A Budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában található egy több száz oldalnyi levéltári anyag, amely minden valószínűség szerint Nagy Károly bicskei csillagvizsgálójából származik. A többségükben magyar nyelven írt ismeretterjesztő cikkek - melyeknek egy része meg is jelent annak idején - témája igen változatos. Csillagászat, csillagászati naptárszámítás, csillagászati földrajz, matematika, meteorológia, mérésügy, történelem, statisztika, leíró földrajz statisztikai adatokkal kiegészítve, a világ demográfiai problémái stb. mind helyet kaptak az írások közt. A kéziratok közt találhatók a bicskei obszervatórium műszereinek számlái és a Franciaországban gyártott platinából készült méter és kilogramm etalonok beszerzésének iratai is. Rendszeresen vezetett megfigyelési naplók is találhatók itt. Joseph Littrow-nak, a bécsi csillagvizsgáló igazgatójának itt található négy levele élő bizonyítéka a két tudós közötti meleg barátságnak. Külön ki kell emelnem egy igen gondosan becsomagolt kicsinyke vízfestményt is, ami első látásra egy panelházra emlékeztet, míg a mellette található kéziratos jegyzetek által rá nem jövünk arra, hogy a számítógépek egyik őséhez van szerencsénk.

Nagy Károly tudományos világnézetéről egy kétoldalas jegyzék árulkodik, mely a történelem általa legfontosabbnak tartott eseményeit sorolja fel. A lista 776.-tal, az első Olimpia évével kezdődik, az utolsó dátum rajta 1829, ekkor született meg az Emancipáció törvénye, amely minden fehér férfire kiterjesztette a választójogot Amerikában.

Nagyon érdekes a csak hét tételből álló, és a tudomány legfontosabb eredményeit jegyző lista. Az első: 1365. Az első Universitás (A Nagy Lajos király féle egyetem). A második: 1608. A néző csők feltalálása. A harmadik: 1665. A pendelórák (ingák) feltalálása. A negyedik: 1728. A conductio feltalálása (elektromos vezetés). Az ötödik: 1781. Az Uranus feltalálása. A hatodik: 1796. Az oltás vaccina behozatala. S végül a hetedik: 1821. Az uccák világítása...fénnyel.

Nagy Károly írásainak ez a kusza, és csak egy szerencsés véletlen folytán fennmaradt gyűjteményét böngészve egy olyan tudós képe jelenik meg előttünk akinek legfontosabb feladata mindenkor, mint sok más reformkori társának, a köz szolgálata volt.

Nagy Károly kétszáz éve 1797 dec. 6-án született Komáromban. Szülei jómódú magyar polgárok voltak. A születését megelőző esztendőkben igen megerősödött a magyar ajkú polgárságban a nemzeti érzés. 1790-ben pompázatos ünnepség keretében érkezett haza Bécsből a magyar korona. Kazinczy Ferenc így jellemezte a 90-es évek elejének mámoros hangulatát:

"A nadrágocskák, hacukák, libernyákok egyszerre tüntek el. Gombkötőink nem győzték vetni a sok aranyzsinórt, sujtást, kreppinrojtokat s a paszomántot; ...Lobogott a Zrinyi kucsmája minden fejen, pipacsszín posztóbol, fekete magyar bárány prémjével, lobogott a kócsagtoll a nyusztos kalpagokon, s prémet növele szája felett minden."

Mire Nagy Károly megszületett, a forradalom derék és kevésbé derék vezérei hóhér keze által végeztettek ki és ismeretlen helyen nyugodtak, maga Kazinczy is csak egy véletlen folytán úszta meg a kötelet. De a nemzet önbecsülése mindettől csak megnőtt. Nagy Károly a szülői házból magyarságának és polgári voltának mélységes tiszteletét hozta magával.

Komárom a történelem folyamán mindig híres volt iskoláiról. Nagy Károly itt járt elemi iskolába, majd a nagy hírű pozsonyi líceum következett. Később édesapja nyomdokain járva gyógyszerész gyakornokként dolgozott Kolozsvárt és Pesten. Szép mesterség volt a gyógyszerészet, de a hatalmas ambícióktól fűtött ifjúnak bizonyára unalmas pályának tűnt. Nagy Károly 1819-ben beiratkozott a bécsi Műegyetemre és itt szerzett vegyész-oklevelet 1824-ben. S bár szorgalmasan tanult, és kiváló eredménnyel védte meg diplomáját, bőven maradt ideje arra is, hogy széleskörű érdeklődését más tudomány-területeken is kielégítse. A természettudományi tárgyakon túl, történelmi, irodalmi, statisztikai, közgazdasági stúdiumokat is folytatott Bécsben.

