20. A legrégibb magyar perikopás könyvek illusztrációi V. (Bécs–Lőcse)

Gutenberg Jahrbuch (Mainz) 1983. 186–194.

A magyar nyelvű nyomtatott és illusztrált perikopás könyvek első korszakának vizsgálata az 1550–1650 közötti időből e mostani tanulmányban befejezést nyer. A legrégibb kiadás 1550-ből származik, és Kolozsvárott, Erdély legfontosabb városában került kinyomtatásra. Első cikkemben még nem adhattam meg ezt a pontos évszámot,[1] mert e mű akkor csak igen csonkán és címlap nélkül volt ismeretes. Az elmúlt évben azonban sikerült a Bodensee melletti Lindauban, a hajdani birodalmi város könyvtárában (Reichsstadtbibliothek) e nyomtatvány hiánytalan, teljes példányára találnom, amelyik az 1550. évszámot viseli.

Az előző négy cikkben a magyar nyelvű perikopás könyveknek azok az Újszövetséghez készült, kisalakú illusztrációi kerültek megvizsgálásra, amelyek a Heltai[2] és a Hoffhalter-család,[3] Joannes Manlius[4] és a Klöss-család[5] nyomdájában láttak napvilágot. Már csak két csoport maradt ebből vissza a 17. század első feléből: a Bécsben és a Lőcsén készítettek.

A bécsi műhelyek rendkívüli jelentősége Magyarország szempontjából a 16. század második negyedében, utolsó közleményemben[6] már megvilágítást nyert. A bécsi nyomdászok a későbbi időszakokban is számos magyar nyelvű könyvet állítottak elő, amelyek között perikopás könyvek is találhatók. A legrégibb kiadást 1573-ból Münchenben az Egyetemi Könyvtárban sikerült fellelni.

A Lindauban és Münchenben talált két példány is már alátámasztja azt a megfigyelést, hogy az elmúlt évszázadokban magyar nyelven megjelent és mindennapi olvasmánynak szánt művek (imádságoskönyvek, énekeskönyvek stb.) viszonylag sok kiadásban és főleg teljes példányban leginkább csak a Kárpát-medencén kívül maradtak fenn. Az indok kézenfekvő: e könyveket ott, mivel azok számukra érthetetlen nyelven íródtak, egyáltalán nem használták. (Hungarica sunt, non leguntur!) Ezzel szemben ugyanezeknek a nyomtatványoknak példányait Magyarországon szó szerint „szétolvasták”, a sérült köteteket pedig egyszerűen eldobták. Ezért a régi magyar nyelvű kiadványok utáni bibliográfiai „vadászat” sokszor éppen külföldön vezet eredményre!

A Bécsben kiadott magyar nyelvű perikopás könyvek közül továbbra is csak olyan kiadások kerülnek megvizsgálásra, amelyekben a jelenlegi témához tartozó illusztrációk találhatók. Két ilyen kiadás ismeretes, mindkettő 1616-ból való.[7] Habár a címlapok teljesen eltérőek, mégis csak változatról van szó, mert a második kiadásnál egyedül annak első ívét szedték újra. Mivel az illusztrációk kizárólag csak a kötet további részében fordulnak elő, így ez a két bécsi perikopás könyv, ill. illusztrációi együttesen tárgyalható.

Ez a bécsi kiadvány hiányos impresszumot hordoz (Bécs 1616): közreadójának nevét nem közli. Nyomdai kiállításából megállapítható, hogy az Matthäus Formica műhelyéből származik, akinek nyomdája 1615-től 1639-ig működött.[8] Csupán kilenc illusztrációt tartalmaz az Újszövetséghez, amelyek különféle sorozatokhoz tartozik. A fametszetek mérete 43x53 mm (2–9. ábra); egyetlen tér el ettől 62x52 mm-es nagyságával (1. ábra). Minden kép csak egyszer fordul elő a kötetben:

Ábra

A képek rövid leírása

lap

1.

