38. Tévesen feltételezett XVI. századi magyarországi nyomdahelyek
Deschamps földrajzi szótárában

Magyar Könyvszemle 1967. 76–78.

Ritkán fordul elő, hogy nyolcvan évvel korábban megjelent könyvismertetést ugyanabban a folyóiratban egészítenek ki. Az alábbiakban erre kerül sor, amikor Paul Deschamps névtelenül megjelentetett „Dictionnaire de géographie ancienne et moderne” c. művének (Paris 1870) magyarországi vonatkozásaival foglalkozunk. E munka az egyes városokban működött első nyomdászokat, ill. az azok által készített legkorábbi könyveket regisztrálta. Az összeállítás – eltekintve a XV. századtól, ahol már korszerűbb áttekintés áll rendelkezésre[1] – a maga nemében máig is egyedülálló és ilyenformán kora ellenére továbbra is nélkülözhetetlen segédkönyve a nyomdatörténettel foglalkozóknak. Ezért látszik indokoltnak, hogy Kropf Lajos után, aki nyolc évtizeddel ezelőtt, inkább csak tallózva, semmint módszeresen, magyar szempontból ismertette ezt a művet,[2] most a XVI. századi magyarországi adatait szemügyre vegyük és megrostáljuk.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy Deschamps gyűjtése – különösen ha figyelembe vesszük, hogy száz év előtt és kora korlátozott lehetőségei között egyedül készítette – rendkívül gazdagnak és viszonylag igen teljesnek mondható. Áll ez még olyan Franciaországtól mind földrajzilag, mind nyelvileg távol fekvő országnál is, mint hazánk: a 32 ma ismert XVI. századi nyomdahely közül 27 szerepel munkájában. Ezek a városok egykori magyar elnevezésük betűrendjében és Deschamps hasábszámainak megjelölésével a következők: Abrudbánya 1402 – Alsólendva 50 – Bártfa 162,1005 – Besztercebánya 923 – Brassó 204 – Buda 87–88, 221 – Debrecen 402 – Detrekő 411 – Galgóc 542 – Gyulafehérvár 30–31 – Kassa 279 – Keresztúr 686 – Kolozsvár 327–328 – Monyorókerék 889–890 – Nagyszombat 1227 – Nedelic 917–918 – Németújvár 568–569, 1345 – Óvár 980 – Pápa 994 – Rárbók 1907 – Sárvár 1144–1145 – Sempte 1166 – Sicz 919, 1154 – Szeben 318 – Szeged 1212 – Várad 1311 – Vizsoly 1360–1361. (Ismerteti továbbá még Fiume 489 és Zeng 1173 nyomdáit is.) A hiányzó öt város (Komjáti, Pozsony, Simánd, Szászsebes Szászváros) korabeli nyomdatermékei közül ma is összesen csak hat ismeretes. Így igazán nem csodálható, hogy ezek kimaradtak a mintegy százéves összeállításból.

Az egyes műhelyeken belüli adataival is több esetben igen értékes adatokat tárt fel a nagy francia „bibliofil”. (Ezt az álnevet használta anonim műve címlapján.) Így például már Kropf Lajos felhívta a figyelmet[3] egy 1584. évi németújvári nyomtatványra, amelyről Deschamps tudósított, de hazai szakirodalmunkban addig ismeretlen volt. Mintegy háromnegyed évszázadnak kellett eltelnie, amíg az Országos Széchényi Könyvtár állományából előkerült végre egy példány Nikodemus Frischlin e munkájából.[4]

Sajnos nem minden esetben az ilyen megbízható adatok a jellemzők Deschamps művére. Nem ritkán egy-egy városon belül a műhelyeket illető közlései nem fedik a valódi helyzetet. Legyen erre példa Kassa esete, ahol legrégebbi nyomtatványként – ha némi fenntartással is – nem Huszár Gál 1560-i ma is ismeretlen énekeskönyvét (vö. RMK I 40), hanem a Cornides-féle katalógusra[5] való hivatkozással az 1600. évből Matthias Hinzelius (Deschamps-nál tévesen Heinzelir) „Modus praedicandi synonymus” c. művét közölte. A nyomtatványon, amely az OSzK-ban is megtalálható, valóban a „M.DC.” évszám áll, azonban az utána következő nyomdászmegjelölés „apud Johann. David, Türsch” ennek ellene mond, mert – amint ezt már Szabó Károly megállapította[6] – ez a nyomdász 1663 és 1668 évek között működött Kassán.

