A Mátyás-Graduale
A bevezető tanulmányt és a képmagyarázatokat Soltész Zoltánné írta.
Bp.: M. Helikon: Corvina, 1980 Békéscsaba: Dürer Ny.
146 p. ill., színes 25 cm 1 mell. 48 cm
A digitalizálást és a digitális dokumentum készítését
az Országos Széchényi Könyvtár
Magyar Elektronikus Könyvtár osztálya végezte
(Káldos János - Vágner Edina - Török Máté).
Projekt azonosító: MEK000009
A digitális dokumentum készítésének időpontja:
2005. június
Digital version:
National Széchényi Library
Hungary Hungarian Electronic Library
06.2005
© OSZK, 2005.
Mátyás király könyvtárának különleges emléke az a nagyméretű és pompás miniatúradíszű Graduale, amely nem egészen fél évszázaddal ezelőtt került vissza az országba. Sokáig elsősorban korvina voltával vonta magára a figyelmet. A ritka görög szövegeket és a latin irodalom alapvető műveit egyesítő gyűjteményt a kortársak a legjelentősebb terjedelmű könyvtárakkal együtt dicsőítették. Mátyás halála után a kötetek többsége fokozatosan megsemmisült vagy külföldre került. A könyvtár egykori gazdagságának, jelentőségének a híre azonban a gyűjtemény pusztulásával és a századok múlásával sem fakult meg. Az Európa és Amerika negyvennégy gyűjteményébe szétszóródott mintegy száznyolcvan korvina ma is méltóképpen emlékeztet a XV. századi, nagy magyar uralkodó legismertebb alkotására, a Bibliotheca Corvinianára. A Graduale kivételes helyet foglal el a korvinák sorában. Műfaja szerint egyházi énekeskönyv, s így valószínűleg a királyi várkápolna céljait szolgálta. Nem tartozik a ritka szövegük miatt becses kéziratokhoz. Festett díszei sem olyan egyenletes színvonalú, elmélyült alkotások, mint a legékesebb korvinák ragyogó szépségű miniatúrái. Egy szempontból mégis valamennyi ismert korvinánál érdekesebb ez a kötet. Negyvenhét nagyméretű festménye nem hagyományos típusú középkori kép, narratív jellegű, közérthető graduale-illusztráció, hanem ikonográfiái ritkaságokat egyesítő, művelődéstörténeti jelentőségű képsorozat. A Graduale egyben a legproblematikusabb korvinákhoz tartozik. Korabeli dokumentum vagy későbbi, hiteles forrás nem említi; egyetlen adat sem maradt fenn keletkezési körülményeiről, eredetéről vagy Budára kerüléséről. Feltehetően a török megszállás idejében jutott más korvinákkal együtt külföldre. A kódexet említő legrégibb forrás szerint a XIX. században a bécsi udvari könyvtár (ma Österreichische Nationalbibliothek) tulajdona. Innen került 1933-ban - az előző év november 27-én kötött velencei egyezmény értelmében - az Országos Széchényi Könyvtárba.
A Mátyás-Graduale csonka: csupán az egyházi év második feléhez - a nagyszombattól a pünkösd utáni 24. vasárnapig terjedő időszakhoz - tartozó vasárnapok, kántorböjti napok, oktávák miséinek változó énekeit, tehát a Proprium de tempore II. részét tartalmazza. Ha valaha teljes volt, akkor a ma ismert kódex egy legalább háromkötetes énekeskönyv második kötete lehetett. Római rítusú graduale; szövege, dallama lokális liturgikus gyakorlatra nem utal. A magyar közgyűjtemények mindössze tizenhárom gradualét és két graduale-töredéket őriznek. Közülük több külföldről került az országba. Sem e fragmentumot, sem a következő századból származó gradualéinkat nem díszítik miniatúrák. Csupán a budapesti Egyetemi Könyvtár Cod. Lat.35. jelzetű kódexét illusztrálja négy vallásos témájú, szerényebb kompozíció. Hazai eredetű, XV. századi gradualéink közül az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár MS.II.515. jelzetű kódexében, valamint a Bártfáról származó gradualéban csupán ornamentális díszű iniciálék hívják fel a figyelmet az ünnepekre. A pompás Bakócz-Graduale díszítésén két mester dolgozott, de a tervezett gazdag miniatúradísz befejezetlen maradt. Az 1518-ból származó Kassai Gradualét hasonlóképpen nagyméretű miniatúrák ékesítik. Miniatúrái sem témában, sem szerkezeti megoldásban nem rokoníthatók a Mátyás-Graduale ciklusával. Ez utóbbi kódex ugyanolyan elszigetelten, társ nélkül áll a hazai eredetű gradualék sorában, mint a korvinák együttesében.