Mivel a csillagászat iránt kora ifjúságától kezdve vonzódást érzett, egyetemi évei alatt fizetéstelen gyakornokként két évet töltött a Joseph Littrow vezette Bécsi Csillagvizsgálóban. Mesteréhez fűződő barátsága annak haláláig tartott. De később búcsút kellett mondania az obszervatóriumnak, mert felmerült egy igen szokványos probléma, az ifjúnak keresettel járó munka után kellett néznie. Az is lehet, hogy a megélhetéséhez szükséges pénz megszerzése közben jött rá arra a felismerésre, hogy a pénzügyek intézése terén zseniális képességekkel van megáldva.

Kezdetben gazdag bécsi nebulók - köztük számos magyar arisztokrata gyerek - fejét tömte matematikával, majd rövidesen jobb üzlet után nézett.

Mint gróf Károlyi Lajos anyagi ügyeinek intézője költözött be a Kärtner Strasse-i bécsi grófi rezidenciára. Oly nagy sikereket ért el a gróf zavaros pénzügyeinek rendezése terén, hogy ennek apósa, Kaunitz herceg is rábízta gazdasági ügyeinek intézését. Az ő kíséretében jutott el Nagy Károly 1830-ban, életében először, Párizsba.

Kaunitz volt osztrák kancellár ügyeinek intézése mellett Nagy Károlynak maradt ideje arra is, hogy közelebbről megismerkedjen a párizsi tudományos élet jelentős képviselőivel - többek között ekkor kötött életre szóló barátságot Francois Arago-val (1776-1853), a Párizsi Obszervatórium igazgatójával is. Párizsból továbbutazott Londonba. Itt Charles Babbage (1791-1871) neves matematikus házának lett szívesen látott vendége.

De térjünk vissza Párizsba. Ifjú magyar tudós-politikusunk ebben a városban a tudományok képviselőin túl szoros kapcsolatot létesített a kor vezető reform-politikusaival is. Jacques Lafitte (1767-1844) francia miniszterelnök ajánlásával Amerikában is megbecsült személyiségnek számított, aki magának az elnöknek, Andrew Jackson-nak (1767-1845) kíséretében barangolhatta be az "új világot" 1832-33-ban.

Nagy Károlynak, ha nem utazott, egyetemi évei óta Bécs volt az otthona. Miközben híressé vált mint a pénzügyi problémák avatott kezelője, közeli kapcsolatba került a Bécsben élő magyar arisztokraták a haza sorsa iránt elkötelezett vezéralakjaival.

Bár ezek gyakran éreztették vele, hogy nem közéjük tartozik, mégis olykor a kezdeményezés szerepe neki jutott köztük, így 1831-ben, amikor megszervezte a forradalom leverése után Bécsbe menekült lengyel nemesek anyagi támogatását és Párizsba juttatását.

Az 1825-ben eszmeileg, 1830-ban pedig valóságosan megalakult Magyar Tudós Társaság szervezett keretet biztosított Nagy Károly nemzetépítő terveinek. Ezt mások is így látták, ezért 1832-ben levelező taggá, majd 1836-ban rendes taggá választották.

Amerikát járva sem feledkezett meg a tudós társaságról. A kiadványok kölcsönös cseréjén alapuló kapcsolatot létesített a Philadelphiában székelő American Philosophical Society-vel, amely 1833-ban - egy nappal hazaindulása előtt - tagjának is megválasztotta. Így tehát a tudományos intézmények könyvtárai közötti nemzetközi cserének Nagy Károly az elindítója.

A nemzetközi kapcsolatok ápolásának egyik gyakorlati eszköze, hogy jelentős külföldi személyiségeket az Akadémiák külső tagként magukhoz láncolnak. Nagy Károly tanácsára két ilyen taggal gyarapodott a Magyar Tudós Társaság. Az egyik Peter Dupanceu, az American Philosophical Society elnöke, a másik Charles Babbage angol matematikus volt.

