13. Kísérlet az 1539. évi brassói nyomtatványok sorrendjének megállapítására

Magyar Könyvszemle 1963. 263–268.

A brassói nyomda megindulásának időpontja máig is vitatott. Az erre vonatkozó nézeteket elsőnek Joseph Trausch[1], majd utána Theobald Wolf[2] foglalta össze. Általában úgy tartották, hogy Honter műhelye az 1533–1535 évek táján kezdte meg működését. Így vélekedett Gulyás Pál is.[3]

Ezzel szemben Karl Kurt Klein[4] arra az álláspontra helyezkedett, hogy az első brassói nyomtatványok csak 1539-ben készültek. Ezt a véleményt lehet leginkább elfogadni, mert a Honter-féle sajtónak ennél régebbi terméke egyetlen egy sem maradt reánk, viszont 1539-ből egyszerre nem kevesebb, mint kilenc műből is ismerünk példányt.

Mind a kilenc könyvecskén, amelyet már Szabó Károly is leírt[5], fel van tüntetve, hogy azt 1539-ben nyomták, de az esztendőn belüli időrendre nézve közvetlen tájékozódást nem nyújtanak. Pedig ennek megállapítása bizonyos következtetésekre adhat lehetőséget a brassói nyomda első kiadványait illetően.

Az alábbiakban tehát kísérletet teszünk e nyomtatványok megjelenési sorrendjének megállapítására. Ehhez az első lehetőséget az a címlapkeret nyújtja, amely a kilenc közül hét munkában is[6] megtalálható. Ezt a fametszetet mind Gulyás Pál[7], mind Soltész Zoltánné[8] már részletesen leírták, értékelték, és reprodukcióban közreadták.[9] E két ábra összehasonlítása alapján megállapítható, hogy azok között bizonyos eltérés van. Amíg ugyanis az egyiken[10] a fametszetes címlapkeret függőleges szegélyvonalai –  mind belül, mind kívül – meglehetősen vastagok (a fametszet teljes szélessége 67 mm) és a két belső csak tagolatlan (1. ábra), addig a másikon[11] e függőleges szegélyvonalak lényegesen vékonyabbak (a fametszet szélessége 65 mm) és a két belső csík mindkét oszlopfőnél tagolt is (2. ábra). Vagyis a valóban kicsit túl erős vonalak vastagságából később a fametszetből valamit kivéstek: a vastagabb vonal a korábbi (A változat), a vékonyított és formázott pedig a későbbi (B változat) állapotot mutatja.

1. ábra	2. ábra
3. ábra	4. ábra

Az 1539. évben készült és már említett hét nyomtatvány közül háromban[12] az A, négyben pedig[13] a B változatú címlapkeret szerepel. A behatóbb vizsgálat során kiderül még, hogy a B változaton belül további eltérés is található:

1. a címszöveg részére fenntartott belső térbe a felső oszlopfejek árnyékolása igen hegyes szögben, ékszerűen és elég mélyen belenyúlik, akárcsak az A változaton (3. ábra);

2. ez az árnyékolás letompított, jobban követi az oszlopfej körvonalát (4. ábra).[14] A B1 változatot három munkában,[15] míg a B2 változatot 1539-ből csak egy műben[16] találjuk. A fametszet újabb alakítása alapján ez utóbbi állapotot kell a legfiatalabbnak tartani. Megerősíti ezt az a körülmény is, hogy e fametszet későbbi előfordulásai során[17] mindig ezt a B2-vel jelölt állapotot találjuk.

A címlapkeret alapján tehát a hét említett 1539. évi nyomtatványt három, időrendben egymást követő csoportba tudjuk osztani:

1. RMK. II. 14, 15, 18;

2. RMK. II. 17, 19, 22;

3. RMK. II. 16.

Két 1539-ben Brassóban készült munkában[18] nem található ez a címlapkeret, azonban bizonyos tájékoztatást itt is nyújt számunkra az Augustinus-féle szentenciák kiadásában[19] az utolsó lapon található fametszetes Zápolyai címer átvésése. Amint ezt Nagy Barna megállapította,[20] e nyomtatvány megjelenése[21] szükségképpen megelőzte az Augustinus-féle eretnekkatalógusét.[22]

Több jel arra mutat, hogy ez a két, címlapkeret nélküli mű az együttes megjelentetés szándékával készült; mind a kilenc általunk ismert példányban egybe vannak (ill. voltak) kötve e munkák; a tipográfiai kivitel (a piros-fekete nyomás a címlapon, a felhasznált fametszetes címerek stb.) az összes többi, sőt a későbbi években megjelent brassói nyomtatványtól is feltűnően elüt. (Erre utal Pesti Gáspár alább ismertetésre kerülő előszavában is.)