Míg a fenti esetben Deschamps téves adata egykorú sajtóhibán alapult, műve 50. hasábján levő félreértése nyilván a magyar nyelvben rejlik, amelynek nem ismerete vezette őt tévútra, amikor „Also, also Sclavonia Ban, Also Sebes” szavakat egyetlen erdélyi városnak vélte és felvetette ennek esetleges azonosságát Alsólendvával, amelynek adatait – lényegében helyesen – e helyen közölte is.[7]

Más kutató, az angol Cotton téves vélelmezését vette át Deschamps a 188. hasábon, amikor a „Bistrovitsium” városnév feloldását az erdélyi Besztercében kereste. A XVI. század utolsó évtizedében ugyanis ezzel a helymegjelöléssel dolgozott egy héber nyomda Kalonymus ben Mordecai Jafe vezetésével, azonban ez a város nem Magyarországon, hanem Lengyelországban található.[8]

Esztergom esetében a 12. hasábon Deschamps 1586-ban jelölte meg az első nyomda alapításának évét. Ezt könyve 1202. hasábján megismételte, amikor is hozzátette, hogy a korai magyar szakirodalom (Németh) 1762-től ismer csak nyomdát ebben a városban. Deschamps semmi forrásra, vagy adatra nem hivatkozott, így tehát őt kell cáfolnunk: a XVIII. század dereka előtt egyetlen műhely sem ismeretes ebben a városban, amelyet 1586-ban a török tartott megszállva.

Egészen különös hibára vezethető vissza Deschamps adata az 1151. hasábon, ahol „Schemnicium …Scheimnitz” címszavak alatt Selmecbányáról közöl egy XVI. századi nyomtatványt. Forrásául a frankfurti városok katalógusát jelölte meg, amelyből a következő címeket adta: »Danielis Solomnis Tractatus, vom wort „PERSON”. In Scheimnitz der H. Dreyfaltigkait. 1591, in 8°.« Sajnos számomra közvetlenül nem voltak a nevezett vásárkatalógusok hozzáférhetők, de dr. Helmut Kind a göttingeni könyvtárból volt szíves közölni velem az 1580/97. évek összefoglaló jegyzékéből a következő adatot. „1591. Von Wort Person in Geheimnuss der Heyligen Treyfaltigkeit etc. 8°.” Ha a két idézetet összevetjük, megállapítható, hogy az lényegében csupán egyetlen, de a mi szempontunkból egyedül fontos szóban tér el egymástól: „Scheimnitz”, ill. „Geheimnuss”. Miután a Deschamps által leírt „In Scheimnitz der H. Dreyfaltigkeit” szavak összefüggéstelenek, és selmecbányai nyomdáról különben a XVIII. század vége előttről semmi adatunk sincs, jogos, ha helyette a másik szöveget fogadjuk el hitelesnek. Hogy miképpen lett „Geheimnuss”-ból Deschamps-nál „Scheimnitz”, arra csak következtetni tudunk. Lehetséges, hogy kezében olyan kiadású vásárkatalógus volt, amelyben ez az általa közölt hibás szöveg állott. Ez esetben arra kell gondolnunk, hogy ez a sajtóhiba még a kézirat félreolvasásából keletkezett, ami az azonosan tíz–tíz betűből álló szónál könnyen elképzelhető, hiszen öt azonos és a másik öt is az írásban igen hasonló.