39. Problematikus nyomdahelyek a 16. századi Magyarországon

Gutenberg Jahrbuch (Mainz) 1967. 96–98

Albert Kolb egyik cikke a Gutenberg Jahrbuch 1965. kötetében[1] arra késztetett, hogy a 16. századi Magyarország problematikus nyomdahelyeiről írjak. A 15. és 16. század magyar nyomdászairól szóló legfontosabb történeti ismereteket a közelmúltban foglaltam össze.[2] A következőkben a problematikus nyomdahelyekkel kívánom kiegészíteni. Ide tartoznak egyrészt azok a helységek, ahol a nyomtatás működése korábban bizonytalan volt (jele: +), vagy még mindig az (jele: ? ), másrészt azok, amelyek a szakirodalomban tévesen szerepelnek nyomdahelyekként (jele: –).

Abrudbánya (Abrud – RO) 1569 +

Egyetlen nyomdatermék maradt fenn Abrudbányáról, egy kis erdélyi bányavárosból, amelyen a következő impresszum olvasható: „Abrudbanyan 1569 Karadi Pal.”[3] Karádi unitárius prédikátor volt, aki a fenti impresszummal ellátott gyújtó erejű, politikai gúnyiratot írta és kiadta. Ez egyben üldöztetését vonta maga után: e röpirat megjelenését követően hamarosan menekülnie kellett. Miután ez a könyvecske az egyetlen fennmaradt nyomtatvány Abrudbányáról, a magyar szakirodalom kételkedett abban, hogy a megjelölt évszám erre a nyomtatványra vonatkozik. Inkább a kézirat keletkezésének évét látták abban, és az előállítás helyét Gyulafehérvárott keresték. A legújabb kutatás (lásd Simánd alatt) azonban bebizonyította e műhely létezését. A nyomtatvány sajátságos tipográfiai jellege is bizonyítja, hogy 1569-ben Karádi nyomdája valóban Abrudbányán működött.

Simánd (Şimandul – RO) 1570/71 +

A simándi nyomda létezése egyedül a heidelbergi unitárius prédikátor, Adam Neuser beszámolójából ismeretes, amelyet Gotthold Ephraim Lessing publikált 1774-ben,[4] majd ezt Pirnát Antal értékelte ki.[5] Neuser adatai, kiegészítve a nyomdászról szóló korábbi ismeretekkel a következőkről tanúskodnak. Az unitárius prédikátor Karádi kénytelen volt, amint az előző pontban már említést nyert, az 1569. évben vagy 1570 elején gúnyirata miatt Abrudbányáról Simándra menekülni. Ez a kis helység, Arad és Gyula között, a magyar Alföld délkeleti határán, abban az időben ahhoz az országrészhez tartozott, amelyet a török megszállva tartott. Itt működött Karádi nyomdája 1570/71-ben. Azonban a simándi műhelyéből származó egyetlen nyomtatvány sem került eddig elő. 1572-ben azután Karádinak Simándról is menekülnie kellett. Ennek oka ez alkalommal vallási zavargások voltak, amelyek őt erre kényszerítették. Neuser és Karádi Lugoson, az akkori Erdélyhez tartozó városban találkozott. Onnan együttesen Temesvárra mentek, ahol az ottani török pasa elfogta őket. A továbbiakban már semmi hír sincs Karádiról és nyomdájáról.

Kassa ( Košice – CS) 1560 ?

Huszár Gál, a lutheránus prédikátor 1560 tavaszán Magyaróvárról Kassára költözött. Ottani nyomdászi tevékenységéről nem maradt fenn semmiféle írásos bizonyíték, de néhány megbízható adat[6] alapján elfogadott nézet, hogy az ottani protestáns gyülekezet prédikátoraként vallásos énekeskönyvet nyomtatott. Hitbeli meggyőződése miatt a hatóságok üldözték, még ugyanabban az évben, 1560-ban Debrecenbe kellett menekülnie, ahol további műveket nyomott.

Paul Deschamps művének[7] 279. hasábjában megemlíti Matthias Heinzelius „Modus praedicandi synonymus” c. művét „M.DC” évmegjelöléssel Kassáról. Ilyen nyomtatvány valóban ismeretes.[8] A nyomdász neve, „apud Johann. David. Türsch”, azonban egyben elárulja, hogy az évszámnál sajtóhiba történt: ugyanis Türsch 1663–1668 között dolgozott Kassán. A legelső valóban kimutatható nyomda a 17. század elejétől működött Kassán.