A fentiekben felvetett problémával kapcsolatban – szerencsés módon – tájékoztatást nyerhetünk Pesti Gáspárnak a brassói tanulókhoz intézett előszavából, amely egy 1541. évben készült brassói nyomtatványban[23] látott napvilágot. Pesti Gáspár ebben – méltatva Honternek a nyomda létrehozásával kapcsolatos érdemeit – több kiadványát is említi, amelyek legnagyobb része minden nehézség nélkül azonosítható a ma ismert kiadványokkal:

"Primum igitur Grammaticam graecam[24] et latinam[25] … edidit … Deinde … Aristotelem,[26] Hermogenem [!], Ciceronemque[27] et Quintilianum[28] secutus … Sententias ex libris Pandectarum Iustiniani[29] … una cum sententijs diui Aurelij Augustini[30] … non ita multo post eius officina emisit. Sententiae porro Publij mimographi,[31] Enchiridonque Xisti[32] et Disticha Catonis[33] cum aliqot opusculis Senecae[34] postea sunt subsecuta: … Sententias catholicas Nili Monachi Graeci[35] antea nunquam impressas ex vetusto quodam exemplari nobis quasi denuo peperit: editurus propediem alios quoque authores Graecos…"[36]

Amint erre már Karl Kurt Klein felhívta a figyelmet,[37] a felsorolt művek sorrendje nem a véletlenen, hanem a tényleges megjelenés időrendjén alapszik. Jogos ez a feltevés, mert Brassóban nyilván nem kis feltűnést keltettek az első nyomtatványok, amelyek Pesti Gáspár írásának megjelenését csak egy-másfél évvel előzték meg. A sok időhatározó szó (primum, deinde, porro, postea, propediem stb.) ugyancsak az időrendi felsorolást erősíti, akárcsak az a körülmény, hogy az 1540-ben megjelent Nilus-féle kiadvány az 1539-ben nyomtatott művek után, a felsorolás végén szerepel. Ráadásul szinte teljesnek is mondható Pesti Gáspár e kis beszámolója a brassói nyomda tevékenységének első éveit illetően, mert abból a ma ismert nyomtatványok közül csupán az Augustinus-féle eretnekkatalógus[38] hiányzik.[39]

Pesti Gáspár jegyzéke azonban két olyan nyomtatványról is (Grammatica latina és Hermogenes) tudósít, amelynek 1539. évi kiadását Szabó Károly nem regisztrálta, és belőlük a mai napig sem ismerünk példányt.

Az említett latin nyelvtan megjelenését bizonyosra vehetjük. Ezt a feltételezést nem csupán a kortárs megbízható beszámolójára, hanem arra a körülményre is alapíthatjuk, hogy Honter saját nyomdája megindulását nyilván mindjárt felhasználta arra, hogy megjelentesse latin nyelvtanát, amely Krakkóban korábban már több kiadást is megért.[40] Ezt a munkát Szabó Károly[41] és előtte is már számos bibliográfus – példány ismerete nélkül – regisztrálta, de a brassói nyomda megindulásának időpontját korábbra téve, tévesen 1535 tájára datálva.

Pesti Gáspár fentebb idézett előszavában szerepel még Hermogenes neve is, akitől a reánk maradt 1541 előtti nyomtatványok egyikében sem található semmi. Pesti tudósításának hitelét ez alkalommal sincs okunk kétségbe vonni, Hermogenes műveit vizsgálva[42] elsősorban az iskolai használatban kedvelt retorikai művére, a Πρоγνμνασματα-ra kell gondolnunk.

