22. család: Varjú-félék (Corvidae)


FEJEZETEK

A 138 faj- és alfajban ismeretes varjúfélék tömzsi alkotású, erős madarak, – köztük találjuk az összes verébalkatúak (Passeres) legnagyobb termetű képviselőit; a csőr aránylag nagy és vagy az egész csőr, vagy csak a felső káva boltozata gyengén hajlott. A felső káva többnyire kampósan hajlik rá az alsóra s a kampó előtt sekély kivágás szokott lenni. A csőr tövét rendesen hosszú s az orrlyukakat takaró serték borítják; a láb nagy és erőteljes; a szárny mérsékelten hosszú vagy rövid s rendesen kerekített; a szárnyban az elsőrendű evezőtollak száma tíz, melyek közül az első többnyire csak feleakkora hosszú, mint a második, míg a tizenegyedik evező csökevényes s a fedőtollak alatt húzódik meg, némelykor azonban teljesen hiányzik; farkuk hossza változó, alakjára nézve csapott végű, kerekített vagy lépcsőzetes s tizenkét tollból áll; csupán csak a Crypturhina Wagl. nemzetségé áll tíz tollból. A tollazat dús, egyszínű vagy tarka. Az ivarok lényegesen nem különböznek egymástól; a fiatalok hasonlók az öregekhez. Évenként csak egyszer vedlenek.

A varjak elterjedési köre rendkívül nagy, amennyiben Új-Zéland kivételével a Föld minden táján, minden szélességi és magassági övében előfordulnak.

A varjak a szó szoros értelmében véve mindentevők. Egészben véve azokban az országokban, ahol a föld mívelés alatt van, inkább károsak, mint hasznosak.

Régebben három alcsaládra osztották a varjúféléket. Ezek: „igazi varjak (Corvinae)”, „szajkók (Garrulinae)” és „havasi varjak (Fregilinae)”. Ez a beosztás az összekötő trópikus alakokra való tekintettel, jelenleg már nem állhat meg s ezért mellőzzük azt. Megemlítendő azonban még, hogy a varjúfélék családját az Ausztráliában honos varjúgébicsek (Strepera) igen bensőségesen kapcsolják össze a következő családdal, a gébicsfélékkel, amiről majd ott bővebben lesz szó.