Aki a körülötte lévő világot meg akarja változtatni, annak pontosan kell ismernie környezetét.

Földrajzi tanulmányait olvasva elcsodálkozunk Nagy Károly tájékozottságán. Régi tudósunk ma is korszerűnek tűnő módszereket alkalmazott Földünk demográfiai problémáival. A tudósokat és politikusokat kárhoztatta, akik felelőtlenül kezelik a tényeket, és statisztikai adatok hiányában még megközelítő pontossággal sem ismerik a Föld népességének adatait.

Nagy Károly több tanulmányában is szorgalmazta az egységes mértékrendszer kialakítását, és a világszerte való bevezetésének szükségességét. Ennek érdekében vásárolta meg magának, és ajánlotta fel később a magyar államnak a párizsi Gambey cégnél készült platina méterrudat és kilogrammot. (Ezek eredetileg Francois Arago-nak készültek, de az megfelelő anyagiak hiányában nem tudta megvásárolni őket.)

Nagy Károlynak a hazai gazdasági és kulturális élet átalakítására vonatkozó 27 oldalas tervezete ma is megtalálható az Akadémiai Könyvtár kézirattárában. Néhány aktuális gondolatot szeretnénk idézni belőle:

"1837 februáriusa alatt felszólítva vagyok véleményem adására, miféle hézagokat tartok osztályomat illető hazai literaturánkban legérezhetőbbnek, s melly tudomány ágaknál gondolok egyebek előtt közhasznú kézikönyveket irandóknak: mert az academiának szándéka, litteraturánk számos hézagai pótlására, jutalomtétek által is ösztönözni hazánk íróit...

1. Földművelési vagy agronómiai ismeretek

2. Technikai vagy Technológiai ismeretek
   Korunkban hova csak számoló legények által jött és jön be a mindennapi szükségeket ellátó industria...
   A Chemia a Physika és mechanika játsszák a fő szerepeket.

3. Kereskedési ismeretek

   • 'hallom, hogy a magyar természet a kereskedéssel ellenkezik. A természet helyett inkább az ügyességet kellene tenni. A kereskedő kénytelen egyszersmind Geográfus és statisztikus lenni. De életadója a számítás... A' világkereskedésben tán soha sem fog nagy részt venni, de belső kereskedése isszonyú kifejlődést nyerhet, ennek hatalmas segéjjei a számítás, könyvtartás, hazai geográfia és statisztika. Nemzeti tekintetben minden olyan ismereteket ide számlálom melyek a nép materialis hasznát emelni képesek, milyenek a hajózás, a vizek regulatioja, canalisálás, utak építése....

   • Mondhatjuk, hogy mindaz mit vagy a hevület s a mozgásban lévő indulatok, vagy egyesek erőltetett akarata a közvágy hozzájárulta nélkül előhozandók mulandó, vagy nem maradandó, de mihelyt a nemzet egyesült vágya vagy szüksége áll elő a következés azonnal és ellenállhatatlanul nyomásban van.

   • Minden nemzeti előlépés a nemzet szellemétől függ, szelleme értelmi állásától...
     Az egészet mozgásba hozni és abban tartani, nagy erőt kér és függetlenség kell...

   • Nevezetes ás egyszersmind szomorú analógiája a társaságban élő embernek, hogy nem a szülők oktatják gyermekeiket."

A Tudós Társaság segítségével Nagy Károly több nagyjelentőségű könyvet jelentetett meg. Ezek: Arithmetika; Számírás különös jegyekkel (1837); Elemi algebra; Számírás közönséges jegyekkel (1837). Arithmetika c. művét a Tudós Társaság 200 arany nagyjutalomban részesítette. Tudós matematikusunk egyik legfontosabb feladatának tekintette a matematikai műveltséget az egyszerű emberek között elterjeszteni. E célból két alapfokú matematikai könyvet is készített, melyek vonzó stílusuk miatt ma is élvezhető írások. A Kis számító 1837-ben, a Kis geometria 1838-ban jelent meg.

