A vidéken, főként falvakban élő, gazdálkodó közép- és kisnemesség nagy többsége a középrendű olvasóközönségnek, amelyhez BESSENYEI GYÖRGY az értelmiséget, a hivatalnok nemességet, a birtokos nemességet, a diákságot s a katolikus és protestáns papságot sorolta, a felvilágosodás idején, de még a reformkorban is legkevésbé művelt, konzervatív szellemű és igénytelen rétege. Anyagi helyzete meglehetősen rossz, képzettsége alacsony színvonalú, idegen nyelveket nem igen ismer, a magyaron kívül legfeljebb latinul olvas s csak nagyon kis része tanul meg németül, esetleg franciául. Többségének életformája alig különbözik a falusi néptömegekétől, szórakozása parlagias és alacsonyrendű, a vadászatra, mulatozásra, dorbézolásra és a kártyára szorítkozik. A haladás és a nemzeti felemelkedés ügyét szorgalmazó íróknak és művelődéspolitikusoknak az egész 18. századon át és a 19. század első felében is fő céltáblája e parlagi életet élő, műveletlen vidéki nemesség. MIKES Kelemen már 1725-ben írott egyik törökországi levelében elmarasztalja a nemes ifjak célszerűtlen és haszontalan neveltetését és az iskoláztatás utáni durva életmódját és műveletlenségét: "Csak a deáki nyelvet és egyebet nem tanulván, annak házánál hasznát nem sokat vészi - és a gazdaságban olyan tudatlan, mint mások. És a fizikájából annyit sem tud, mint a molnárja, vagy a kovácsa... Annyi deákság után csak azt is tiszttartójától kell megkérdezni, ha a szőlője délre vagy északra fekszik-é? Az ország gyűléseiben elmenvén, az ország dolgaihoz nem tud, ... a nyolc vagy kilenc esztendeig való tanulásnak se maga, se az ország hasznát nem veszi, mert a deák nyelvnek úgy vennék hasznát, ha a hadakozásról, az ország igazgatásáról és más tudományokról való könyveket olvasnának" - írja az 52. levelében.

Hasznos és tudományos könyveket azonban még a 18. század végén is kevesen olvasnak közülük. KÁRMÁN József - "a művelt, világlátott, városi ember szemével nézve" - az Uránia III. kötetének hasábjain 1794-ben megjelent kimagasló jelentőségű irodalom- és művelődéspolitikai tanulmányában, A nemzet csinosodásában a falusi életkörülményekben, azaz az elmaradt, feudális társadalmi viszonyokban látja e réteg két fő hibájának, a veszedelmes féltudósságnak és az önhittségnek az okát. A könyv volt a legkevesebbre becsült eszköz a falusi birtokos szemében, sokkal többre tartotta a kártyát vagy egy üszőt. "Nem régi dolog, hogy az egész könyvtár egy házi- és úti-kalendáriumból állott" - összegzi KÁRMÁN e réteg szellemi érdektelenségét és megállapítása valóban érvényes a nagy többség viszonyára a könyvekhez. Az évente 150.000 példányban megjelenő kalendárium fő fogyasztója - a falusi köznép mellett - a vidéki birtokos nemesség volt. A más könyvek iránt is érdeklődők elsősorban jogi műveket olvastak, mellettük vallási jellegű munkákat még (a biblia pl. a protestáns nemesség körében nagyon népszerű, majdnem minden háznál van belőle; a 18. században a protestáns bibliának 26 kiadása jelent meg, összesen 130.000 példányban), a szépirodalmat - különösen a finomabb ízlést igénylő vállfajait - általában lenézték. E nemesi közönség átlagízlésének leginkább azoknak az alkalmi költőknek, "fűzfapoétáknak" a versei felelnek meg, akiket CSOKONAI a Tempefőiben Csikorgó alakjában személyesít meg és gúnyol ki, továbbá a különböző szerzők (pl. FARKAS András, KOLUMBÁN György, VIDA György, VERES Gerzson, LÁZÁR János stb.) nyers és alantas ízlésű tréfás versei, pikáns anekdota-, furcsasággyűjteményei. Kedvelt olvasmányaik még a nagy példányszámban, a szegényebb nemesek számára is elérhető, olcsó áron megjelenő és ponyvára került széphistóriák (Árgirus, Apollonius, Tancredus, Toldi, Trója stb.) és a század végétől a regényes olvasmányok, az ún. románok (pl. MÉSZÁROS Ignác Kartigamja, KÓNYI János munkái stb.). KÁRMÁN József a nemességnek e ponyva-jellegű olvasmányairól is szól, amikor A módi című írásának egyik nemesi alakját szatirizálva, így szólaltatja meg: "Egész bibliothecát veszek maholnap magamnak... Az egész költségem nem lesz több harminc egész krajcárnál. Mert Árgyirus, Kádár, Világi új énekek, mind összes nem kerülnek többe..."

