28. család: Bülbül-félék (Brachypodidae)

Az indiai és aethiopiai régiót nagymértékben jellemző jelenségei közé tartoznak a körülbelül 240 fajt felölelő bülbülfélék, más néven „kurtalábú rigók”. Nagyságuk körülbelül egy apró rigó nagyságának felel meg. Csőrük karcsú, de azért nem gyenge, tövén széles és lapos, egyébként magas, oldalt összenyomott; orma enyhén boltozott, rövidkampójú hegye előtt kis fogszerű kiugrással. Csűdjük rövid, elől többnyire táblás, némelykor azonban részben vagy egészben sínelve; az ujjak rövidek és erősek. A szárny elég hosszú, a mellett széles és kikerekített; a 11 elsőrendű evező közül az első parányi és eldugott, a második fele olyan hosszú, mint a harmadik. Farkuk középhosszú és erősen lekerített. Tollazatuk puha és sűrű, a farcsíkon hosszú és gyapjas.

A sárgafarú-bülbül (Pycnonotus xanthopygos Hempr. et Ehrbg.)

A bülbülfélék egyik nemzetsége a bülbül (Pycnonotus), amelybe körülbelül 50 faj tartozik. Ezek Afrikában és a trópusi Ázsiában élnek. Ennek a nemzetségnek két faját ismertetjük. A sárgafarú bülbül Hartert szerint a Pycnonotus capensis L. alfaja. Feje fekete, egész felső része földbarna, begye sötétbarna; alul fehér, szürkésen elmosódva; alsó farkfedői élénk sárgák; evező- és kormánytollai umbrabarnák, előbbiek külső zászlója világosabb szegéllyel. Szeme barna, csőre és lába fekete.

A szürke bülbül (Pycnonotus arsinoë Licht.)

Kisebb mint előbbi, melytől különösen tisztafehér alsó farkfedőivek különbözik. A fülkörnyék mögött némelykor kis fehér folt található. Újabban ezt az alakot szintén csak alfajnak tartják, mely a Pycnonotus barbatus Desf. formakörébe tartozik.

A megfigyelőt elsősorban énekével köti le, mert ez a madár Észak-Afrika legjobb énekesei közé tartozik. Éneke erős, jó hangzású és meglehetősen változatos, sok tekintetben a rigók énekére emlékeztet, azonban sajátságos jellege van, melyet szavakkal nem lehet visszaadni.

Indiában gyakran megszelidítik a bülbülöket, de nem énekükért, hanem harckészségükért becsülik őket nagyra. Ceylonban a bülbül-viadalok a bennszülöttek rendes szórakozását alkotják. Erre a célra a fiatal hímeket, mihelyt azok már megkülönböztethetők, kiszedik a fészekből, lábukra zsineget kötnek s arra szoktatják őket, hogy ápolójuk kezére mindenkor visszatérjenek. Miután már így betanították őket, összehozzák és egymással szembeállítják a küzdő feleket. Mindegyik bülbül zsinórhoz van erősítve most is, hogy idejében visszaránthassák őket, mert a viaskodó madarak oly bátorsággal és elszántsággal küzdenek egymás ellen, hogy meg is ölné egyik a másikát, ha magukra hagynók őket. Indiából, ritkábban Afrikából sokféle bülbül-fajt hoznak Európába, ahol mindinkább növekvő mennyiségben népesítik be a madárkedvelők kalitkáit, ahol tetszetős megjelenésükkel, pompás énekükkel, s mert könnyen megszelídülnek, igénytelenek és hosszúéletűek, közkedveltségnek és szeretetnek örvendenek.

Az aranyhomlokú levélmadár (Chloropsis aurifrons Temm.)

A bülbülfélék családjába tartozik még a Ievélmadár (Chloropsis Dard., Phyllornis) nemzetség, melynek jellege mérsékelten hosszú csőr, mely többé-kevésbbé hajlított, míg orma kissé tarajos; hegye előtt kis kimetszés. Csűdje rövid, ujjai kicsinyek. Szárnya mérsékelten hosszú, a 4–5. evező alkotják a szárny helyét. Csapott végű farka elég hosszú. Tollazata puha és túlnyomóan levélzöld színű. Nyelve köröskörül rojtozott. Mind a 18 ismert faj, a Fülöp-szigeteket is beleszámítva, az indiai régió lakója és valamennyien egymással megegyező életmódot folytatnak.

A nem legismertebb faja az aranyhomlokú levélmadár. Háta és hasi oldala pompás fűzöld. A feketebarna evezőtollak külső zászlói és a farktollak valamivel sötétebbek. Fejeleje és fejteteje sötét narancsszínű. Homlokszegélye és szemsávja fekete. Álla, torka és a szájzug környéke mély ultramarinkék. A szem alatt kiinduló fekete sáv az egész toroktájat körülhatárolja s mint széles pajzs vonul át a torok alsó részén. Az ez alatt lévő sáv narancssárga. A szárnyormán lévő fedőtollak fénylő türkiszkékek. Szeme barna, csőre fekete, lába ólomszürke.

Ez a kedves madár Indiában családjának leggyakrabban előforduló faja.

Valamennyi levélmadarat, így a leírt fajt is, Indiában gyakran tartják fogságban, sőt a mi madárkedvelőink kalitkáiba is eljutnak. Az életmódjáról szóló itt közölt megfigyelések nagyrészét fogságban tartott példánytól lestem el.