Bevezetés

Kutatásom alapötlete 1972-ben született, amikor részt vettem a történelmi ismeretszint vizsgálatában, melyet a MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont végzett. A parasztság ismereteinek, történetszemléletének forrásairól töprengve kerültek szóba a kalendáriumok, mint e réteg köztudottan szívesen s gyakran forgatott hagyományos olvasmányai. Hamarosan kiderült azonban, hogy e nagy példányszámú periodikák modern szemléletű, tudományos számbavétele még nem történt meg, jóllehet több társadalomtudományi diszciplína is jogosan foglalkozhatna vizsgálatukkal.

A kalendáriumok iránti érdeklődésünk eredetileg mentalitástörténeti fogantatású volt. A kalendáriumot olyan forrástípusként fogtuk fel, amelynek segítségével az olvasók tudati viszonyaihoz nyerünk adatokat. A historikusok figyelme az utóbbi években fokozottabban fordult a tudati jelenségek vizsgálata s azon belül is a tudatosított, elméleti világnézeti szintre emelt, ideologikus rendszerektől, az eszmei szférától többé-kevésbé elkülöníthető, azt részben megalapozó, társadalmi-történeti pszichológia, a gondolkodástörténet, a mindennapi gondolkodás, a mentalitások világa felé. Elsősorban a francia Annales történetíróira gondolunk, akik közül Lucien Febvre már régebben, újabban pedig Jacques Le Goff, Georges Duby és Robert Mandrou nagy figyelmet szenteltek e kérdéskörnek. De hivatkozhatnánk a francia marxista Albert Soboul, a szovjet történész B. F. Porsnyev munkásságára is. Magyar vonatkozásban utalhatunk a történészeknek a hatvanas-hetvenes években a művelődéstörténetről, kultúrtörténetről rendezett vitáira s másoknak a társadalom szellemi életéről, a társadalmi tudat szerkezetéről, szerepéről, működéséről megfogalmazott újszerű gondolataira is.

A társadalmi tudat, a mentalitások jelen idejű kutatásának is komoly módszertani nehézségei vannak. Növekednek a nehézségek, ha letűnt korok embereinek gondolkodásmódját kutatjuk. Fokozott mértékben közvetett forrásokat kell használnunk. Ilyen közvetett mód, ha fel tudjuk mérni a kor mentális felszereltségét, ha felderítjük, hogy az egyes rétegeknek a mindennapi életben a gondolkodásmód kialakításához milyen módok és eszközök álltak rendelkezésére. Ennek egyik megragadható mozzanata azoknak a tömegkommunikációs szövegeknek a tartalomelemzése, amelyeket az adott korban tömegesen fogyasztottak. Előzetes ismereteink alapján ilyennek tudtuk a kapitalizmuskori Magyarországon a kalendáriumokat a parasztság és a kispolgárság körében. Nagyon óvatosan kell azonban minden ilyen esetben eljárni, amikor bizonyos rétegek kulturális mintáit, mentalitását, attitűdjeit közvetve olyan tartalmak alapján közelítjük meg, amelyek nem tőlük származnak, hanem részükre állították elő. Csak ténylegesen széles körben elterjedt, nagy példányszámú kiadványokkal érdemes foglalkozni, s megalapozott elképzelésünknek kell lenni, hogy a népesség melyik részének szóltak, kik olvasták. Azoknak a rétegeknek az olvasmányaival célszerű ilyen módon foglalkozni, amelyeknek az információs rendszerében az illető kiadványnak bizonyos szempontból domináns szerepe volt, s amely rétegeknek a mentalitására vonatkozóan kevés egyéb forrásunk van.

Alapos vizsgálódás után megállapítottuk, hogy Bucsánszky Alajos könyvkiadó és nyomdász, ill. jogutódai 1848-tól 1944-ig igen nagy, sokszor félmilliót megközelítő példányszámban adtak ki naptárakat. Ez majdnem végig a magyarországi naptártermés fele és egyharmada között mozgott. Ezeket a naptárakat jobbára a parasztságnak szánták, s többségében valóban ők voltak az olvasói. Elég hosszú ideig ezeknek a naptáraknak központi szerepe volt a parasztság életében. Úgy ítéltük meg, hogy az a helyes módszer, ha e hosszú ideig élő, nagy kalendáriumtömeget termelő kiadó sikeres naptárait vizsgáljuk meg. Arra gondoltunk tehát, hogy a legnagyobb populáris naptárakat termelő vállalat naptáraiból mintát veszünk, tartalomelemzést végzünk, s ennek eredményeit mint a feltételezett olvasóközönség gondolkodásmódjára vonatkozó közvetett forrást értelmezzük.