A vidéki köznemesi olvasók egyik kisebb, az átlagon felülemelkedő részének fejlettebb ízlésére vall már az ún. hagyományőrző, a nemesi erényeket és életformát dicsőítő költők és írók kedveltsége. GYÖNGYÖSI István a 18. századtól a legolvasottabb költőjük, de ide tartozik még pl. ÉDES Gergely, MÁTYÁSI József, GYÖNGYÖSI János, HORVÁTH Ádám, PÓTS András vagy MOLNÁR Borbála is. Jellemző viszont, hogy ZRÍNYI eposza, A szigeti veszedelem még 1779-ben KÓNYI János átírásában, rímes krónikákban jelenik meg, a nemesi közönség ízléséhez igazítva. AMADÉ László vagy FALUDI Ferenc verseit elsősorban költészetük gáláns könnyedsége, játékos, gazdag dallamossága tette népszerűvé e nemesi olvasók körében. Az alkalmi költészet darabjai mellett ezek a költők fordulnak elő leggyakrabban azokban a kéziratos énekgyűjteményekben is, amelyek a 18. század végén rendkívül divatosak voltak, szinte minden nemesi udvarházban lehetett velük találkozni. A szegényebb, vagy a könyvekre nem szívesen költő nemesek írták össze és adták kézről kézre ezeket a gyűjteményeket, amelyek a 19. században is tovább élnek újabb költők verseivel kiegészülve.

A felvilágosodás időszakában az udvarral szembeforduló nemesi mozgalmak és az országgyűléseken megnyilvánuló nemesi ellenállás egyre jobban felkelti a vidéki nemesség politikai érdeklődését is. Sokan olvassák közülük, azokat a kéziratos és nyomatott paszkvillusokat (gúnyverseket) és röpiratokat, amelyek a nemesi kiváltságok és a magyar nyelv védelmében s a Bécs-ellenes nemzeti törekvések jegyében, de többnyire konzervatív szellemben készültek (pl. PALOCSAY György Nay módi-ja). E megélénkült politikai érdeklődés a forrása a falusi nemesség széles rétegei körébe eljutott két legfontosabb korabeli író, GVADÁNYI József és DUGONICS András óriási népszerűségének is. Olvasóik elsősorban nem mint szórakoztató olvasmányokat kedvelték meg munkáikat (az ilyen műveket a nemesi közönség általában nem sokra tartotta), hanem a nemesség időszerű problémáit a magyar rendi nacionalizmus, a nemesi nemzetszemlélet szellemében tárgyaló, s az udvar magyarellenes törekvéseit, de minden idegen hatást és újszerű törekvést is kigúnyolva kritizáló és elutasító tartalmuk miatt fogadták őket szinte kritikátlan lelkesedéssel.

A BESSENYEI kezdeményezte felvilágosult irodalmi irány képviselőinek művei elsősorban polgári politikai, ideológiai jellegük miatt távol állnak a falusi nemesség nagy részétől, a korabeli lapokra is kevesen fizetnek elő közülük, sőt többségük KAZINCZY nyelvújító törekvéseivel is tudatosan szembefordul. A felvilágosodás hatása alól azonban e konzervatív réteg sem tudja teljesen kivonni magát. ORCZY Lőrincnek vagy PÁLÓCZI HORVÁTH Ádámnak a felvilágosodás eszméit a nemzeti törekvésekkel egyesíteni kívánó költészetét sokan elfogadják, de igazi költőjüknek még a századforduló után is a felvilágosodás radikálisabb irányzatától meglehetősen idegenkedő és a korai romantika szellemében a nemzeti múltba forduló KISFALUDY Sándort tekinti. A többség a 19. század első felében is legfeljebb a 18. századból továbbélő ponyvairodalom és a kalendáriumok olvasója, de a kisebb rész - bekapcsolódva a megyei politikai életbe - a Béccsel szembeni sérelmi politika jegyében egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a közéleti irodalom, a publicisztika és a nemesi-nemzeti szellemű szépirodalom iránt is. E nemesi réteg tagjai közül sokan fiatal korukban városi gimnáziumba, majd jogakadémiára járnak, megismerkednek a polgárosultabb városi életformával és szórakozással, látogatják a német színházat, megtanulnak németül és más nyelveken is. Kisebb irodalmi-baráti köröket alakítanak, olvassák az újabb magyar irodalom és a külföldi felvilágosult irodalom és szépirodalom különféle termékeit is, s bár eszmei tartalmukat még jórészt elutasítják, rádöbbennek a hazai elmaradottságra. Birtokaikra visszatérve nem süllyednek vissza a nemesség átlagának falusias, parlagi életmódjába, hasonló felfogású és gondolkodású társaikkal értekezve vidéken is tovább művelik magukat és műveltségi színvonalukat, életformájuk, gondolkodásuk és gazdálkodásuk révén egyaránt kiemelkednek környezetükből. E fogékonyabb kisebbséget a napóleoni háborúkat követő válság döbbenti rá gazdasági elmaradottságára; ennek okát ugyan elsősorban nem a feudális viszonyokban, hanem csupán az udvar elnyomó gazdaságpolitikájában véli felfedezni, de intenzívebb belterjes gazdálkodást próbál folytatni, gazdasági szakkönyveket és közgazdasági munkákat is olvas. Felismeri a művelődés, a tudományos és gazdasági ismeretek, a kereskedés, az ipar folytonosságát az emberiség és a nemzet előrehaladásában, könyveket gyűjt, igyekszik művelni magát, szükségesnek tart kisebb reformokat is, a feudális társadalmi és gazdasági rend lényeges megváltoztatása nélkül. Gondolkodása, politikai és társadalmi felfogása közelebb áll már a nemesi hivatalnok-réteg eszmevilágához, mint a parlagias és műveletlen vidéki nemes társaiéhoz, SZÉCHENYI fellépése után támogatja a mérsékelt nemesi reformpolitikát, legalábbis a fontolva haladást.

A vidéki gazdálkodó birtokos nemesség e szűkebb rétegének tipikus képviselője a 18. század végén a 19. század első harmadában SKUBLICS Imre, tanult, művelt és a megyei életében jelentékeny szerepet betöltő zalaszentbalázsi birtokos és fia, SKUBLICS Károly; gazdag magánkönyvtáruk pedig e réteg gondolkodásának és szellemi magatartásának hű tükörképe.

