Könyvészeti segédeszközök

Bibliográfiák

A három évszázados múltra visszatekintő latin paleográfiai irodalom napjainkban már akkora terjedelműre nőtt, hogy a benne való tájékozódás sajátos bibliográfiai segédeszközök nélkül lehetetlen. Az általános fejlődés megértéséhez szükséges legfontosabb tanulmányokról és kiadványokról a különféle külföldi összefoglaló munkák bibliográfiai fejezetéből szerezhető legkönnyebben tájékoztatás. Ezek közül a legfontosabbakat alább felsoroljuk. A részlettanulmányokról és legfrissebb eredményekről viszont az alább említett szakfolyóiratok könyvészeti szemléi tájékoztatnak. E soroknak éppen az a feladatuk, hogy a nemzetközi szakirodalomban való tájékozódást biztosító bibliográfiai segédeszközökhöz vezessék el az érdeklődőket. Ami viszont a romániai latin paleográfiai irodalmat illeti, a lehető legteljesebb könyvészeti utalásokat a továbbiakhoz az egyes fejezetek végén kívánjuk megadni. Ugyanott tájékoztatjuk az olvasót, szintén teljességre törekedve, a vonatkozó magyar szakirodalomról is.

A lentebb említett paleográfiai folyóiratok ismertetésein és a kézikönyvek bibliográfiai fejezetein kívül a múlt század végétől fogva készültek rendszeres összefoglaló tájékoztatások a latin paleográfia friss eredményeiről. Elsősorban a római korszak és a kora középkor írásfejlődésének és kodikológiai problémáinak a témakörében 1874-1930 között elért eredményekről adott kitűnő, összefoglaló áttekintéseket Wilhelm Weinberger a Jahresberichte über die Fortschritte der klassischen Altertumswissenschaft 1901, 1906, 1907, 1915, 1923, 1926, 1932. évfolyamaiban. A késői fejlődési korszakokra és a könyvfestészetre vonatkozóan Alfred Hessel, majd Carl Wehmer összeállításában a Jahresberichte für deutsche Geschichte 1927-1940. évi folyamai közölnek beszámolókat az 1925-1940 közötti termésről. 1926 óta a Comité International des Sciences Historiques kiadásában megjelenő International Bibliography of Historical Sciences is rendszeresen hoz paleográfiai című anyagot. Az 1930 előtt megjelent irodalom felől - minden apró hiányossága ellenére is - a legátfogóbb tájékoztatás Paul Sattler - Götz von Selle Bibliographie zur Geschichte der Schrift (Linz 1935) című terjedelmes kötetet kitevő összeállításából nyerhető. Nem kevésbé hasznos Hubert Nélis L'écriture et les scribes (Bruxelles 1918) című kisebb terjedelmű, de hozzáértéssel válogatott bibliográfiája. Az 1930 utáni eredmények felől részint az 1937-től kezdve megjelenő Deutsches Archiv für Geschichte des Mittelalters, illetve a Conseil International des Archives által 1951-től fogva kiadott Archivum folyóirat tájékoztat. Ez utóbbiaknál lényegesen gazdagabb címanyagot tartalmaznak a Scriptorium című kodikológiai folyóiratban a második világháború utáni eredményekről országonként összeállított bibliográfiák. Ezek azonban egyelőre csak néhány, igaz, a latin paleográfia szempontjából legfontosabb ország eredményei felől tájékoztatnak. A kelet-közép-európai kutatás egésze számára is hasznos eligazítást nyújtanak a csehszlovák paleográfusokét főként kodikológusok munkásságáról készített rendszeres könyvészeti összeállítások a Studie o rukopisech című folyóirat hasábjain. A legfrissebb információk Josefina és Dolores Mateu Ibars könyvészetéből (Bibliografia paleografica. Barcelona 1974) szerezhetők be.