1833-ban Nagy Károly egy magyar elnevezésekkel készítendő földtekéről nyújtott be tervezetet a Tudós Társaságnak. Ez 1840-ben Bécsben "Első magyar Földteke" névvel meg is jelent. A földgömb kibocsátását egy égteke is követte még ugyanabban az esztendőben. A nevek magyarra fordítását a Tudós Társaság tagjai végezték. A tekék használatát elősegítette Vállas Antal (1809-1869) könyvének, "Az égi és földtekék használata"-nak (1840) megjelenése. Ezek az igen hasznos, a földrajz tanítását korszerűsítő ég- és földgömbök 150 iskolához jutottak el ajándékképpen. Megjelenésük költségét gróf Batthyány Kázmér viselte.

Nagy Károly akadémikusi ténykedéséhez tartozott még a tudós Társaság részére évenként megjelentetett Névkönyvek szerkesztése is, 1837-42 között.

Az ifjú akadémikus politikus barátainak társaságában rendszeresen részt vett az 1832-36 közötti országgyűléseken Pozsonyban. 1841-ben jelentette meg - név nélkül - politikai szatíráinak gyűjteményét "Daguerrotyp" címmel. A kritikus hangvétel mellett számos hasznos tanács is található benne a jövőre vonatkozóan. Természeténél fogva ez a kötet sokakat megbotránkoztatott - így például gróf Széchenyi Istvánt is, akit a könyv szerzője mindenkinél jobban tisztelt.

1842-től a Kossuth szerkesztette Pesti Hirlap munkatársa lett. Politikai cikkek mellett elsősorban pénzügyi írásait közölte a lap. Lassanként azonban belefáradt a politikai csatározásokba, és életének hátralevő részét kizárólag a tudományos munkára kívánta fordítani.

Nagy Károly 1845-ben fogott hozzá bicskei obszervatóriumának felépítéséhez. Nemcsak csillagvizsgálót, vonzó szellemi központot kívánt létesíteni kultúrát kedvelő barátai számára. Legkedvesebb vendégei között tartotta számon hazánk két költőóriását: Kölcseyt és Vörösmartyt.

Nagy Károly a sok más tudomány mellett a csillagászatot is magas szinten kívánta művelni. Régi barátja, Francois Arago sokat segített terveinek kialakításában. A fennmaradt műszerjegyzékek birtokában bátran mondhatjuk, hogy felépítése idején a bicskei csillagvizsgáló műszerparkját tekintve a legjobbak közé tartozott Európában. A csillagászati eszközök döntő részben Bécsben készültek.

Nagyra törő terveit soha meg nem valósíthatta volna, ha nem vált gazdát a 30-as évek végén, és nem kerül Batthyány Kázmér gróf közvetlen közelébe. A gróf igen hálás volt azért, hogy Nagy Károly gazdasági ügyeinek intézőjeként pénzügyi biztonságot teremtett körülötte. Hálája következtében maga az ügyintéző is meggazdagodott. Megvásárolhatta a Bicske melletti Galagonyást, ahová csillagvizsgálóját és a körülötte lévő épületegyüttest felépíthette.

Batthyány Kázmér a reformesemények egyik vezéralakja, jótékonyságáról híres magyar politikus volt. Mint annyian társai közül, felnőttkorában tanult meg magyarul, de annál áldozatkészebben szolgálta nemzetét. Az Akadémiai Könyvtár is sokat köszönhet neki. Nagy Károly javaslatára a gróf rohonci és kisbéri könyvtárát a Tudós Társaság létesítendő könyvtára számára ajánlotta fel.

Igen keveset tudhatunk sajnos az 1845-47 között felépült, és csupán 1849-ig működő bicskei csillagvizsgáló mindennapjairól. Szerencsénkre a Berlini Állami Levéltárban megőrizték Neumann Antalnak, Nagy Károly munkatársának három, Christian Schumacherhez küldött levelét. Az egyébként mérnöki diplomával rendelkező Neumannt Nagy Károly azért küldte 1845-ben Altonába, hogy ott erre alkalmas mester vezetésével a csillagászat elméletét és gyakorlatát elsajátítsa.