SKUBLICS Imre régi Zala megyei nemes család leszármazottja. Gimnáziumi tanulmányait a győri katolikus gimnáziumban, a 18. század végének egyik legjobb magyar iskolájában végezte. Az iskola a német lakosságú város magyar művelődési központja, olyan kiváló tanárai vannak ekkor, mint pl. a drámaíró KERESKÉNYI Ádám, a történész PRAY György, vagy jeles írók, mint RÁJNIS József, RÉVAI Miklós és FÁBCHICH József, aki magyar könyvek olvasására buzdítja tanítványait és magyarul tanítja a hittant és a történelmet. SKUBLICS a jobbára német városban alapos német nyelvtudásra tesz szert, az iskola a magyar irodalom, a nyelvművelés és a történelem iránt ébreszti fel az érdeklődést. Már itt barátságot köt az ugyancsak győri gimnazista KISFALUDY Sándorral, majd a gimnázium befejezése után együtt járnak a pozsonyi jogakadémiára, ahol baráti körükbe kerül PÉTERI TAKÁTS József itteni papnövendék is, aki előbb szintén a győri katolikus gimnáziumban tanult. A három barát sokat olvas és együtt vitatja meg olvasmányait. A város mint az országgyűlés és az összes főhivatal (helytartótanács, királyi kamara stb.) székhelye, mint ősi koronázó város és az 1790-es évek körüli nemesi ellenállás központja, elmélyíti SKUBLICS történeti érdeklődését és felkelti figyelmét a politika aktuális kérdései iránt is. Nyilván őreá is vonatkoznak a KISFALUDY Sándor Önéletrajzából való sorok: "A felbuzdult ifjú néhányad magával most már inkább hazafi volt, mint tanuló, és a Vármegyének sűrűn tartott gyűléseit járta inkább, mint sem az oskolát." Pozsony német polgárai közt és német színházában továbbfejlesztette német nyelvismeretét, de megismerte a világirodalom számos drámai alkotását is: német lovagdrámák mellett pl. SHAKESPEARE, LESSING, GOETHE, IFFLAND és KOTZEBUE műveit. Látogathatta a pozsonyi katolikus gimnázium iskolai színielőadásait is, ahol jeles európai színművészek is színre kerültek, pl. RACINE drámái, FEJÉR György fordításában. FEJÉR György, a későbbi neves történész, a pozsonyi papnövelde növendéke ekkor, ahogy a KISFALUDY-SKUBLICS-PÉTERI TAKÁTS triászból TAKÁTS is. TAKÁTSon keresztül kerülnek kapcsolatba a papnövelde teológusaival, akik közt erősen hatott a jozefinizmus és a francia felvilágosodás szelleme: franciául tanultak, a felvilágosodás irodalmát, a francia enciklopédisták műveit olvasták; voltaireiánusoknak, illuminátusoknak vallották magukat. A külföldi irodalom mellett megismerkedtek az 1780-as - 1790-es évek magyar irodalmi irányzatával is, hatott rájuk "a GYÖNGYÖSI-ORCZY-FALUDI-RÉVAI vonal, azaz a barokkos nemesi életszemlélet és a nyelvi-verselési kezdeményezések áramlata", "Pétzeli nyelvfejlesztő fordításai", "Bessenyei műve", "a Báróczi-Kazinczy-féle erősen szépirodalmi jellegű stílus és művészi nyelvet fejlesztő irányzat", s végül "a Gvadányi-Dugonics munkálta keresett magyaros, a történelmi múltba forduló, nemesi-nemzeti irány". Mindezek a külföldi és hazai hatások - látni fogjuk - erősen meghatározták SKUBLICS érdeklődését, könyvgyűjtő tevékenységét és könyvtára állományának összetételét is.

SKUBLICS Imre és KISFALUDY Sándor barátsága és kapcsolata tanulmányaik befejeztével sem szakadt meg. KISFALUDY mint a Sándor Lipót-huszárezred katonája, 1792-ben erdélyi állomáshelyéről neki küldi meg első verseit (köztük egyet, "K...S...I...-hez" címmel hozzá intézve). SKUBLICStól és más barátaitól sokat hall már SZEGEDY Rózáról is, mielőtt 1795-ben - már mint Bécsből hazalátogató testőr - a híres badacsonyi szüreten megismerkedik vele. 1796 tavaszán Milánó felé utazva kéthónapos útjának élményeit, majd a francia fogsága idején történteket is SKUBLICSnak írja meg Napló és francia fogságom című művében s Milánó francia ostroma idején levélben búcsúzik el tőle s rajta keresztül küld búcsúüzenetet SZEGEDY Rózának is. SKUBLICS Imre a környező művelt birtokos családok közül elsősorban a SZEGEDY-családdal, a FESETICHekkel, a ROSTYakkal (Eötvös József feleségének családja) volt közvetlen kapcsolatban. 1812-ben 3000 forintot adományozott a tervezett Ludovica építésére.