Kézikönyvek

Az elsősorban oktatási célokat szolgáló régebbi összefoglaló munkák közül ma is haszonnal forgatható Edward Maunde Thompson An Introduction to Greek and Latin Paleography (Oxford 1912, reprint: New York 1965) című, gazdagon illusztrált kézikönyve. Maurice Prou és Alain de Boüard Manuel de paléographie latine et française (Paris 1924) című munkájában bőséges bibliográfiai fejezeteken kívül terjedelmes rövidítésszótár is található. Paul Lehmann szintézise (Lateinische Paleographie. In: Gercke-Norden [kiad.]: Einleitung in die Alertumswissenschaftt. Bd I. Leipzig 1927) főként a könyvírásokkal foglalkozik, és a Karoling minuszkula utáni írásokra nem terjeszkedik ki. Berthold Bretholz történészek részére készített rövid összefoglalása (Lateinische Paleographie. In: Meisters Grundriss. Leipzig 1926) ma már elavultnak tekinthető. Vincenzo Federici Paleografia latina dalle origini fino al secolo XVIII. (Róma 1935) című könyve viszont ma is jól használható. Különösen azért, mert nagy hangsúlyt helyez az oklevélírásokra, és kiterjeszkedik az újkor elejének írásfejlődésére is. Giulio Battelli Lezioni di paleografia (Roma 1949) című munkája még lényegében a második világháború előtti felfogást tükrözi, és szintén a kódexek írására helyezi a fő súlyt. Bizonyos aránytalanság és konzervativizmus jellemzi Hans Foerster tankönyvét is (Abriss der lateinischen Paleographie. Bern 1949, 1963). Friss szemlélet, a problémák világos rendszerezése emeli ki Bernhard Bischoff tömör összefoglalását (Paläographie. Mit besonderer Berückrichtigung des deutschen Kulturgebietes. In: Deutsche Philologie im Aufriss. Berlin-München 1950, 1957), melynek átdolgozott és kibővített legújabb kiadása már egész Nyugat-Európa fejlődésére kiterjeszkedik Paläographie des römischen Altertums und des abendländischen Mittelalters. Berlin 1979). Ez a remekbe szabott kis munka tekinthető jelenleg a latin paleográfia legsikerültebb összefoglalásának. Világos tájékoztatással szolgál a paleográfia legfontosabb kérdéseiben Jacques Stiennon kézikönyve (Paléographie du Moyen Age. Paris 1973), mely szintén hasznosítja a szemlélet terén az utóbbi évtizedekben lezajlott változásokat. Különösen tanulságos a könyv gazdag képanyaga a betűk alakváltozásairól. Az előbbieknél sokkal inkább didaktikus célokat követ, de szintén új szemléletű, kitűnő alkotás Giorgio Cencetti Lineamenti di storia della scrittura latina (Bologna 1954) című tankönyve, mely kitér az újkori írásfejlődésre is. Külön értéke e könyvnek gazdag könyvészeti jegyzéke. Haszonnal forgatható még Cencetti újabb összefoglalása (Compendio di paleografia latina. Napoli 1963, Roma 1978), valamint Guglielmo Cavallo kötete a középkori könyvekről és olvasóközönségükről (Libri e lettori nel medioevo. Bari 1977), továbbá Ivan Hlavácek kodikológiája (Uvod do latinské kodikologie. Praha 1978).

A kutatás szempontjából különösen fontos a szomszédos államok paleográfiai eredményeinek ismerete, hiszen enélkül nem élvezhetők az összehasonlító módszer előnyei. A kelet-közép-európai országok paleográfiai kézikönyvei is mindenekelőtt a latin írás fejlődésének általános menete felől tájékoztatnak. Ebben a tekintetben, érthető módon, kevés olyan önálló eredményre támaszkodhatnak, amelyek a fentebb említett nyugat-európai nagy összefoglalásokban ne lennének megtalálhatók. Ezenkívül azonban több-kevesebb mértékben arra is igyekeznek, hogy országuk írásfejlődéséről képet adjanak, és ezt beillesszék az általános európai fejlődésbe.

Ebben a tekintetben különösen kiemelkedik Wladyslaw Semkowicz munkája (Paleografia lacinska. Kraków 1951), mely a nagy múltú lengyel paleográfiai kutatás eredményeit szintén összefoglalja. Szükséges felemlíteni, hogy részletesen foglalkozik a nyomtatott írás régi lengyel típusaival és a középkori lengyel epigráfia problémáival is. Hasonló utakon jár, és az újkori írás fejlődésének terjedelmes fejezetet szentel Aleksander Gieysztor újabb szintézise (Zarys dziejów pisma lacinskiego. Warszawa 1973).

Viktor Novak Latinska Paleografija (Beograd 1952) című tankönyve nagyon tanulságos analógiát nyújt a romániai kutatás számára, hiszen Jugoszlávia területén is párhuzamosan élt egymás mellett a latin és a cirill írásrendszer.