A kódex miniatúra dísze: A nagy hártyalevelekre írt Graduale gondos kiállítása, gazdag díszítése arra vall, hogy reprezentatív liturgikus énekeskönyvnek készült. Mai terjedelme kétszázegy levél (méretük általában 503x370 mm), mert a hiányzó hetvenötödik levelet a beszámozáskor nem vették figyelembe. A díszes címlapot két levél előzi meg a nagyszombati liturgia énekeivel. A miseénekek dallamát négy vörös vonalon négyszögű (quadrata) neumák jelzik. Általában öt hangjegysor van egy lapon a gótikus textúrával (scriptura textúra formata humanistica) írt megfelelő szöveggel. A ritmikusan ismétlődő sorok dekoratív hatását az ünnepeket jelző vörös feliratok, továbbá az énekek előadására vonatkozó rendelkezések (rubrikák) és festett iniciálék fokozzák. Nincs olyan lap, amelyre ne került volna legalább egy kisebb iniciálé (méretük általában 34x20-40 mm), váltakozva kék vagy bordó alapon fehér, illetve arany arabeszkdíszítéssel. A miniatúradísz gazdagságát legjobban a számszerű adatok szemléltetik: egy címlapkeret Mátyás és Beatrix címerével, negyvenhét nagyméretű miniatúra (közülük negyvenhat figurális iniciálé), négy közepes méretű és több mint négyszáz kisebb, festett kezdőbetű díszíti a kötetet. A címlapként kialakított 3r levélen a húsvétvasárnapi liturgia kezdődik. A Graduale festője áradó mesélőkedvvel és a korabeli legjobb flamand miniátorok gazdag formakincséből merítve alakította ki a címlap szép keretét. A miniatúrákat közrefogó, gótikus kezdőbetűk és keretek hasonló változatossággal komponáltak. Különösen szép dekoratív elemként formáltak az S kezdőbetűk: nemegyszer az S szövegkezdő ellentétes ívekre osztott szárai kapcsolják össze az illusztráció két jelenetét (119V lev.). Az I betűknél viszont gyakran elmarad, vagy csak utalásszerűén jelzett a függőleges betűszár, hogy ne ossza két részre a figurális jelenetet. A nemesen formált, gótikus betűk színhatásukkal fokozzák a hozzájuk csatlakozó képek festői értékeit. A tragikus hangvételű kompozícióknál így többnyire a kezdőbetűk is sötét színűek. Más témáknál a betűtest arany alapja emeli a jelenet ünnepélyességét, pompáját. A gótikus kezdőbetűket és az öblükbe zárt miniatúrákat színes keretek foglalják geometrikus formába. Alapjuk gyakran arannyal festett (301-, 165V lev.), máskor gótikus levelekkel ékesített (33V lev.). A zsúfolt kompozícióknál olykor csak színes vonalakból képzett a keret (37r lev.), másutt dús ornamentikája dekoráció öleli körül a festményt (i84r lev.). A kódexfestők több évszázados gyakorlata során kialakult formakincs elemei gazdag változatban szerepelnek e keretekben. Elvétve még a korabeli olasz miniatúrák kedvelt motívuma, a gyöngy és drágakő is felcsillan bennük vagy a kezdőbetű száraiban (54r lev.). Sok problémát okozó, különös jelenség, hogy a kódex legszebb festménye - a Bevonulás az ígéret földjére (JT lev.) - a többi miniatúrától eltérő stílusban, festői modorban készült. A nagyszerűen komponált, ragyogó színhatású kép észak-olasz - milánói - iskola, eredeti művész alkotása. A kódex további negyvenhat miniatúrája a flamand stílusban festett ciklushoz tartozik, s a Gradualét övező problémák egyik forrása.