A családi könyvtárat SKUBLICS Imre, KISFALUDY Sándor bizalmas barátja kezdi gyűjteni és fejleszteni jelentékeny gyűjteménnyé, majd fia, SKUBLICS Károly tovább gyarapítja és 1831-ben - a FESTETICH László kezdeményezte "nemzeti könyvtár"-építő mozgalom keretében - mint családi könyvtárat felajánlja a megyének az első zalai közkönyvtár céljára. Zala megyéhez intézett felajánló levelében így körvonalazza könyvgyűjtő tevékenysége indítékait:

"Csendes magános életemben a tudományokkal való megismerkedés lévén főbb gyönyörködtetésem, és időtöltésem, a Múzsák hagyományit, a világ legrégibb s újabb bölcseinek elmeszüleményeit lassanként és tehetségem eránnyával megszerezni igyekeztem, meggyőzve lévén, hogy csak a tudományok teszik a vad embert szeliddé, mind magának hazájának szolgálattyára alkalmatossá és képessé, a polgári törvényeknek, hazája és maga felenyája védelmének, a kereskedés elől mozditásának, a szép mesterségeknek, találmányoknak, különös és közönséges gazdaságnak, politikának, finánc és egyéb tudományoknak oktatásaival hazáját nagyra vinni és boldogitani... akár mely ország történeteit tekintsük is bár, mindenütt azt találjuk a legboldogabb idő szakaszának, amelyben a tudományok a legnagyobb becsben és kiterjedésben uralkodtak..."

A SKUBLICS-család magánkönyvtára - a SKUBLICS Károly kézírásával fennmaradt és szakszerűen összeállított katalógus szerint - átadáskor 790 művet tartalmazott 1954 kötetben: magyar, német, francia, latin, görög, angol és olasz nyelvű kiadványokat. A család két tagjának már széles körű nyelvtudása is kivételes helyet biztosít a vidéki nemesség körében. Érdeklődési körük - könyvtáruk gazdag: a hazai és külföldi szépirodalomtól, a filozófián, esztétikán, a nyelvtudományon, irodalom- és tudománytörténeten, a történettudományon, pedagógián, jogon, politikán és a közgazdaságtudományon, a természettudományok, a mezőgazdaság, az orvos- és állatorvostudomány problémáin és a földrajzi művekig és útileírásokig terjed. A könyvtár anyaga, a kiadványok megjelenési idejét tekintve modern: főként kortárs írók műveit, vagy régebbiek 18. századi és 19. század eleji kiadásait tartalmazza. Tartalmi, eszmei szempontból az állomány a konzervatív magatartástól a reformkor felé hajló nemesi álláspontot tükrözi; olyan, a polgári művelődési eredmények iránt vonzódó nemesek érdeklődését, akik a feudális társadalmi keretek közt, minden nagyobb megrázkódtatás nélkül szeretnék Magyarországon is meghonosítani azokat a művelődési és gazdasági eredményeket, amelyeket a külföldi művelt, polgári államok elértek. Megszerezték maguknak és olvasták a klasszikus és kortárs külföldi szépirodalom és tudomány számos jeles alkotását, köztük szép számban felvilágosult és forradalmi szellemű munkákat is; ugyanakkor a magyarországi kiadványok közül elsősorban a hagyományos nemesi szemlélet jegyében fogant művek voltak birtokukban, a magyar felvilágosodás és a kezdeti hazai polgári irodalom nagy alkotóinak művei közül alig néhány.

A SKUBLICS-könyvtár állományának legnagyobb csoportját a magyar és a külföldi szépirodalom termékei alkotják. E csoporton belül a magyar irodalmi munkák száma meglehetősen alacsony, s a 18. század előtti irodalmat mindössze ZRÍNYI Török áfiuma, LISTIUS László Magyar Mársa és HALLER János Hármas históriája képviseli. A 18. századból a hagyományőrző írók művei fordulnak elő legnagyobb számban: GYÖNGYÖSI István ugyan csak egy művével, de GVADÁNYI héttel, FALUDI hattal, DUGONICS öttel és PÁLÓCZI HORVÁTH Ádám is hárommal, ORCZY LŐRINC és BARCSAY Ábrahám pedig közös verskötetével. A felvilágosodás írói közül egy-egy kötettel szerepel ÁNYOS Pál, VERSEGHY Ferenc, DAYKA Gábor, KIS János valamint KAZINCZY és BERZSENYI is, de hiányzik a mozgalom elindítója és vezéregyénisége BESSENYEI, továbbá BATSÁNYI és a későbbiek közül KÖLCSEY is. Első folyóirataink közül a Magyar Museumnak egy, az Orpheusnak pedig két kötete van meg a könyvjegyzékben, későbbi magyar nyelvű lapok azonban nincsenek, csak SCHEDIUS Lajos Zeitschrift von und für Ungern című német nyelvű lapjának 1802-i kötete. Különös, hogy a SKUBLICS-családdal baráti viszonyban levő, s a hozzájuk hasonló életformájú és gondolkodású KISFALUDY Sándor számos kötete közül is csak A kesergő szerelem című verseskötet és a Gyula szerelme című rege került be a könyvtár állományába; az már kevésbé viszont, hogy öccse, KISFALUDY Károly munkásságát mindössze az Ilka című dráma képviseli, s az 1820-as években körülötte csoportosuló polgári írók pedig teljesen kimaradtak, még a fiatal VÖRÖSMARTY is.

A világirodalom gazdag anyagán belül is előkelő helyet foglal el a könyvtárban az ókori klasszikus irodalom. A görög és a latin auktorok az olvasni szerető magyar nemesek legkedveltebb könyvei közé tartoztak, sőt sokaknak, elsősorban a konzervatív gondolkodásúaknak, még a 19. század első felében is kizárólagos olvasmányai voltak a világirodalomból. A modern külföldi irodalmak hazai ismerete a felvilágosodás korától kezdett szélesebb körben elterjedni a külföldi kulturális eredmények iránt érdeklődők körében. A SKUBLICS-család két tagja ebben a tekintetben is átmeneti típust képvisel. Valamennyi ókori klasszikus szerző minden jelentékeny munkája birtokukban van; főleg latin, de görög, német és francia nyelvű kiadásokban is olvassák a görög, latinul és franciául a római költőket, próza-, dráma- és történetírókat s filozófusokat, de ugyanakkor megismerkednek a német, francia, angol és olasz irodalom számos fontos és klasszikus alkotásával, sőt néhány spanyol és keleti irodalmi munkával is.