Jézus születésének bejelentése (Annuntiatio)

R1b

 2.

Jézus születése

C5a

 3.

Jézus körülmetélése

E1b

 4.

A három királyok üdvözlik Jézust

E3a

 5.

A feltámadt Jézus az őrökkel

I2b

 6.

 A Szentlélek kiáradása

L2b

 7.

 A Kálváriahegy

P8a

 8.

Simeon karjára veszi a gyermek Jézust

Q6a

 9.

Mária látogatása Erzsébetnél

S4b

A pontosabb megfigyelés során rögtön feltűnik, hogy a Golgota-jelenet fametszete (7. ábra) eltér a többi hasonló nagyságú képtől, tehát más sorozatból való. Ez már a keretezés alapján is megállapítható: a keret itt nem egy, hanem két vonalból áll.

A bécsi képek nemcsak méretüknél fogva nagyobbak, de művészi színvonaluk is magasabb a Magyarországon használtaknál. Ikonográfiailag nézve a kompozíció szemmel láthatóan fiatalabb. A reformáció következményeként a tanítványok már nem hordanak glóriát, ami Máriánál és Erzsébetnél még látható. A Kálvária-hegy képe (7. ábra) itt is elüt a többi héttől. Mária és János lemezalakú glóriát hord, eltérően a többi fametszet dicsfényétől, amely sugárnyalábokból áll. Ezeknek az ismertető jegyeknek figyelembevételével árnyalt megkülönböztetés tehető a fametszetsorozaton belül. A feltámadt Krisztust ábrázoló képen Krisztus dicsfénye (5. ábra) eltér a többitől: a glória közvetlenül a fejnél üres mezőben helyezkedik el, a hosszabb sugarak csak bizonyos távolságra kezdődnek.

A magyar perikopás könyvek illusztrációinak elemzésekor tehát megállapítható, hogy ezek a Bécsben előállított kiadások a Magyarországon nyomtatott példányoktól fametszeteik tekintetében is erősen eltérnek.

* * *

Az utolsó magyarországi nyomda a 17. század első feléből, amelyik perikopás könyvekhez kisméretű, az Újszövetséghez készített fametszetes illusztrációkat alkalmazott, a Brewer-családé volt Lőcsén. Ez a műhely 1625–1739 között működött,[9] és mintegy 1670-ig a legtermékenyebb magyarországi műhelyek közé tartozott. Ellenlábasai két másik, közeli, jelentős városban Bártfán és Kassán dolgoztak. Lőcse akkor igen fontos keresekedelmi- és közlekedési központnak számított Észak-Magyarországon, ahol a városokban németajkú polgárság élt túlsúlyban, akárcsak itt.

Ezek a nyomdák természetesen magyar nyelven is jelentettek meg műveket. Így magyar nyelvű perikopás könyvek nemcsak Bártfán,[10] hanem Lőcsén is kinyomtatásra kerültek. A ma ismert első kiadás ezek közül a Laurenz Brewer műhelyéből 1634-ből származik.[11] Időrendben a következő perikopás könyv Lőcsén 1642-ben készült. A fentiekben előadottak után aligha csodálkozik e cikk olvasója azon, hogy az eddig ismert, egyetlen példányt a lőcsei kiadásból nem a Kárpát-medencében, hanem Augsburgban a városi könyvtárban (Staats- und Stadtbibliothek) őrzik.

Mindkét kiadásban kisméretű fametszetek találhatók, amelyek az Újszövetség illusztrálására szolgáltak. Közülük 48 (10–38, 40–58. ábra) a korábbi kiadásban található, de valamennyi megismétlése után a később megjelentben kibővült a sorozat a 49. fametszettel (39. ábra). Habár az összes kép egyetlen sorozatot alkot, méretük nem egészen egységes: magasságuk 25 és 29, szélességük pedig 28 és 33 mm között ingadozik. A képek a két különböző kiadásban a következő helyeken találhatók:

ábra

a képek rövid leírása

1634

1642

    10.  