A kutatás eddigi eredményei: 1864-ben jelent meg az első leírás a Gradualéról a bécsi udvari könyvtár latin nyelvű, teológiai kéziratait ismertető katalógusában. Michael Denis e munkája még nem keltett különösebb érdeklődést a kódex iránt: évtizedekig csak Mátyás könyvtárával kapcsolatban vagy kiállítási katalógusokban említették a kötetet. Varjú Elemér írta a Gradualéról az első részletes tanulmányt 1908-ban. Felismerte, hogy a 7r levél festménye és négy kisebb iniciálé (ír lev.) olasz mester munkája; majd jelenetről jelenetre haladva leírta a miniatúrákat s próbálta értelmezni azokat. Varjú arra a feltevésre jutott, hogy Filipecz János váradi püspök hozhatta Budára a kötetet, amikor 1487-ben Mátyás fontos diplomáciai megbízatással és nagyszerű ajándékokkal követséget küldött a francia királyhoz. A magyar ajándékok viszonzására készülhetett a Graduale a könyvgyűjtő szenvedélyéről ismert Mátyás számára. Varjú Elemér tanulmányának vitatható megállapításai közül a miniatúrák stílusának kérdésében alakult ki legkorábban egységes állásfoglalás. André de Hevesy korvina-kötetében flamand munkaként írta le a kódexet, Hoffmann Edit és Hermann Július Hermann pedig egyértelműen hangsúlyozta, hogy a Graduale az egyetlen németalföldi stílusban festett korvina. Hoffmann Edit szerint miniatúrái nem egyszerre készülhettek: vannak közöttük régieskedő és modernizáló lapok, többségük kitűnő kompozíciók gyarló kópiája. A befejezetlen miniatúradíszű kódex nem lehetett királyi ajándék, de a címerek tanúsága szerint Mátyás sem vásárolhatta. A lehetőségek bizonytalankodó latolgatása után sorolta a Soltész Zoltánné a Gradualét "Buda, 1480-1490" meghatározással a korvinákról publikált jegyzékébe. 1941-ben fontos megállapítással gazdagodott a Graduale irodalma. Az addig antifonáléként vagy antifonáriumként említett kötetről Radó Polikárp megállapította, hogy csonka graduale. Berkovits Ilona több munkájában publikált, széles körű stíluselemzésének eredménye a kódex keletkezési idejének meghatározása, a miniatúrák eltérő kvalitásainak indoklása és az azokat készítő két festő képességeinek, sajátosságainak jellemzése. Megállapítása szerint a Graduale hatása egyedül az 1488-1489-ben festett vatikáni Gorvina-Missale díszein ismerhető fel. A Gradualénak tehát 1488 előtt kellett készülnie. Azonos stílusú, technikájú 46 képét nem egy kéz festette, e ciklus inkább műhelymunkának tekinthető. A Graduale nem Budán, hanem Franciaországban, két miniátor együttműködésével készülhetett, legkésőbb 1487-ben. Mátyás ez évben Filipecz János váradi püspököt azzal a megbízatással küldte VIII. Károlyhoz, hogy eszközölje ki a II. Bajazid szultán ellen fellázadt, elmenekült s akkor Franciaországban őrzött Dzsem török herceg kiadatását Magyarország számára, s nyerje meg a francia királyt a török elleni, nemzetközi összefogás támogatására. A Graduale VIII. Károly király Mátyásnak küldött viszont-ajándékaként kerülhetett Budára. Az 7r levél miniatúráját s a négy azonos stílusú iniciálét (ír lev.) utólag s már hazai ösztönzések alapján egy olasz iskolázottságú művész festette a kötetbe. Jean Porcher - Berkovits Ilona korvina-kötetének recenziójában - a kvalitás és festői stílus kérdésében foglalt állást. Szerinte a ciklus leginkább másodrangú flamand munkának tekinthető s nem kapcsolódik VIII. Károly francia király művészi környezetéhez. 