Az újabb nemzeti irodalmak közül a német van legteljesebben képviselve a SKUBLICS-könyvtárban. SKUBLICS Imre és Károly műveltsége főként németes jellegű. A tulajdonukban levő tudományos és szakmunkák többsége német nyelvű könyv, s ebben nyelvtudásuk és érdeklődésük mellett nyilván annak is része van, hogy a korabeli Magyarországon mind a hazai német könyvkereskedőknél, mind külföldről az osztrák kapcsolatok révén Bécsen át német kiadványokhoz juthattak legkönnyebben. A 17. századi német barokk irodalmat a könyvtárban csupán Martin OPITZ munkáinak 4 kötetes kiadása reprezentálja, de a 18. századból és a 19. század elejéről szinte egyetlen nevezetes német író művei sem hiányzanak. A kezdeti német felvilágosodás természetszeretetét a svájci HALLER és GESSNER (az utóbbi idilljei KAZINCZY fordításában magyarul is), a polgári életörömet HAGEDORN (5 kötetes kiadás), a tanítómese kedvelt műfaját GELLERT (10 kötetes kiadás), a szatírát RABENER közvetítette számukra. A felvilágosodás neves íróit ugyancsak olvasták: pl. KLOPSTOCK ódáit és költői munkáit (5 kötet), WIELAND összes műveit (44 kötetes kiadás), HERDER válogatott írásait (28 kötetes kiadás), IFFLAND drámáit (16 kötetes kiadás) stb., de nem hiányzott könyveik közül a 18. század végi republikánus forradalmár, J. G. FORSTER két műve sem.

A német klasszika két világirodalmi jelentőségű egyénisége is megkülönböztetett helyet kapott a magángyűjteményben: SCHILLER különböző műveinek 23 kiadása mellett GOETHE 3 kiadással szerepel, de köztük egy 8 és egy 10 kötetessel. A magasabb irodalom képviselői mellett számos népszerű szerző kötetei (pl. az osztrák BLUMAUER travesztált Aeneise, KOTZEBUE vígjátékai, Veit WEBER művei stb.), de fontos német esztétikai munkák (BODMER, WINCKELMANN, ENGEL, SULZER) is megtalálhatók voltak még a SKUBLICS-könyvtárban.

A francia irodalmi művek száma jóval a németeké alatt marad, de ami megvan, az a francia irodalmi termés válogatott gyűjteménye. MONTAIGNE 16. századi esszéi mellett a 17. századi klasszicizmus és a 18. századi felvilágosult irodalom legjava került a SKUBLICS-könyvtárba: CORNEILLE és RACINE drámái, MOLIÈRE világhírű vígjátékai (6 kötet), MALHERBE és BOILEAU esztétikai munkái, LAFONTAINE meséi és LA ROCHEFOUCAULD maximái a 17. századból, továbbá FÉNELONnak, a felvilágosodás előfutárának magyar fordításban is népszerű Telemaque-ja, valamint MARMONTEL és MONTESQUIEU néhány munkája, VOLTAIRE műveinek 100 kötetes összkiadása vagy ROUSSEAU összes munkái 30 kötetes kiadása mellett. Egyedül DIDEROT írásai hiányoznak a francia felvilágosodás nagy íróinak művei közül.

Az angol irodalmat még a franciáknál is kevesebb mű képviseli, de a válogatás ezúttal is a tulajdonosok (elsősorban SUBLICS Imre) biztos ízléséről és alapos világirodalmi tájékozottságáról tanúskodik. A kevés kiválasztott szerző sorát időrendben SHAKESPEARE nyitja meg színművei 23 kötetes kiadásával; s mellette MILTON munkáinak 3 kötete tartozik a 17. század angol irodalmához. Az összes többi mű 18. századi író alkotása: POPE művei 10, SWIFTé 27, STERNE-é 9 kötetben fordulnak elő, de megvan - többek között - ADDISON és STEELE híres folyóiratának, a The Spectatornak is 8 kötete, továbbá GOLDSMITH-től A wakefieldi lelkész és az ossziáni költemények M. DENIS német fordításában.

Az olasz irodalomból ugyancsak kiemelkedő írók munkáit tartalmazza a SKUBLICS-gyűjtemény; a kevés mű közül is főként az olasz irodalom korai nagy korszakaiban élő szerzőkét. A reneszánsz költészetet DANTE Isteni színjátékának két része, a Paradiso és a Purgatorio, valamint PETRARCA verskötete képviseli, a 16. század irodalmát a kor három legnagyobb olasz szerzőjének: ARIOSTOnak (6 kötet), MACHIAVELLInek (5 kötet) és TASSOnak (2 kötet), továbbá PANAZZAROnak és a TASSOt követő GUARINInek a munkái. A 18. századból is két jeles szerző került a könyvtár állományába: METASTASIO, az európai rokokó költészet Magyarországon is népszerű alkotója művei 12 kötetes és az ugyancsak európai hírű vígjátékíró, GOLDONI színdarabjai 4 kötetes kiadásával.