Szeged (H) 1567 ?

Két, viszonylag megbízható, a 18. századból származó forrás szerint[9] Szegeden 1567-ben kálvinista felfogás szerinti Újszövetséget nyomtattak ki magyar nyelven. Azonban a nyomdászat létezését a török által ebben az időben megszállt városban eddig még nem lehetett megnyugtatóan bebizonyítani.

Pozsony ( Bratislava – CS ) 1594 ?

1594-ből ismeretes olyan „Neue Zeitung”, amely a következő kolofonnal látott napvilágot: „Erstlich gedrucket zu Pressburgk, bey Johann Walo, Anno 94”.[10] Ilyen nevű nyomdász ma mind Pozsonyban, mind egész Magyarországon, de egész Európában teljesen ismeretlen. Lehetséges, hogy Walo nem nyomdász, hanem kép – vagy kártyafestő, ill. könyvárus volt. Mivel ez a „Neue Zeitung” a keresztényeknek a törökök feletti magyarországi győzelméről tudósít, elképzelhető hogy a „Pressburgk” helynév ez esetben csupán a híradás hitelességét alátámasztani hivatott koholmány.

Vimpác (Wimpassing im Burgenland – A) 1593 +

Moriz Grolig a wimpassingi, kolostori nyomdáról adott hírt 1599-ből.[11] Ezt a helységnevet Alsó-Ausztria egyik ilyen nevű községével azonosította Neunkirchen közelében, majd állítását a szakirodalom is átvette.[12] Nemrég előkerült egy gyűjtőkötet, amelyben három nyomtatvány is található 1593-ból a következő kolofonnal: „Gedruckt in Wimpassing an der Leytta, im neu gegründeten Barfusser Closter.” Levéltári források bizonyítják, hogy 1593-ban valóban alapítottak ferences kolostort ebben a helységben, amelyik akkor Magyarországhoz tartozott.

Eperjes 1573 – (ma Prešov Csehszlovákiában 1573

Kis latin nyelvű iskoláskönyv ismeretes, amely a címlapján a következő adatokat viseli:”Eperjes, Anno M.D.LXXIII.”[13] A szakirodalomban ezért ezt nyomdahelynek fogták fel. Újabban sikerült összehasonlító anyag alapján bizonyítanom,[14] hogy e kiadvány nem Eperjesen, hanem a sziléziai Neisse (Nysa) városában készült. A nyomdásza, Hans Creutzinger, aki ott 1553 és 1585 között dolgozott, Eperjesről származott.Ezálétal könnyen magyarázható az összefüggés az eperjesi iskola részére készült kis könyv és a sziléziai nyomdász között.

Nagybánya 1586 – (ma Baia Mare romániában) 1586

Veturia Jugăreanu bibliográfiába[15] David Reuss”15 Predigten über den 91. Psalm davids” című munkáját, úgy vette fel mint amelyik Nagybányán jelent volna meg. A nagyszebeni Brukenthal Múzeum példánya segítségével, amelyre a fenti megállapítás támaszkodott, sikerült megállapítani,[16]hogy az említett adatok az előszóból származnak. A példánynak nincs meg a acímlapja, és az valójában Johann Beyer lipcsei műhelyében készült.

Alsósebes –

A következőkben Paul Deschapms[17] néhány adatának kiigazítása történik. A „Dictionaire de géographie ancienne et modern” c. munkájában – a számára ismeretlen magyar nyelv által félrevezetve – a következő szavakat erdélyi nyomdahelynek vélte: „Also, Also Sclavoniai Ban, Also Sebes”. Ráadásul lehetségesnek tartotta, hogy ezek azonosak „Alsolindva”-val. A tévedés eloszlatásához elegendő e szavak magyarázata. Az „Also” szó földrajzi neveknél a „Felső” ellentéte. Az „Also sclavoniai Ban” a legmagasabb állami tisztség volt Alsó-szlavónországban. „Also Sebes” valóban helynév, sőt három is van belőle, amelyekbne azonban Deschamps munkájának elkészülte előtt egyiken sem tevékenykedett nyomda.