Csehszlovákiában újabban két összefoglalás is napvilágot látott. Alexander Húsčava Dejiny a vyvoj násho pisma (Bratislava 1951) című, gazdagon illusztrált és alaposan dokumentált tankönyve az általános problémák mellett inkább a szlovákiai, Jindrich Šebánek Latinská paleografie (Praha 1961) című és Ivan Hlavácek előbb említett összefoglalása viszont inkább a cseh- és morvaországi sajátságokra van tekintettel.

Az újabb magyar összefoglaló munkák közül Mezey László Paleografia (Bp.1959) című egyetemi bevezetése, illetve a kodikológiai témakörrel foglalkozó Könyv- és könyvtártörténet (Bp. 1959) című tankönyve említendő fel. Ez utóbbit hasznosan egészíti ki Mezey Forrásszemelvények a kéziratosság korának könyvtörténetéhez (Bp. 1961) című szöveggyűjteménye. Az általános írástörténet köréből Várkonyi Nándor (Az írás története. Bp. 1943), Elisabet Hering (Az írás rejtélye. Bp. 1966) és Kéki Béla (Az írás története. Bp. 1975) sikerült népszerűsítő összefoglalásai mellett Földes-Pap Károly fényűző kiállítású kötete (Vom Felsbind zum Alphabet. Die Geschichte der Schrift von ihren frühesten Vorstufen bis zur modernen Lateinischen Schreibschrift. Stuttgart 1966) érdemel említést. Újszerű írástörténeti vizsgálódásra tesz kísérletet Benda Kálmán Egy új forrástudomány, a pszichografológia című dolgozatában (LvtKözzl44-45/1974. 61-76.) Különleges gyakorlati célú írástudományi munka Vass Kálmán (A kézírás vizsgálata. Bp. 1973) és Kiss Lajos könyve (Az igazságügyi kézírásszakértői vizsgálat alapja. Bp. 1977).

Szakfolyóiratok

Jóllehet a paleográfia a középkorral és a könyvtörténettel, a levéltártannal foglalkozó szakfolyóiratokban is helyet kap mellékesen, vannak egyenesen vagy főként ennek a diszciplínának szentelt időszaki kiadványok. Ezek sorát a Bibliothéque de l'École des chartes 1839 óta megjelenő kötetei nyitják meg. Az angol kutatáson belül W. M. Lindsay 1922-1929 között kiadott Palaeographia latina-ja (Oxford St. Andrew University Publications, fasc. XIV, XVI, XIX, XX, XXIII, XXVII - Reprint: Hildesheim - New York 1974) játszott hasonló szerepet. 1946-ban indult meg elsősorban a kodikológia művelésére Brüsszelben a Scriptorium. Revue internationale des études relatives aux manuscrits című folyóirat, mely az elméleti kérdések megvitatásának is szívesen helyet ad. Jelenleg ebből a folyóiratból, valamint a mozgékonyabb bécsi Codices manuscripti. Zeitschrift für Handschriftenkunde (1975-) és a párizsi Gazette du livre mediéval (1983-) hasábjairól lehet legkönnyebben tájékozódni a latin paleográfiát foglalkoztató kérdések felől. A gyakorlati írások és általában az írástörténet művelését viszont az 1955 óta megjelenő Archiv für Diplomatik, Schriftgeschichte, Siegel- und Wappenkunde vállalta magára. Különös figyelmet érdemel a kelet-közép-európai térség paleográfiájával foglalkozók részéről a fejlett cseh medievisztika kodikológiai folyóirata (Studie o rukopisech 1963-) és a Mediaevalia Bohemica kötetei 1969-től, valamint a magyar kutatás nagy reményeket keltő új írástörténeti és kodikológiai kezdeményezése a könyvtörténet fellendítésére (Armarium. Studia ex historia scripturae, librorum et ephemeridum 1976).

Hasonmásgyűjtemények

Oktatási célokra ma is a legmegfelelőbb hasonmásgyűjtemény Franz Steffens albuma (Lateinische Paleographie. Berlin-Leipzig 1929). Jól használható Wilhelm Arndt-Michael Tangl Schrifttafeln zur Erlernung der lateinischen Peleographie (Berlin 1904-1907, I-III.) című reprodukciógyűjteménye. A kódexírások elsajátításához készült különleges hasonmásgyűjtemények: Franciscus Ehrle - Paulus Liebaert Specimina codicum latinorum Vaticanorum (Berlin 1932) és Joachim Kirchner Scriptura latina libraria (Monachii 1955). Mindmáig a legterjedelmesebb didaktikus gyűjtemény: Recueil de fac-similés a l'usage de l'École des chartes (Paris 1880-)

A nélkülözhetetlen összehasonlító anyagot tartalmazó fakszimilegyűjteméinyek közül a következőket említjük:

Monumenta graphica Medii Aevi, ex archivis et bibliothecis imperii Austriaci collecta, fasc. I-IX, ed. Th. V. Sickelv Wien 1858-1868,fasc. X, ed. K. Rieger, Wien 1982. Kétszáz darab fényképtáblát tartalmaz, köztük az erdélyi oklevélírások fejlődéséhez felhasználható analógiákat.