1963-ban az egyházi zene- és liturgiatörténész Szigeti Kilián foglalkozott a Gradualéval. Megállapítása szerint a szerkönyvet eredetileg három vagy négy kötetre tervezhették s ma csupán a második kötete ismert. Rendelkezései (rubrikái) szerzetesi használatra utalnak. Leginkább ferences szerzetes másolhatta szövegét, s mintaképek alapján Budán készülhettek festményei. Az utóbbi évtizedek művészettörténeti kutatásai a Graduale budai eredetére vonatkozó feltevést nem igazolták. Az újabb, részletes feldolgozások inkább azt a nézetet erősítik meg, hogy festményeinek kompozíciói, stílusjegyei nem kapcsolódnak a hazai eredetű táblaképekhez, freskókhoz, valamint az országban illuminált kódexek, címereslevelek festett díszeihez. Ezért sorakoztatták fel "A francia és németalföldi miniatúrák Magyarországon" című kötet szerzői - Radocsay Dénes és Soltész Zoltánné - mindazokat az érveket, amelyek a budai eredet ellen szólnak. Utaltak arra is, külföldi analógiákra hivatkozva, hogy fejedelmek számára is készültek szerzetesrendi rítust követő imakönyvek, szerkönyvek; a kódex 37r és 115V levelét díszítő miniatúrákon szereplő barátok pedig nem a ferences, illetve pálos rend képviselői, hanem általában a szerzetesrendeket jelképezik a feudális társadalmi rend rétegeződését szemléltető szereplők együttesében. A Graduale feltételezett budai eredete ellen szóló érvek alapján jutott Radocsay Dénes arra a megállapításra, hogy "logikusabb tehát a miniatúrák stílusának iránymutatását követve a kötet francia-flamand származásában hinni". Nézete szerint azonban a hiányos díszű kódex aligha lehetett királyi ajándék; inkább Mátyás vásároltathatta a kötetet, talán éppen a francia királyhoz követként küldött Filipecz püspökkel. A kódexet övező problémák megoldását segíti Szigeti Kilián 1968-ban publikált újabb megállapítása, mely szerint a Graduale a budai várkápolna céljait szolgálhatta; továbbá Soltész Zoltánnénak az a felismerése, hogy egyes miniatúrákon a franciaországi Anjou-család illuminált kódexeinek hatása érvényesül. A Graduale eredetének kérdésében az utolsó évtizedben sem alakult ki egységes nézet, de a budai eredetet valószínűsítő újabb érvek sem láttak napvilágot. Nagyobb, összefoglaló munkák többnyire Hoffmann Edit, Jean Porcher és Szigeti Kilián - korábbi, nem 1968-ban publikált - megállapításaira hivatkozva, mintakép alapján Budán illuminált kódexként említik a Gradualét. Ellentétes nézetre enged következtetni Petneki Áron tanulmánya, amely a középkori magyar hangszerábrázolásokkal kapcsolatban figyelmen kívül hagyja a Graduale ciklusának e témakörbe tartozó s több ízben publikált miniatúráit. Az 1977-ben Lipcsében megjelent "Musikleben im 15. Jahrhundert" című, gazdag irodalomra épülő kötetben pedig Edmund Bowles valószínűleg Észak-Franciaországban készült miniatúrákként mutatja be a Graduale több, zenei vonatkozású festményét. A vázolt kutatási eredmények alapján tehát számos probléma tisztázódott a Gradualéval kapcsolatban. Nem alakult ki egységes állásfoglalás a kódex keletkezési helyére, eredetére vonatkozóan, s problematikus maradt számos miniatúra jelentéstartalma is.