A jeruzsálemi bevonulás

A3a

A3a, I8a

    11.  

Jövendölés a végítéletről

A6a, Z6b

A6a, Aa6b

    12.  

Keresztelő János tanítványait küldi a börtönből Jézushoz

A8b

A8b

    13.  

Keresztelő János megkereszteli Jézust

B3a

B3a

    14.  

A pásztorok köszöntik Jézust

B5b

B5b

    15.  

Simeon karjára veszi a gyermek Jézust

C6a

C6a

    16.  

Jézus körülmetélése

D1b

D1b

    17.  

A három királyok köszöntik Jézust

D3b

D3b

    18.  

A tizenkét éves Jézus a templomban

D6b

D6b

    19.  

A kánai menyegző

E2a

Eza

    20.  

A bélpoklos gyógyítása

E4b

E4b

    21.  

Jézus alszik a viharban

E7b

E7b

    22.  

Példabeszéd a konkolyról a búzában

F2a

F2a

    23.  

A szőlőmunkások felfogadása

F5b

F5b

    24.  

Példabeszéd a magvetőről

G1b

G1b

    25.  

Jézus tanítja tanítványait

G5b, O7b

G5b, N4b

    26.  

Jézus megkísértése a pusztában

G8b

G8b

    27.  

Jézus és a kánai asszony

H3b

H3b

    28.  

A néma megszállott meggyógyítása

H6a

H6a

    29.  

Az első kenyérszaporítás

I1b, S5b

I1b, S5a

    30.  

A tömeg meg akarja kövezni Jézust a templomban

I5a

I5a

    31.  

A feltámadt Jézus az őrökkel

I8a, L5b

L5b

    32.  

A hitetlen Tamás

M7a

M7a

    33.  

A jó pásztor

N2a

N2a

    34.  

Jézus megdicsőülése

N4b, O2a

O2a

    35.  

Jézus három tanítványt oktat

N6a

N7a

    36.  

Jézus mennybemenetele

O5a

O5a

    37.  

Példabeszéd az elszáradt fügefáról

S3a, X3b

O7b, S3a, Y3b

    38.  

A Szentlélek kiáradása

P2a

P2a

    39.  

Példabeszéd a juhakol ajtajáról

P6b

    40.  

Jézus és Nikodemus

Q1a

Q1a

    41.  

A gazdag ember és a szegény Lázár

Q5a

Q5a

    42.  

Példabeszéd a királyi menyegzőről

Q8a, X8b

Q8a, Y8b

    43.  

Az elveszett bárány

R2b

R2b

    44.  

A felebarátok elítéléséről

R5b

R5a

    45.  

A csodálatos halfogás

R8a

R8a

    46.  

Az adógaras

S7b, Z1b

S7b, Aa1a

    47.  

A gazdag ember és az intézője

T3a, Y6a

T3a, Z6b

    48.  

A kufárok kiűzése a templomból

T5a

T6a

    49.  

A farizeus és a vámszedő

V1a

V1a

    50.  

A süketnéma meggyógyítása

V3a

V3a

    51.  

Az irgalmas szamaritánus

V5b

V5b

    52.  

Jézus és a tíz bélpoklos

W1a

X1a

    53.  

Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni

W4a

X3b

    54.  

Jézus Naimban

W7a

X7a

    55.  

A vízkóros meggyógyítása

X1a

Y1a

    56.  

A gyógyult béna viszi az ágyát

X6a

Y6a

    57.  

A kafarnaumi százados

Y3b

Z3b

    58.  

Jairus lányának feltámasztása

Z4a

Aa4a

A lőcsei 25–29x28–33 mm-es fametszetek tehát valamivel nagyobbak mint az előző négy tanulmányomban ismertetettek,[12] de Hans Sebald Behamnak az Újszövetséghez készített, nagy sorozat illusztrációinak[13] itt is egyértelműen felismerhető a hatása. Részletekbe menő elemzés nélkül is könnyen összeállítható a Brewer- és Beham-féle fametszetek konkordanciája:

Ábrák

Brewertől

10

11

12

13

 

Geisbergtől

77

142

46

12 stb.