Alsólindva (ma Doljna Lendava Jugoszláviában) valóban nyomdahely volt, ahol 1573/74 években Hoffhalter Rudolf a Bánfi és Zrínyi salád anyagi és erkölcsi támogatásával dolgozott. Több tagja a két említett családnka a századok során viselte a fent említett „alsó sclavóniai bán” címet.

Beszterce, Bistritz (németül Bistritz, Erdélyben) –

Munkája 188. Hasábjábna deschamps a „Bistrovitsium” nyomdahely kapcsán az erdélyi Beszterce városára utalt. Ezze a helynév-megjelöléssel dolgozott kalonymus ben Mordecai Jafe héber nyelvű nyomdája a 16. Század hetvenes éveibne Lengyelországban. [18]

Esztergom (németül Gran) 1586 –

Mind a 12, mind az 1202. Hasábon írt Deschamps[19] a nyomdászat kezdeteiről ezstergom városában, anélkül, hogy egyetlen nymtatványt vagy forrást is megjelölt volna. Ezzel szemben nyomdászati tevékenység ebben a városban a 18. Század második feléig nem volt, amely 1586-ban mint törökök által megszállt végvár állandó háborús események színhelye volt.

Selmecbánya (németül Schemnitz, ma Banská Štiavnica Csehszlovákiában) 1591 –

Deschamps[20] az 1151. Hasábon Selmecbánya alatt a következő nyomtatványt közölte a frankfurti vásár katalógusából: „Danielis Solomnis Tractatus, vom wort PERSON. In Scheimnitz der H. Dreyfaltigkait. 1591. in 8°.” A francia szerző számára ez kolofonnak volt felfogható, azonban németeknek már nem: mit jelentsen „In Scheimnitz der H. Dreyfaltigkait” (A Szentháromság Selmecbányábna)? A megoldást a frankfurti vásárkatalógusoknak az 1580–1597 közötti évek összesítése nyújtja,[21] ahol akövetkező olvasható: „1591. Von Wort Person in Geheimnuss des Heíligen Treyfaltigkeit …” A „Geheimnuss” szó ezek szerint „Scheimnitz”-re torzult Deschampsnál. Selmecbányán a nyomdászat csak a 18. Század végén indult meg.


[1] Kolb, Albert: Der französische Buchdruck des 16. Jahrhunderts in bibliographisch nicht erfaßten Orten. In: Gutenberg Jahrbuch 1965. 150–154.

[2] Borsa Gedeon: Die Buchdrucker des XV. und XVI. Jahrhunderts in Ungarn. In: Bibliothek und Wissenschaft (Heidelberg) 2. (1965) 1–33.

[3] RMK I. 70. sz.

[4] Lessing, Gotthold Ephraim: Zur Geschichte der Literatur. Aus den Schätzen der Herzoglichen Bibliothek zu Wolfenbüttel. III. Beitrag. Braunschweig 1774. XVII.

[5] Pirnát Antal: Die Ideologie der Siebenbürger Antitrinitarier in den 1570-er Jahren. Budapest 1961. 117–127.

[6] RMK I. 40. sz.

[7] [Deschamps, Pierre:] Dictionnaire de géographie ancienne et moderne. Paris 1870. 279. has.

[8] RMK II. 1081. sz.

[9] RMK I. 63. sz.

[10] RMK II. 249. sz.

[11] Archiv für Bibliographie, Buch- und Bibliothekswesen 2. (1929) 20.

[12] PI. Benzing, Josef: Die Buchdrucker des 16. und 17. Jahrhunderts im deutschen Sprachgebiet. Wiesbaden 1963. 463.

[13] R RMK II. 131. sz.

[14] M Magyar Könyvszemle 1965. 347.

[15] B Jugăreanu, Veturia: Bibliographie der siebenbürgischen Frühdrucke. Baden-Baden 1959. 294. sz.

[16] M Magyar Könyvszemle 1965. 349.

[17] [Deschamps, Pierre:] Dictionnaire de géographie ancienne et moderne. Paris 1870.

[18] Freimann, Aron: A gazetteer of hebrew printing. In: Bulletin of the New York Public Library 1945. 366.

[19] [Deschamps, Pierre:] Dictionnaire de géographie ancienne et moderne. Paris 1870.

[20] [Deschamps, Pierre:] Dictionnaire de géographie ancienne et moderne. Paris 1870.

[21] Dr. Helmut Kind, Universitätsbibliothek Göttingen szíves közlése alapján.




TARTALOM KEZDŐLAP