A miniatúrák jelentéstartalma és ikonográfiái sajátosságai alapján aligha lehet kétséges, hogy a festmények az egyes ünnepek eszméit tolmácsolva egy egységes program kifejezői. A tudatos szerkesztés egyaránt megnyilvánul a témák kiválasztásában és nem hagyományos képi megformálásában. A festmények többsége a tipológia szellemében komponált. Magva gyakran kevésbé ismert vagy ritkábban ábrázolt ótestamentumi jelenet, amelynek jelentéstartalma az ünnepi liturgia szellemében módosult, s ezt szokatlan szimbólumok jelzik. A miniatúrák tematikai és ikonográfiái előzményei a francia burgundi királyi-hercegi családok illuminált kézirataiban ismerhetők fel. A legtöbb analógiát szolgáltató kódex a keleti tradíciókat is hasznosító Bible moralisée. IX. Lajos Psalteriuma azért érdemel említést a Gradualéval kapcsolatban, mert nem a hagyományos zenélő, könyörgő Dávid-ábrázolásokkal, hanem Dávid életének eseményeivel illusztrálja a zsoltárokat. Hasonló jellegű, de gazdagabb Dávid-ciklust tartalmaz két kimagasló jelentőségű, XIII. századi francia kézirat: a Queen Mary's Psalter és a Pierpont Morgan Library Old Testament Miniatures címen publikált kódexe. Számos irodalmi és művészi alkotás jelzi a hit védelme ideológiájának erősödését Európa e területén a XV. században. A keresztes hadjáratok gazdag irodalmán kívül ezt tanúsítják az Izrael harcait felelevenítő Dávid-ciklusok. A Graduale flamand ciklusának programja, a témák kiválasztása semmiképpen sem tekinthető véletlen jelenségnek, mivel a többnyire zsoltárokból idézett introitusok sokféle interpretációs lehetőségére a XV. századig ismertebb képtípusok alakultak ki és terjedtek el széles körben, mint e kódex festményei. A hagyományos zsoltárillusztrációk helyett a Gradualéban olyan kompozíciók követik egymást, amelyek eszmei mondanivalójukkal és ikonográfiái sajátosságaikkal egyaránt a keleti orientációjú, francia-burgundi hercegi udvarok ideológiai és művészi hagyományait közvetítő kódex-miniatúrákhoz kötődnek. Még a ciklus programjának felismerése előtt hivatkozott a kutatás arra, hogy a Graduale címlapjának díszítése során felhasznált motívumokon, továbbá egyes jelenetek részletein, figuráin a francia- burgundi hercegek által is sokat foglalkoztatott miniátorok - köztük a németalföldi Girart Mester, Philippe de Mazerolles és a bourges-i Jean Colombe - hatása figyelhető meg. Más kérdés, hogy a francia- burgundi hercegek legkiválóbb miniátorainak hatása alapján a kódex keletkezési helye és műhelykapcsolata nem körvonalazható. E nagy művészek stílusa és formakincse ugyanis oly sok flamand és francia kódexfestőnek nyújtott ösztönzést és szolgált mintaképül, hogy a Graduale festményein a műveikre emlékeztető rokon vonások, részletek inkább csak széles körben elterjedt stílusjegyekként, motívumokként értékelhetők. A kódex pontos lokalizálásához elégséges bizonyítékot nem nyújt a miniatúrák korrajza sem, pedig a flamand ciklus festői is saját koruk szellemében interpretálják a régmúlt idők eseményeit. Architektúráik általában az északi gótika stílusának felelnek meg. A Graduale festményein felismert Anjou-hatás azért érdemel figyelmet, mert Filipecz János 1487-ben több mint három hónapot töltött Angers-ban és Láváiban. VIII. Károly a bretagne-i herceggel, II. Ferenccel folytatott háborúja miatt 1487 májusától kezdve az Angers közvetlen közelében, Láváiban levő főhadiszállásán tartózkodott. A hozzá érkező magyar diplomatákat így Angers városa fogadta, s Filipecz János számára a székesegyház kántorának házában biztosított