Találhatók a Skublics-könyvtárban az irodalom történeti és nyelvi kérdéseivel foglalkozó munkák és tudománytörténeti művek is. A magyar irodalomtörténetírás olyan fontos kezdeti alkotásai mellett, mint HORÁNYI Elek latin nyelvű magyar írói életrajzi lexikonának második része, a Nova memoria és WALLASZKY Pál Conspectus Republicae Literariae in Hungaria című híres munkája, megvolt a német JÖCHER-féle Gelehrten-Lexikon, valamint egy 6 kötetes német nyelvű kézikönyv az irodalom általános történetéről, görög és római írókról és tudósokról, a görög tudomány, az ókori klasszikus irodalom és a tudományok egyetemes történetéről szóló munkák. A számos nyelvtan, nyelvkönyv és szótár a tulajdonosok nyelvtanulását szolgálta, de a híres német nyelvész, ADELUNG nyelvtana, vagy a magyar Debreceni Grammatika már a nyelvi kérdések iránti mélyebb, tudományos jellegű érdeklődésükről tanúskodik.

Az irodalmi, az irodalom- és tudománytörténeti munkák összeválogatásánál érvényesülő szakértelem és ízlés jellemzi a könyvtár egyéb tudományos állományát is. Az ókori klasszikus filozófiai művek és a felvilágosult írók közt már említett kiemelkedő, haladó filozófusok írásain kívül SKUBLICS Imre sokoldalú érdeklődésére és bölcseleti tájékozottságára vall számos más filozófiai író a könyvtár anyagában: így pl. - kevésbé jelentékenyek mellett - a 17. és 18. századi mechanikus materializmust az angol LOCKE, a németalföldi SPINOZA és a francia HELVETIUS (művei 5 kötetes kiadásával) képviseli. De megvan az enciklopédisták 17. századi előfutárának, a francia P. BAYLE-nek főműve, a 7 kötetes Dictionnaire historique et critique, az ugyancsak francia MABLY 18. századi utópista-szocialista írásainak 15 kötetes kiadása, továbbá M. MENDELSSOHN német idealista felvilágosult filozófus, a vallási türelem hirdetőjének 4, vagy KANTnak, a klasszikus német idealista filozófia egyik főképviselőjének 14 kötete is, sok más filozófiai, etikai, logikai munka mellett. A pedagógiai művek közül kiemelkednek CAMPE rousseau-ista nevelési munkái, PESTALOZZI 5 kötetes könyve az elemi oktatás elméletéről, KNIGGE pedagógiai kalauza: az Über den Umgang mit Menschen s van néhány, a leányok nevelésével foglalkozó könyv is.

A jogakadémiát végzett SKUBLICS Imre gyűjteményében természetesen tekintélyes helyet foglal el a jogi irodalom: jogelméleti, jogtörténeti és az egyes jogágak körébe tartozó munkák egyaránt nagy számban találhatók benne. A magyar nemesség általánosan kedvelt jogi könyvein, a Corpus iurison s WERBŐCZI Tripartitumán és újabb magyar szerzők (KÖVY Sándor, KERESZTURY József, SZELEMENITS Pál, SZENTKERESZTY Pál, KOVACSICS Márton György stb.) művein kívül olyan európai jelentőségű jogelméleti munkákat tartalmazott, mint a németalföldi HUGO GROTIUSnak, a 17. századi polgári természetjogi irányzat egyik klasszikusának és a nemzetközi jogtudomány megalapozójának A háború és béke jogáról szóló 2 kötetes latin nyelvű műve, vagy az olasz BECCARIÁnak, a 18. század híres felvilágosult büntetőjogászának, VOLTAIRE és DIDEROT barátjának A bűnökről és büntetésekről írott 4 kötetes olasz nyelvű munkája.

A történeti irodalom, amely a tudományos irodalmon belül ugyancsak terjedelmesebb rész, elsősorban Magyarországra vonatkozó ill. magyar szerzőktől származó munkákból áll és felöleli szinte a teljes magyar történeti irodalmat a korai krónikáktól a 19. század elejéig, néhány jelentékenyebb szerző kivételével. KÉZAI Simon krónikájától HELTAI Gáspár, BONFINI, ISTVÁNFFY Miklós, OLÁH Miklós, BÉL Mátyás, PRAY György, KAZY Ferenc, CORNIDES Dániel, BENCZUR József, PETŐ Gergely, DUGONICS, GVADÁNYI és FESSLER Ignác Aurél különböző művein át HORVÁTH István Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történetéből című, a reformkor íróira is nagy hatást gyakorló nacionalista szemléletű munkájáig terjed a nemzeti történelmet tárgyaló alkotások hosszú sora. SKUBLICS Imre azonban alapos műveltsége és felvilágosult-humanista szemlélete révén felülemelkedik a kor nemességének "extra Hungariam non est vita"-jellegű felfogásán, és érdeklődéssel fordul a külföldi népek és országok felé is. A legkülönbözőbb régi és újabb kori népekről és állomokról, korszakokról és történeti személyekről szóló írások egészítik ki a magyar történelmi anyagot: köztük összefoglaló világtörténeti munkák, vagy olyan ma már klasszikus alkotások, mint Josephus FLAVIUS Zsidó háborúja latinul, GIBBON A római birodalom hanyatlásának és bukásának története című műve (angol nyelven 14 kötetben), MILLOT abbé VERSEGHY Ferenc fordításában a 18. század végén Magyarországon szélesebb körben is népszerűvé vált antiklerikális szellemű munkája, A világnak közönséges története (9 kötetben franciául), a filozófus és történész D. HUME Anglia története c. egyik főműve (12 kötetben angolul), vagy Thomas RAYNAL francia filozófusnak és történésznek, az Enciklopédia munkatársának a gyarmatosítás és a kereskedelmi monopóliumok kizsákmányoló tevékenysége ellen írott 10 kötetes francia nyelvű munkája, - hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki. A külföld országai és népei iránti érdeklődésről vall a földrajzi munkák, atlaszok és útleírások tömege is. Szinte a világnak egyetlen része sincsen, amelyről ne lenne földrajzi leíró mű vagy útleírás a SKUBLICS-könyvtárban, ugyanakkor a Magyarországra vonatkozó fontos földrajzi könyvek (BÉL Mátyás, WINDISCH Károly Gottlieb, KORABINSZKY János és mások művei) sem hiányoznak.

