyvtár állt fenn, mely 714 millió könyvvel rendelkezett, vagyis 74.000 könyvtárral és 187 millió könyvvel volt több, mint 1940-ben.

Ezek mögött a számok mögött a párt és állami szervek, az egész szovjet nép hatalmas munkája rejlik. Valóban az első háborúutáni ötéves terv végére a Szovjetunó közművelődési könyvtárainak száma 29 %-kal, könyvállománya pedig 32 %-kal növekedett a háború előtti időszakhoz viszonyítva. Különösen kiemelkedő a fejlődés vidéki viszonylatban: ott a könyvtárak száma 33 %-kal (76.947-ről 102.240-re), könyvállományuk pedig 54 %-kal emelkedett. A közművelődési könyvtárak számának növekedése az Ukrán SzSzK-ban elérte az 57 %-ot, az Azerbajdzsáni SzSzK-ban a 66 %-ot, a Kirgiz SzSzK-ban a 71 %-ot. Kibővült a könyvtárhálózat a balti köztársaságokban is.

Az ötödik ötéves terv "Irányelvei", melyet az SZKP XIX. kongresszusa fogadott el, a könyvtárépítés további fejlesztését irányozza elő. 1955-re, az ötéves terv végére a közművelődési könyvtárak száma az 1950-es 123.000-rel szemben 24.3 %-kal többet, vagyis 147.000-et tett ki. A különböző típusú könyvtárak száma 1955 végére elérte a 392.000-et, szemben az 1950-es év 351.000-vel, ezzel együtt a könyvállomány is felemelkedett 714 millióról 1352 millió példányra: vagyis a könyvtárak száma 41.000-rel, a könyvállomány 638 millió példánnyal szaporodott.

A Szovjetunió a háborúutáni fejlődés eredményeképpen új sikereket ért el a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében.

Az SZKP XX. kongresszusa a nép anyagi és kulturális színvonalának további jelentős emelését, a művelődés, a tudomány és a technika fejlődését tűzte ki feladatul. Ilyen körülmények között még nagyobb jelentőségűvé váltak a könyvtárak.

Hogy áll a könyvtárügy a Szovjetunióban és az egyes köztársaságokban jelenleg? Erre a kérdésre adnak feleletet a következő adatok:

1957 elején a Szovjetunióban mintegy 395.000. különböző típusú könyvtár működött, s ezekben összesen 1.5 milliárd könyv volt. Közöttük vannak általános jellegű könyvtárak, melyekben az olvasó hozzájuthat minden egyes tudományág irodalmához. Ezenkívül tízezer számra állnak fenn műszaki, tájékoztatási, iskolai, tudományos és egyéb speciális könyvtárak. Az általános iskolák, a hétosztályos iskolák és a középfokú iskolák nagy része szintén rendelkezik saját könyvtárral a kötelező olvasmányokból. A szovjethatalom éveiben nagy mértékben megnő a főiskolák, technikumok és más középfokú szakiskolák könyvállománya is.

1913-hoz viszonyítva a különböző könyvtárak száma több mint megötszöröződött, könyvállományuk pedig 33-szorosára nőtt.

I. A könyvtárak számának növekedése 1913-tól 1956-ig

1913 = 75.900
1956 = kb. 400.000

II. A könyvállomány növekedése 1913-tól 1956-ig

1913 = 46 millió
1956 = 1.5 milliárd

A különböző típusú könyvtárak hálózatában a szovjethatalom évei alatt végbement fejlődést a következő adatok tükrözik:

A műszaki és egyéb szakkönyvtárak nagy részét a vállalatok, valamint a központi és helyi igazgatási szervek könyvtárai képezik.

A Szovjetunió könyvtáraiban hatalmas könyvkincs halmozódott fel. 1956-ban egy könyvtárra általában 4.000 könyv jutott, szemben az 1950-es 2.000-rel, a tudományos intézetek könyvtáraira átlag 40.000, a vállalati könyvtárakra 4.000, a helyi igazgatási szervek könyvtáraira közel 7.000, a főiskolai könyvtárakra kb. 157.000 jutott. Több mint 20 főiskola könyvtára közel 500.000-es könyvállománnyal rendelkezik, 200 főiskoláé pedig 100-500.000 könyvig terjed.

Hogy milyen szakadatlanul fejlődik a vállalatokban, intézményekben és szervezetekben működő műszaki, kézi és más szakkönyvtárak hálózata, azt a következő adatok tanúsítják. Míg 1934-ben az üzemek, gépállomások és szovhozok 2.426 műszaki és egyéb szakkönyvtárral rendelkeztek, 1956-ban már 19.000 könyvtáruk volt, vagyis az 1934-esnek nyolcszorosa. Az említett könyvtárak állománya ezidő alatt megtizenkétszereződött.

A könyvállomány tekintetében a Szovjetunió messze megelőzte a fejlett kapitalista országokat. Így pl. a Szovjetunióban 100 lakosra az összes könyvtárak könyveiből 734 kötet, ezen belül a közművelődési könyvtárak állományából 322 kötet könyv jutott. Az USA-ban 1954-ben a közművelődési könyvtárakban (a könyvtárak 80 %-a) 88 könyv, Angliában 117, Japánban 14, Kanadában (1953-ban 51 kötet könyv jutott 100 lakosra. (UNESCO Bulletin for Libraries. 1957. 1. sz. 17.p.)

Jelenleg a Szovjetunió minden szövetségi köztársaságában többszáz könyv jut 100 főre. Erről tanúskodnak az itt következő adatok, összehasonlítva az 1913-ban és az 1956-ban 100 főre eső könyvek számát.