1847 szeptemberében keltezett az első levél. Ebben Neumann részletesen beszámol Schumachernek a bicskei obszervatórium építkezésének üteméről. Az eljövendő esztendő elejére jósolja az obszervatórium és a lakóépületek befejezését. Levelében említést tesz arról is, hogy Bécsből magával hozta Benjamin Gould bostoni csillagászt Bicskére. Szándékában volt Magyarország más nevezetességeit is megmutatni a bostoni kollégának. Gould a göttingeni csillagvizsgálóban hallott a jövendő bicskei obszervatóriumról, amely ha elkészül, Európa egyik legjobban felszerelt obszervatóriuma lesz. Ezért is jött el Magyarországra. Hogy mennyi ideig tartózkodott Gould Bicskén, azt nem tudjuk. Annak bizonyítéka, hogy ismerte és sokra tartotta a bicskei műszereket, az, hogy szerkesztőként lapjában, az Astronomical Journal-ban hírt adott a bicskei obszervatórium eladandó, általa is ismert és igen értékesnek tartott műszereiről.

Neumann előbb említett levelében egy szomorú eseményről is tudósítja Schumachert: másik tanítványának, Nagy Mihálynak haláláról, és testvérének lesújtó állapotáról. "Egész Bicske őt sajnálja", írja Nagy Károlyról levelében.

A második levél két hónappal később, novemberben íródott. Ebben Neumann beszámolt a Bicskén zajló élénk tudományos életről. A műszerek megérkezéséről is hírt adott, és tanácsokat kért mesterétől észlelési, számítási feladataival kapcsolatban. Igen optimista a levél hangulata, nem úgy, mint a harmadik, utolsó levélé.

Ezt már Pestről, az Egyetem Geometriai Intézetéből írta Altonába 1850 március 28-án. Itt kapott munkát bicskei állásának elvesztése után. Sajnos ez az igen fontos levél alig olvasható.

Neumann beszámol benne Nagy Károly meghurcoltatásáról, külföldre való távozásáról és a bicskei obszervatórium szomorú sorsáról. Levelében hírt ad a Gellérthegyi Csillagvizsgáló pusztulásáról és Albert Ferenc hősies helytállásáról is.

A nagyértékű bicskei csillagászati eszközök a forradalom bukása után végül is az Egyetem pincéjében találtak menedéket a gellérthegyi műszerekkel és könyvtárral együtt, és úgy öregedtek meg muzeális darabokká, hogy soha nem élhették saját életüket.

Amikor a Csillagvizsgáló 1829-re felépült a Svábhegyen, ide kerültek a bicskei műszerek is egy gazdag Csillagászati Múzeum impozáns darabjaiként. Ennek a Múzeumnak kincsei 1945 után széjjelszóródtak. Némely darabját ma az Országos Műszaki Múzeum őrzi.

Nagy Károly még csaknem húsz évet élt a forradalom bukása után önkéntes külföldi száműzetésben. Előbb Bécsben, majd Párizsban tartózkodott. Itt hónaposszobában élt, és a könyvtárakat járta. Csillagászati könyvek írásával foglalkozott. Két nagyobb műve jelent meg nyomtatásban, az egyik az üstökösökről szól, a másik a Napról. Az utóbbi igen hírhedett mű, mivel ebben a szerző megtámadja égi mechanikai elméleteiért Laplace-t és kétségbevonja Kopernikusz tanait. Megbízható recenzió hiányában nehéz a könyvek valódi értékét felmérni.

Nincs tragikusabb dolog annál, mint amikor a gazda egy teljesen kész művet, életének féltett kincsét hagyja ebek harmincadjára. De a szabadságharc utáni válságos időkben Nagy Károlynak nem lehetett más választása.

Az osztrák hatóságok elől menekülő Vörösmarty ezeket a döbbenetes sorokat írta vendéglátójának emlékkönyvébe:

Sötét eszmék borítják eszemet Szívemben istenkáromlás lakik Kívánságom: vesszen ki a világ S e földi nép a legvégső fokig

Ez elől az országos méretű depresszió elől el kellett Nagy Károlynak menekülnie. A Tudós Társasággal halálig tartotta a rendszeres kapcsolatot. Mindig és mindenben segített amikor módja volt rá.

________________________________________________________________________________
Készült az 1997 december 6.-i, az MTA Csillagászati Kutatóintézetében tartott Nagy Károly emlékülésen elhangzott
előadás alapján. E cikk egy változata megjelent az Élet és Tudomány 1998 /11, /14 és /17 számaiban