Monumenta Palaeographica Vindobonensia. Denkmäler der Schreibkunst aus der Handschriftensammlung des Habsburg-Lotharingischen Erzhauses, ed. R. Beer, J. v. Karabaček, fasc. I-II, Leipzig 1910-1913. 75 hasonmás.

Monumenta Palaeographica. Denkmäler der Schreibkunst des Mittelalters, ed. A. Chroust, München 1902-1927, ser. I-III. Összesen 660 tábla.

Archivio Paleografico Italiano, fond. E. Monaci, Roma 1882-, fasc. I-XIII. Összesen 700 remek tábla különböző itáliai könyv- és levéltárak anyagáról.

The Palaeographical Society. Facsimiles of Manuscripts and Inscriptions, ed. E. A. Bond, E. M. Thompson, G. F. Warner. London 1873-1901, 1. ser. I-III. vol., 2. ser. I-II. vol., Indices. Összesen 465 tábla.

The New Palaeographical Society. Facsimiles of Ancient Manuscripts, ed. E. M. Thompson, G. F. Warner, F. G. Kenyon, J. P. Gilson. London 1903-1932, 1. ser. I-II. vol., 2. ser. I-II, Indices I-II. Összesen 430 fényűző kivitelezésű tábla.

Az újkori írások tanulmányozásához:

Recueil de facsimilés pour servir a l'étude de la paléographie moderne (XVII^e et XVIII^e siecles), ed. J. Kaulek - E. Plantet. Paris 1889.

La scrittura delle cancellerie italiane dal sec. XII- al XVII, ed. V. Federici. Roma 1934. 114 táblája jó analógiákat nyújt főként a XVI. századi oklevélírásokhoz.

Esempi di scritture cancelleresche, curiali e minuscole, ed. J. Mazzoleni. Napoli é. n.

Handschriftenproben des XVI. Jahrhunderts nach Strassburger Originalen, ed. J. Ficker - O. Winckelmann. I-II. Strassburg 1902-1905.

Schriftproben aus Basler Handschriften des XIV-XVI. Jahrhunderts, ed. R. Thommen. Berlin 1908.

Handschriften der Reformationszeit, ed. G. Mentz. Bonn 1912.

Bozener Schreibschriften der Neuzeit, 1550-1851, ed. L. Santifaller. Jena 1930.

Schrifttafeln zur deutschen Paläographie des 16-20. Jahrhunderts. I-II. Marburg 1967.

Gladt, Karl: Deutsche Schriftfibel. Anleitung zur Lektüre der Kurrentschrift des 17-20. Jahrhunderts. Graz 1976.

A kelet-közép-európai fejlődésről tájékoztató hasonmásgyűjtemények:

Monumenta Poloniae Palaeographica, ed. Stanislaus Krzyzanowski. Cracoviae 1907. - Uő: Album palaeographicum. Cracoviae 1959.

Monumenta palaeographica Bohemiae et Moraviae, ed. G. Friedrich. Praga 1904.

Acta regum Bohemiae selecta phototypice expressa, I-II. ed. G. Friedrich. Praga 1908-1913.

Stredoveká knižná mal'ba na Slovensku, ed. A. Güntherová - J. Mišianik. Bratislava 1961.

Stredoveké latinské kódexy v slovenskych knižniciach, ed. J. Sopko. Martin 1981.

Monumenta Historiae Hungaricae Diplomatica, ed. L. Ujházy. Bp. 1914.

Codices latini medii aevi bibliothecae Universitatis Budapestinensis, ed. L. Mezey. Bp. 1961.

Magyar kódexek a XI-XVI. században, kiad. Berkovits Ilona. Bp. 1965.

Bibliotheca Corviniana, kiad. Csapodi Csaba és Csapodiné Gárdonyi Klára. Bp. 1967.

Scrierea latină in evul mediu. Album, ed. S. Jakó - R. Manolescu. Buc 1971.