Hogy milyen ütemben fejlődött a lakosság könyvtári ellátottsága, jellemzi az a tény, hogy a cári Oroszországban 100 lakosra még csak 6 közművelődési könyvtári könyv jutott. Viszont mostanra már sok, akkoriban elmaradott nép könyvtárügye jóval túlhaladta a szomszédos kapitalista országokét.

Míg 1956-ban a Turkmén SzSzK-ban 100 lakosra 306 könyvtári könyv, az Örmény SzSzK-ban pedig 335 könyv jutott, addig Törökországban (1950) mindössze négy könyv.

Minden szovjet embert áthat a proletár internacionalizmus, a szocialista közösségi érzés, a barátság és az elvtársias együttműködés szelleme. A párt a politikai, gazdasági és kulturális fejlődés széles útján vezeti a soknemzetiségű ország minden népét. A Szovjetunió összes nemzete önálló államisággal és függetlenséggel rendelkezik. Az azelőtt elnyomott nemzetek mint egyenjogú és szuverén népek a nagy és egységes Szovjetunióba tömörültek.

Az Üzbég SzSzK, a Kirgiz SzSzK, a Tadzsik SzSzK és Türkmén SzSzK területén 1913-ban közművelődési könyvtár egyáltalán nem volt és csupán a Kazah SzSzK területén volt 139, 98.000-es könyvállománnyal. A Gruz SzSzK egész területén akkor csupán 25 közművelődési könyvtár volt, együttesen 18.000 könyvvel, az Azerbajdzsán SzSzK területén 25 könyvtár, 18.000 könyvvel, az Örmény SzSzK területén 13 könyvtár 9.000 könyvvel. Rendkívül kevés közművelődési könyvtár volt a többi szövetségi köztársaságok területén is.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő negyven év alatt a helyzet gyökeresen megváltozott. Ezt mutatják a szövetséges köztársaságok könyvtárügyének helyzetét dokumentáló 1956-os adatok is.

Ezek a számok önmagukban is világosan bizonyítják a cári Oroszország idején még majdnem teljesen analfabéta népek kultúrájának virágzását.

1956-ban a Szovjetunióban csupán a Művelődésügyi Minisztérium és a szakszervezetek felügyelete alatt álló könyvtárakba 60 millió ember iratkozott be, akik kb. 1 milliárd könyvet kölcsönöztek ki. Ezenkívül kb. 20 millió olvasó vette igénybe a műszaki és szakkönyvtárakat (az iskolai könyvtárakon kívül), számunkra összesen 400 millió könyvet adtak ki. Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusán a következőket mondotta: "A kommunizmus építése, amellett, hogy feltételezi a gazdaság, a tudomány és a kultúra még soha nem látott fejlődését, egyszersmind páratlan teret nyit az ember alkotó képességének és tehetségének legteljesebb felszabadításához és sokoldalú megnyilatkozásához.

A szovjethatalom éveiben a Szovjetunióban nagyszámú könyvtárost képeztek ki. Míg a forradalom előtt a szakképzett, fizetett könyvtárosok száma igen kevés volt és a könyvtári munkát általában tanítók látták el díjazásért, addig 1934-ben a Szovjetunió könyvtáraiban már 3200 fizetett könyvtáros dolgozott, ezeknek 62 %-a felső vagy középfokú képesítéssel rendelkezett. 1956-ban a közművelődési könyvtárakban (az iskolai könyvtárakat kivéve) 126.000 fizetett könyvtáros működött; ezeknek 85 %-a rendelkezett felső vagy középfokú képesítéssel.

A közkönyvtárak mellett a Szovjetunióban rendkívül nagy a magánkönyvtárak száma. A nép anyagi és kulturális színvonala emelkedése azt eredményezi, hogy minden szovjet családnak módjában áll könyvet vásárolni. Az országban lévő magánkönyvtárak számára pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A szovjethatalom évei alatt kibocsájtott sajtótermékek eladásának adatai azonban arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunióban többmilliárd könyv, brosura és újság van a lakosság személyes tulajdonában.

A Szovjetunióban tehát a szovjethatalom 40 éves fennállása alatt rohamosan fejlődött a könyvtárhálózat és megnőtt a könyvállomány. 1957 elején a különböző könyvtárak száma közel 395.000-et tett ki, vagyis 52-szer többet, mint 1913-ban, könyvállományuk pedig 33-szorosára emelkedett. A közművelődési könyvtárak száma megtízszereződött, a könyvállomány pedig az 1913-as évinek 69-szeresére nőtt. Ezekre az eredményekre méltán büszke a Szovjetunió.

A szocialista társadalom szellemi kultúrájának fejlesztésében és gazdagításában fontos szerepe van az irodalomnak és a művészetnek, amelyek hathatósan előmozdítják a kommunista társadalom emberének kikovácsolását...

A hétéves terv kimondja, hogy még kedvezőbb feltételeket kell teremteni az ideológiai munkához, biztosítani kell a sajtó, a rádió, a televízió, a mozi s minden más kulturális-felvilágosító intézmény nagyarányú fejlődését, jelentősen növelni kell az újságok, folyóiratok és könyvek példányszámát. A hétéves terv idején növekedni fog a nyomdaipar teljesítőképessége ..." (A kommunizmus építésének programja. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolója az SzKP XXI. Kongresszusán. Budapest. 1959. Kossuth Könyvkiadó, 66-67. lap.)