szállást. Angers Anjou René halála (1480) óta a francia király birtokaihoz tartozott, de a város, a kastély és a székesegyház a nagy hírű mecénás, "jó René király" művészi környezetét idézte fel 1487-ben is. Az Anjou René által előszeretettel foglalkoztatott flamand miniátorok közül pedig néhányan ezekben az években VIII. Károly szolgálatában álltak. Mátyás franciaországi követe, Filipecz János a korabeli művelt és műpártoló főpapokhoz hasonlóan igényes könyvgyűjtő volt. Nemcsak saját céljaira készíttetett nagyszerű miniatúradíszű Pontificalét, hanem a váradi székesegyházat is pompás gradualékkal és antifonálékkal látta el. Angers-ban nyilván nem kerülték el figyelmét a székesegyház szerkönyvei. Mátyás külföldre küldött követei szinte rendszeresen vásároltak könyveket saját gyűjteményük és nemritkán a királyi könyvtár számára. A követi megbízatása alatt lenyűgöző pompát kifejtő Filipecz püspök aligha tért el ettől a szokástól. A Graduale keletkezési ideje egybeesik Filipecz János angers-i követjárásával; így nem utasítható el eleve az a feltevés, hogy a kódex a magyar diplomáciai küldöttséggel kerülhetett Budára. Varjú Elemér és Berkovits Ilona nézete szerint a Graduale a francia király Mátyásnak küldött viszont-ajándéka. Más vélekedések alapján viszont a csonka miniatúradíszű kódex aligha lehetett királyi ajándék. E kérdéssel kapcsolatban érdemes utalni arra, hogy a humanista korban az egyébként szép kéziratok apróbb hiányosságait nem mérlegelték olyan szigorúan, mint ma. A liturgikus énekeskönyv egyébként sem személyes használatra készült; inkább a királyi várkápolna céljait szolgálhatta. S ha valaha teljes volt, úgy a ma ismert második kötetből hiányzó néhány dísz nem számíthatott szembetűnő fogyatékosságnak. A Gradualét Budán illuminált kódexnek tartó nézet kialakulásában a miniatúradísz csonkaságánál fontosabb érvként szerepelt a festmények kvalitásainak változékonysága. Elsősorban Hoffmann Edit értékelése, aki szerint "e képek nagy része kétségtelenül másolás: silány kivitelben a legszebb kompozíciók," jelentős mértékben segített elterjeszteni azt a felfogás, hogy a kódex díszítése mintakép alapján Budán készülhetett. A miniatúrák feltételezett másolat volta azonban önmagában - a mintaképek ismerete nélkül s azonos stílusú, technikájú budai munkák vagy a festők budai működését bizonyító egyéb adatok nélkül - nem elégséges érv a kódex budai lokalizálásához, mert külföldön is másolhatták e festményeket. Közrejátszhatott a miniatúrák nem egységes színvonalú kidolgozásában a sietős munka, esetleg a megrendelésből adódó időhiány. Tény, hogy a kódex elején (10r és 14r lev.) két miniatúrát figurális díszű keret, illetve betűtest zár magába, míg a későbbi képeknél csupán geometrikus vagy növényindás díszű a keret. Ez egyértelműen a tervezett kivitel színvonalának szándékos leegyszerűsítését jelzi, és leginkább időhiánnyal magyarázható. Ha a Graduale ciklusa Budán készült volna, ez a szándékos színvonalcsökkenés időhiánnyal nehezebben lenne indokolható.
A Magyar Helikon és a Corvina Kiadó kötete jelentősen elősegíti a kódex tudományos feltárásának továbbfolytatását. A Graduale ciklusa elsősorban művelődéstörténeti és ikonográfiái szempontból jelentős. Képzeletindító, szép kompozíciókkal idézi fel Izrael népe és a kereszténység ősi rítusát, harcait a pogányok ellen s egyben a XV. századi fejedelmi udvarok pompáját, atmoszféráját, sőt a kor problémáit is. Ezért kivételes rangú és jelentőségű a Graduale a Mátyás címerével ékesített, pompás korvinák együttesében.