A politika és a közgazdaságtan elméleti kérdéseiről és a politikai, közgazdasági eseményekről szóló munkák szinte mind korabeli problémákkal foglalkoznak: A. SMITHnek, a klasszikus polgári politikai gazdaságtan képviselőjének, Thomas PAINE-nek, az angol származású forradalmi demokrata politikusnak, az amerikai függetlenségi háború és a francia forradalom résztvevőjének, a francia felvilágosult filozófus M. VOLNEYnek, vagy az osztrák felvilágosodás és a jozefininzmus egyik vezéregyéniségének, SONNENFELSnek művei mellett számos népszerű, a szélesebb tömegeknek szóló felvilágosult, antiklerikális és szabadkőműves röpirat, brosúra található a gyűjteményben. (Ugyanakkor nem hiányzik a biblia sem, más vallási, egyháztörténeti művek mellett.) A felvilágosodás kori magyar közgazdaságtudományt BERZEVICZY Gergely képviseli. SZÉCHENYI István főműve, a feudális magyarországi rendszert bíráló és a magyar polgári átalakulás első programját vázoló s a nemesség nagy részében megdöbbenést és heves ellenkezést ébresztő Hitel azonban már hiányzik a Skublics-könyvtárból. Ugyanakkor megvan a Hitel kapcsán keletkezett vitairodalom számos darabja, pl. DESSEWFFY Józsefnek a konzervatív nemesi állapotot tükröző Taglalata, majd SZÉCHENYInek erre adott cáfolata, a Világ, továbbá DESSEWFFY Aurél, Marcel és Emil Néhány szó a közönséghez a Hitel, Taglalat és Világ ügyében című munkája és OROSZ József Széchenyi István mint író címen megjelent és SZÉCHÉNYI reformtörekvéseit ugyancsak konzervatív alapról támadó könyve. A könyvtár ekkori tulajdonosa, a polgári haladás iránt művelődési téren fogékonynak mutatkozó és kisebb reformokat gazdasági-társadalmi téren is szükségesnek tartó SKUBLICS Károly - a köznemesség jórészéhez hasonlóan - megriad SZÉCHENYInek a feudalizmus rendszerét gyökeresen, de minden forradalmi megrázkódtatás nélkül átalakítani kívánó reformprogramjától. Nyilván riadalommal olvassa BALÁSHÁZY Jánosnak, a magyar mezőgazdaság korszerű megreformálását ugyancsak elengedhetetlennek tartó jeles agrártudósnak az 1831-i felvidéki antifeudális parasztfelkelésről, a koleralázadásról írott munkáját is (Az 1831. esztendő felső magyarországi zendülésnek történeti leírása. 1832.), amely - éppen SKUBLICS Károly kézzel írott katalógusa szerint - a könyvtár egyik legutoljára beszerzett darabja Zala megyének történt átadása előtt.

A Skublics-könyvtár állományának igen tekintélyes hányadát képezik végül a természettudományok, az ún. alkalmazott tudományok és a különböző gyakorlati célú ismeretágak körébe tartozó könyvek: matematika, fizika, csillagászati, ásványtani, építészeti, botanikai, zoológiai, orvosi, állatorvosi és legnagyobb számban mezőgazdasági munkák; elméleti és történeti, tudományos és ismeretterjesztő művek, s teljesen praktikus szakismereteket tartalmazók egyaránt, túlnyomó többségük német nyelven. E könyvanyag felöleli mindazokat az ismereteket, amelyekre egy korszerű, belterjes gazdálkodásra törekvő, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó, építkező, gazdasági berendezéseket és eszközöket készíttető, az egészséges életmód feltételeit megismerni kívánó vidéki nemesnek abban a korban szüksége volt. LINNÉ több műve (köztük A természet rendje) mellett, amelyekből a növény- és állatvilág, sőt az ásványok leírását és rendszerezését ismertették meg a Skublics-család tagjait, számos könyv állt rendelkezésükre pl. a kertészetről, a zöldség- és gyümölcstermesztésről, a szőlőművelésről és borápolásról, vagy a marha- és lótartásról, a sertés- és juhtenyésztésről, a méhekről és méhészetről, a különféle növény- és állatbetegségekről és orvoslásukról, a mérgekről és a szükséges házi gyógyszerekről is. VITRUVIUS klasszikus építészeti munkáján (De architectura) kívül olvasták az újabb építészeti műveket, köztük pl. egy hídépítésről szóló munkát is. A kor magyar szakírója pl. MITTERPACHER Lajos gazdasági szakíró, HORVÁTH B. János fizikus, BENE Ferenc belgyógyászprofesszor, ZSOLDOS János orvos, SCHMAS Ferenc szőlészeti szakíró, PANKL Mátyás gazdasági író, ZIPSEK Kristóf András mineralógus stb. képviseli a könyvtárban.