Ha összevetjük a Pesti Gáspár által közölt sorrendet a fentebb kizárólag tipográfiai szempontok szerint összeállított kronológiával, úgy a kettő között jelentős egyezést lehet felfedezni. Ez a körülmény nagyban emeli a feltételezett sorrend hitelét.

Az időrend kérdéséhez bizonyos támpontot nyújthat – természetesen csupán fenntartásokkal – az is, hogy milyen kolligálásban maradtak fenn ezek a nyomtatványok. Ebből a szempontból már említettük a két, királyi ajánlással készült nyomtatványt,[43] amelyhez ugyancsak valamennyi ismert példány esetében egy harmadik munka, a 1539. év feltehetően utolsó kiadványa[44] is járul. Az ismert kilenc kötet közül – ahol e fenti három mű egybe van kötve – háromban megtaláljuk az RMK II. 17. és kettőben az RMK II. 19. alatt leírt nyomtatványt.

Ennek figyelembevételével úgy tűnik, hogy a két címlapkeret nélkül készült nyomtatvány[45] közvetlenül az Augustinus-féle eretnekkatalógus[46] előtt került ki a sajtó alól,[47] a három B1 variánsú címlapkerettel megjelent munka közül pedig az RMK II. 17, majd az RMK II. 19. áll hozzájuk korban a legközelebb.

Összefoglalva az eddigieket, a brassói nyomda 1539. évi termékeinek megjelenési sorrendjével kapcsolatban a következő megállapításokat tehetjük.

Az első nyomtatvány Honter görög nyelvű nyelvtana[48] lehetett, amelyet a latin nyelvtan követett.[49] (Ez utóbbiból példányt ma nem ismerünk.) Mindez tökéletesen megfelel a tankönyveken belüli fontossági sorrendnek, amelyen belül a nyelvtan vezetett. Az, hogy a görög megelőzi a latint, ugyancsak jellegzetes és általános humanista gesztus. Ezeket követhette az Arisztotelész dialektikájából és retorikájából összeállított görög nyelvű kiadás.[50]

A fametszetes címlapkeret kivésetlen volta feltétlenül ebbe az első korszakba utalja Seneca munkáinak kis kötetét is,[51] jóllehet ezt Pesti Gáspár az összes többi 1539. évben készült nyomtatvány után sorolja fel. Feltehetően ekkortájt látott napvilágot Hermogenes ugyancsak görög műve, amelyből ma már nem ismerünk példányt.

Közvetlenül a címlapkeret már említett első átalakítása után készülhetett a főleg Arisztotelész dialektikájából összeállított szemelvényeket, valamint Cicero és Quintilianus retorikai gyűjteményét tartalmazó latin nyelvű kötet.[52] Ezt két további latin tankönyv követte: Cantonis disticha moralia Ausonius két kis munkájával együtt egy nyomtatványként,[53] valamint a Publilius Syrus és Sextus Pythagoricus munkáit tartalmazó kötet.[54]

A kötési összefüggések alapján következtetve ezután jelentek meg a Justinianus-féle pandekták[55] és az Augustianus-ból készült szentenciák.[56]

A sorrendben kétségtelenül az utolsó az Augustinus-féle eretnekkatalógus,[57] amelyen a fametszetes címlapkeret már a második átalakítás nyomait viseli magán.

Logikus lehet ez a sorrend azért is, mert így az alapvető, közvetlenül iskolai használatra szánt könyvecskék elkészülte után nyomtatták ki a három utoljára említett művet. Érdekes fény derül egyben Honter szándékára is, amely világosan abból állott, hogy elsősorban az akkori oktatási rend alapfokához, az ún. triviumhoz (grammatika, dialektika, retorika) biztosítsa a szükséges tankönyveket. Az elsőként megjelentek közül négy kötet[58] ezt a három stúdiumot tartalmazza egymással párhuzamosan görög és latin nyelven.

Az 1539. évben Brassóban nyomott művek kikövetkeztetett sorrendje tehát, amely egyben feltehetően a Honter-féle műhely első termékeinek jegyzéke is, a következő: RMK. II. 14, 12, 15, 18, Hermogenes, 22, 19, 17, 21, 20, 16.