Magyar Könyvszemle 1979. 309–310.
Néhány évvel ezelőtt beszámoltam arról, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban a köztulajdonba került, régi és hiányos nyomtatványok átnézése során két kötet került elő a nyugat-magyarországi Lorettom 17. századi nyomdájából. Mindkét kötetben ugyanaz a két nyomtatvány volt található. Közülük a második a „Decreta a sacra rit. congregatione in ordine ad missam & divinum officium” címet viseli, továbbá a pontos impresszumadatokat is: „Laureti apud Davidem Kraus M. DC. LXXII.”. E szakirodalomban korábbról ismeretlen munka elé mindkét példányban egy másik, de ugyanazt a kiadványt kötötték. Sajnos mindkét kötetből ennek első levelei hiányoztak, így annak címére csupán az első számozott lapon álló cím alapján lehetett következtetni: „Modus devote et fructuose celebrandi Sanctissimum Missae Sacrificium”. Miután a nyomdai kiállítás alapján ezt a művet is kétségtelenül a lorettomi műhelyben készítették, az első levelek hiányára vonatkozólag csupán találgatásokba lehetett bocsátkozni. Eszerint feltehető volt, hogy a lorettomi nyomda patrónusának, Nádasdy Ferencnek 1671. április 30-án történt kivégzése miatt tudatosan távolították el mindkét példány első leveleit, amelyek szövege vele állhatott összefüggésben.[1]
Most azután, ugyancsak a köztulajdonba került könyvek feldolgozása során, e két lorettomi nyomtatvány ugyanúgy egybekötött, de végre immár teljes példánya került elő eredeti, dísztelen bőrkötésben.[2] A korábbról ismeretlen két első levél közül a másodikon kezdődik Praefatio venerabilibus DD. Sodalibus Ecclesiasticis facta címmel a bevezetés, amely sem térben, sem időben nem köthető sehova sem. Fontosabb adatokat tartalmaz a címlap. Eszerint a mű címe „Modus fructuose celebrandi missam” és szerzője Petrus Justinellus. Ez a Pietro Guistinelli olasz jezsuita volt (1579–1630), aki ezt a munkáját eredetileg anyanyelvén írta, majd az 1611-ben „Modo di celebrar divotamente la Messa” címmel Milánóban látott először napvilágot. 1624-ben már latinra fordítva nyomtatták ki Vilnában. A lorettomi kiadásnak azonban nem ez, hanem a címlap tanúsága szerint egy müncheni kiadás szolgált alapjául: „Dudum ante Monachii excusus…” Ilyen ismeretes is: 1648-ban készült ott Melchior Segen műhelyében, és címe Sommervogel leírása szerint betű szerint megegyezik a lorettomiéval.[3] A címlevét hátlapján olvasható két egyházi engedély sem hazai eredetű, hanem az is még Rómában készült Giustinelli eredeti művéhez.
Figyelemre méltó, hogy Sommervogel az 1648. évi müncheni kiadáshoz kötve ismertette azt a Decreta c. kiadványt, amelynek lorettomi kiadása a „Modus” mindhárom ismert példánya után áll.[4] A hazai nyomtatvány forrása tehát, bár ezt a körülményt nem tünteti fel, nyilván az 1649-ben Nikolaus Heinrich müncheni műhelyében készült könyvecske volt, amelynek címszövegével pontosan megegyezik. Sommervogel a fenti két müncheni kiadvány után kötve egy harmadikról is beszámolt, amelynek címe „Orationes ante et post missam dicendae” volt, és ugyancsak Münchenben készült 1649-ben. Ez az írásmű a három lorettomi eredetű példány egyikében sem található.
A „Modus” most előkerült impresszuma pontosan megegyezik a „Decreta”-éval: „Laureti, apud Davidem Kraus, Anno M. DC. LXXII.”. Ezek után tárgytalannak tűnik minden további, korábban kigondolt feltételezés, amelyet a két hiányos példány és Nádasdy 1671. évi kivégzéséből levontam.[5] Valami aggály ezzel kapcsolatban azonban mégis megmaradt, mert a „Modus” egyetlen, ismert címlevele nem eredeti, hanem azt utólag ragasztották be. Talán idővel, egy újabb példány előkerültével ez a talány is megoldódik majd.
[1] Magyar Könyvszemle 1975. 204–206.
[2] A korábbi tulajdonos feltehetően valamelyik dél-dunántúli szerzetesi ház lehetett, mert a könyvben az államosított könyvek pécsi gyűjtőhelyének pecsétje látható.
[3] Sommervogel, Carlos: Bibliothèque de la Compagnie de Jésus. III. Bruxelles–Paris 1892. 1486. has.
[4] Sommervogel, Carlos: Bibliothèque de la Compagnie de Jésus. III. Bruxelles–Paris 1892. 1486. has.
[5] Magyar Könyvszemle 1975. 204–206.