Hamarosan rá kellett azonban jönnünk, hogy mindezt csak akkor végezhetjük el megalapozottan és eredményesen, ha a társadalom kommunikációs rendszerének szélesebb összefüggéseiben gondolkodunk. Ha a kalendárium intézményét, létrehozását, írását, olvasását, használatát el tudjuk helyezni a társadalmi kommunikációs rendszer történeti fejlődésében. Ha pontosan meghatározzuk a kalendáriumtípusokat az egyes időszakokban. Ha felderítjük a kalendáriumok létrehozásának körülményeit, a kiadók, szerkesztők céljait, az egyes típusok olvasóinak körét, azok elvárásait. Ha meg tudjuk állapítani, hogy a kalendáriumok milyen funkciókat elégítettek ki, hogyan született meg a szükséglet és az igény a kalendárium használatára, milyen viszonyban volt ez a művelődés általános alakulásával, mindenekelőtt az olvasási kultúra terjedésével. Hogyan használták a kalendáriumokat, s használatuk miként helyezkedett el vásárlóik mindennapjaiban? Vizsgálatunk így egyre inkább a kalendárium mint kommunikációs csatorna működésének a sokoldalú kutatásává szélesült. Ez elég szükségszerűen vonta maga után, hogy a működés jobb megértése végett vissza kellett nyúlnunk a kalendárium intézményének geneziséhez, s fő vonalaiban be kellett mutatnunk a magyar kalendáriumirodalom 1848 előtti korszakait is. Elemezni kellett a kalendárium történetileg változó szerepét a társadalom kommunikációs rendszerében. Ez a történeti leírás és elemzés foglalja el dolgozatunk első felét.

Azután foglalkozunk a Bucsánszky-féle kiadó 1849 és 1880 között kiadott naptáraival. Itt is igyekszünk elhelyezni a kalendárium intézményét a társadalmi kommunikáció változó viszonyai között, s külön figyelmet fordítunk a kalendárium szerepére a társadalmi nyilvánosság kommunikációs rendszerének mozgásaiban. Természetesen súlyt helyezünk a kalendáriumok tartalmának - mint világképet, tudást, ízlést stb. befolyásoló tényezőnek - a vizsgálatára. Kísérletet teszünk szisztematikus tartalomelemzésre. Ennek eredményeit a paraszti tudattörténet szempontjából is lehet értelmezni. Igyekszünk ezekre a lehetőségekre rámutatni. Egészében véve azonban dolgozatunknak az eredeti mentalitástörténeti szempontok mellett más céljai is lettek. A kalendárium intézményének mint egy sajátos kommunikációs csatornának az egész megvalósulási módját, magyarországi létezésmódját kutatjuk, mintegy adalékot is szolgáltatva a társadalmi tudat kialakulási és működési mechanizmusához. Megpróbáljuk azt is felderíteni, hogy milyen szerepet játszott a kalendárium a magyarországi tömegkultúra kialakulásában. Vizsgálódásunkat történeti-művelődésszociológiai kísérletnek fogjuk fel, amelynek során több diszciplína eredményeit és módszertani eszköztárát igyekszünk felhasználni. Az előzmények hiánya, a vizsgált történeti időszak hosszúsága, a probléma nagyon sokféle elágazása és a források szétszórtsága miatt rengeteg tényfeltáró, adatösszeszedő és tényértelmező filológiai aprómunkára kényszerültünk. A hitelesség kedvéért ezt bizonyos mértékig a dolgozatban is be kell mutatnunk. Még akkor is, ha ez néha felesleges aprólékosságnak tűnhet. (A vizsgálat során feldolgozott kalendáriumokról s egyéb tömeges forrásokról az I. és a II. sz. melléklet, a Bucsánszky-cég naptárairól a VI. sz. melléklet ad tájékoztatást.)




Kezdőlap Előre