SKUBLICS Imre és Károly mellett számos művelt vidéki nemes akad az ország más részein is a 18. század végén és a 19. század első felében, akiknek "a tudományokkal és a Múzsák hagyományaival való megismerkedés" ugyancsak a "főbb gyönyörködtetésük és időtöltésük", akik olvasnak, művelik magukat, könyvtárat gyűjtenek és bekapcsolódnak a felvilágosodás időszakának, majd a reformkornak kulturális életébe és közéleti mozgalmaiba is. A 18-19. század fordulóján megélénkülő megyei élet sokakban felkelti a "pallérozódás" iránti vágyat. Egy a 18. századra és a 19. század első felére vonatkozó kimutatás pl. Bács megyében 23 magánkönyvtárról, köztük 20 nemesi, 2 katolikus papi és 1 orvosi gyűjteményről számol be, de a felbukkanó adatok alapján - ha máshonnan nem is rendelkezünk a Bács megyeihez hasonló összegezéssel - arra következtethetünk, hogy az ország egész területén keletkeztek a műveltebb nemesek udvarházaiban számottevő nagyságú és értékű könyvgyűjtemények, ha méretük és tartalmi gazdagságuk el is marad egy Skublics-könyvtáré mögött.

Ugyancsak a Dunántúlon, Somogy megyében pl. két nemesi magánkönyvtárnak, CSÉPÁN István jákói és SÁRKÖZY István nagybajomi könyvtárának ma is ismert könyvállománya, vagy UJFALVY Sándor erdélyi birtokos nemes gyűjteményének összetétele tanúskodik a magyar vidéki nemesség e művelt, az irodalom és tudományok iránt érdeklődő, illetve felvilágosult, reformer-gondolkodású rétegének színvonalas könyvkultúrájáról.

A fentiekhez hasonló, osztályukból kiemelkedett, kiművelt emberfők azonban a reformkorban is csak kisebb részét képezték a vidéki birtokos nemességnek. A többség a PETŐFI-gúnyolta nem-író, nem-olvasó Pató Pál-típus megtestesítője s őket még a reformkor legvégén is így jellemzi CSATÁRI Ottó: "még most legtöbb gondjuk van nyulászatra és kártyára; s legfeljebb egy politikai lapba tekintenek félvállról bele, hogy lássák, miképp írták le megyéjük közgyűlését." Persze tovább dívik köztük a ponyvaolvasás is, a 19. század első felében a vidéki nemesség nagyobb hányadának műveltsége és olvasottsága alig terjed túl a köznép műveltségének szintjén és olvasási kultúráján. KEMÉNY Zsigmond az Özvegy és leánya című regényében (1855) a nemesség reformkori olvasmányaira visszatekintve írja: "Nagy Sándor, Czirus, Vitéz Francisco, Volter és Grizeld divatoztak. Olvasóim hihetőleg százból sem ismernek egyet. Akkor nagy körük s nagy hatásuk volt. Utóbb némelyik a ponyvairodalomba bejutván, hosszasan tengett a tükör háta mögé szúrva vagy a mestergerendán..."

Amíg a SKUBLICS-, CSÉPÁN-, SÁRKÖZY- és UJFALVY Sándor-típusú művelt birtokos nemesek a kaszinókat és olvasóegyleteket is a reformkori politika, gazdasági és művelődési élet fontos intézményeinek tekintették, addig a konzervatív gondolkodású, parlagi életformát folytató vidéki nemességnek csak kisebb része kapcsolódott be az egyleti tevékenységbe. Ugyanakkor főként közülük kerülnek ki azok a kaszinótagok, akik miatt és akik ellen számos vidéki egyletben olyan rendszabályokat kell foganatosítani, amelyek tiltják a művelt társalgást, nyugodt olvasást és nemes szórakozást zavaró és a későbbi dzsentri úri kaszinókat jellemző hangos duhajkodást, mulatozást, kártyát és pipázást. Az ilyen s majd a 19. század végi irodalomban oly sokat gúnyolt kaszinói figurákról már a reformkori sajtóban megjelennek az első szatirikus torzképek.

Mindezek ellenére nagyon lényeges fejlődés mutatkozik a vidéken, falusi környezetben élő birtokos nemesség irodalmi érdeklődésében és olvasási kultúrájában is. A magyar társadalom e rétegének életformájáról és műveltségi szintjéről meglehetősen egyoldalúan általánosító sivár kép él még ma is a köztudatban, amely feltétlenül módosításra, árnyalásra szorul. Az elmarasztaló kritika a köznemesség jó részét méltán illeti, más csoportjai azonban kivételek alóla. E haladás ügye iránt fogékony és érdeklődő rétegek műveltsége, könyv- és olvasási kultúrája kiemelkedik az átlagból, olvasmányaik alig különböznek az értelmiség és a hivatalnok-nemesség olvasmányaitól. Megismerkednek a magyar és a külföldi irodalom legkülönbözőbb termékeivel, s gondolkodásukat, szellemi és politikai magatartásukat olvasmányaik lényegesen átformálják. Nehéz elképzelni, hogy e réteg egyik napról a másikra válik a SZÉCHENYI-kezdeményezte reformpolitika, majd a kossuthi és más liberális-demokrata eszemáramlatok követőjévé. Nyilván nagy szerepe van ebben a kiváltságait veszélyező bécsi udvari politikának is, de nem hagyható figyelmen kívül azoknak a fontos külföldi és hazai műveknek a tudatformáló hatása sem, amelyek a nemesi magánkönyvtárakban is megtalálhatók voltak.