Ahogy a lőcsei nyomda egyéb fametszetes illusztrációit idegen városból szerezte be, úgy ezzel a sorozattal is minden bizonnyal így történt. Ez a megállapítás egyrészt a jellegzetes stílusbeli jegyekkel, másrészt a fadúcok elhasználtságával meggyőzően bizonyítható. A fametszetek vonalvezetése igen jellegzetes módon kimunkált: tehát az illusztrációk egyetlen kéztől származnak. A dúcok metszője persze aligha volt művész, mert a figurák gyakran meglehetősen szerencsétlenül néznek ki. Ettől a kéztől származó további képek ezideig nem kerültek elő a Brewer-család nyomdatermékei közül.

A valószinűleg erősen megviselt, alighanem régi fadúcok javítása igen primitív módon történt: a sokat használt és ezáltal megrepedezett fatömböcskéket egyszerűen átszögelték. Ez igen jól megfigyelhető a levonatokban, mert a szögek helye fekete pont által világosan felismerhető. Az egyes képeken ezekből akár négy is található, amelyek gyakran a teljes kompozíciót megzavarhatják. A nyilvánvalóan szükséges megerősítésnek ezt a szinte brutális fajtáját egészen kíméletlenül hajtották végre. Különösen azokon a helyeken, ahol a szögnyomok nem éppen az üres mezőben láthatók, a kissé kiemelkedő szögek az illusztráción – a környezetben lévő vonalak elhalványodása miatt – rendkívül feltűnőek.[14]

Ez a fametszetsorozat egyedül Lőcséről és ott is egyedül a magyar perikopás könyv említett kiadásaiból ismeretes. Közülük az egyik kép (23. ábra) azért még egyszer előfordul az 1710. év táján a „Cisio”-ban, a Brewer kiadó magyar nyelvű öröknaptárában,[15] éspedig az ősznek időközben alighanem elpusztult jelképe helyén.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy az Újszövetséghez készített Beham-féle, nagy sorozat illusztrációit a 16. század közepétől a 17. század középéig Magyarországon öt műhelyben is felhasználták. Ezek az egyéb országokban is igen elterjedt képek alkalmasak voltak a perikopás könyvek illusztrálására, mivel azok szövege kizárólag az Újszövetségből származik. A Magyarországon használt mind az öt sorozat igen nagy valószínűséggel külföldön készült, de a mai napig nem tudható pontosan hol. E tanulmányok publikálása talán hozzásegít ahhoz, hogy eredetük nyomára lehessen jutni.



[1] Gutenberg Jahrbuch 1979. 283.

[2] Gutenberg Jahrbuch 1979. 283–290.

[3] Gutenberg Jahrbuch 1980. 246–257.

[4] Gutenberg Jahrbuch 1981. 229–233.

[5] Gutenberg Jahrbuch 1982. 236–240.

[6] Gutenberg Jahrbuch 1982. 236.

[7] RMNy 1102, 1145. sz.

[8] Lang, Helmut W.: Die Buchdrucker des 15. bis 17. Jahrhunderts in Österreich. Baden-Baden 1972. 58.

[9] Gutenberg Jahrbuch 1927. 91–95.

[10] Gutenberg Jahrbuch 1982. 236–240.

[11] RMNy 1591. sz.

[12] Heltai 23x26, Hoffhalter 27x27, Manlius 27x27 és Klöss 24–25x29 mm.

[13] Geisberg, Max: Die deutsche Buchillustration in der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts. 2. Folge, 9. Heft. München 1932. 907–1139. sz.

[14] Így pl. a 12. ábra felső részében a sarkoknál.

[15] Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1974–1975. 345.




TARTALOM KEZDŐLAP