Tücsökmadár (Locustella Kaup.)

A tücsökmadarak 9 faja alakban és szokásaira nézve eléggé különbözik családtársaitól ahhoz, hogy külön nemzetségbe soroljuk őket. Testük karcsú, oldalt összenyomott; csőrük széles és hegye felé árszerű; lábuk meglehetős magas és hosszúujjú; szárnyuk rövid és lekerekített; farkuk középhosszú, széles és lépcsőzetes; az alsó farkfedőtollak igen hosszúak és többnyire a legszélső kormánytollakon túl érnek; a tollazat többi része lágy és finom, színe komorabb barnászöld, a hát és a mell felső része sötétebb foltokkal rajzolt.

A réti tücsökmadár (Locustella naevia Bodd. vagy rayi)

A nemzetség ősalakjának tekinthető. Tollazata felül olajbarna, fején apró, kerekded, dolmányán és vállán pedig széles nyílalakú barnásfekete foltokkal rajzolt fakó rozsdasárga; álla, torka, melle alsó fele és hasa középső része világosabb, fehéresbe menő, begye finom, sötét szárfoltokkal; az alsó farkfedők széles, elmosódott szárfoltokkal vannak díszítve; evezőtollai feketésbarnák, keskeny olajszürke oldalszegélyekkel, melyek hátrafelé, a vállevezők felé szélesebbek; kormánytollai sötét zöldesbarnásszürkék, világosabb szegéllyel és rendszerint sötétebb harántsávokkal. Szeme szürkésbarna; csőre szaruszínű; lába világos vöröses.

A réti tücsökmadarat Szentpétervártól keletre, egész a Baikál-tóig és az Amur-tartományokig a foltos tücsökmadár (Locustella lanceolata Temm.) helyettesíti, mely Burmában, az Andamáni-szigeteken és valószínűleg az ázsiai Maláj-szigetek némelyikén telel. Igen hasonlít az előbbi fajhoz, de annál jelentékenyen kisebb és attól finoman rozsdasárgás alsó részével, valamint erősebb és sűrűbb, az áll és torokra is kiterjedő foltozásával is különbözik. Helgolandon megkerült egyszer a csíkos tücsökmadár (Locustella certhiola Pall.) is, amely Kelet- és Közép-Szibériában fordul elő.

A réti tücsökmadarat és rokonait különös énekük bármely más tulajdonságuknál jobban jellemzi. Ez az ének ugyanis csak egyetlenegy változatlan, hosszúra nyujtott zizegő trillából áll, mely a nagyobb sáskák szárnydörzsölése által előidézett pirregéséhez hasonlítható. Ettől származik a madár neve is.

*

A réti tücsökmadár nem tartozik Magyarország gyakori madarai közé. Előfordul ugyan az egész ország területén, de főleg csak mint átvonuló, áprilisban és májusban, ősszel pedig szeptemberben. Mint fészkelő leginkább csak a sík vagy alacsonyabb hegyvidékről ismerjük s ahol fészkel is, ott csak szórványosan van belőle. Tán még leggyakoribb a Hanságban, ahol többször találták tojását. Fészkelve találták még a következő helyeken: Tárnok, Pozsony, Somorja, Sárospatak, Fogaras, Baczalár (Erdély) és Nagyenyed. A két utóbbi helyről származó tojások a Nemzeti Múzeum gyüjteményében vannak.

Mint hasznos rovarirtó madár a törvény védelme alatt áll; gazdasági jelentősége csekély állományának megfelelően nem éppen számottevő.

A berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis Wolf)

Európa délkeleti részében, Nyugat-Ázsiában és Kelet-Afrikában fordul elő; Európa nyugati részében ritka. Háti oldala, valamint olajbarna evezőinek és kormánytollainak külső zászlói fakó olajbarnák; hasi oldala világosabb, a torok és a has közepe csaknem fehér; a vörösbarnás alsó farkfedők széles végszegélyei elmosódott fehérek; a torok és begy igen elmosódott olajbarnás hosszsávokkal tarkított. Szeme barna, a csőr felső kávája szarubarna, az alsó káva és a láb szarusárgásszínű.

*

A berki tücsökmadár valamivel gyakoribb madara Magyarországnak, mint az előbbi. Tartózkodási helyét a folyamok, folyók, patakok vizenyős csalitosai, szigetei és ligetei alkotják. Ilyen helyeken nagyobb számban is előfordul. Így pl. a Budafok mellett levő Háros-szigeten, amíg az erdőt ki nem irtották, évenként 10–15 pár is fészkelt s így van ez egyéb dunai szigeteken is. Tavaszi átvonulása májusra, az őszi augusztus–szeptemberre esik.

A Nemzeti Múzeumban levő tojásait Lacházán, Szigetcsépen és Szigetújfalun gyüjtötte Cerva Frigyes. Hogy nemcsak a sík vidéken telepedik meg, azt bizonyítja Chernel adata, aki a Kis-Kárpátokban még 600 méter magasságban is fészkelve találta. Magam Kolozsvár környékén, a Szamos ligeteiben találkoztam vele.

Mint hasznos rovarirtó madarat a törvény védelmezi.

A nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides Savi)

A tücsökmadarak érdekes nemzetségének harmadik faja a nádi tücsökmadár. Háti oldala olajrozsdabarna, evező- és kormánytollai valamivel sötétebbek; hasi oldala és keskeny szemsávja sokkal világosabbak, olajrozsdásvörösek; álla, hasa közepe és az alsó farkfedők elmosódott végszegélyei rozsdásfehéresek; a torok alsó részén néhány elmosódott rozsdabarna szárfolt vehető észre. Szeme sötétbarna; a csőr felső kávája barnásfekete, az alsó káva sárgás.

Habár főképpen Dél-Európa a hazája, mégis előfordul Galiciában, a Duna mentén, Dél-Oroszországban, Hollandiában, a német-hollandi határ közelében levő Krickenbecki-tavon, Rheinlandban, valamint Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában. Wodzicki szerint valóságos nádi madár, mely a nádast úgyszólván sohasem hagyja el, állandó mozgásban van és majd a földön, majd a nádszálakon futkároz.

*

A nádi tücsökmadár szintén azok közé a madarak közé tartozik, amelynek a kedvéért szívesen hozzánk jönnek a külföldi ornithológusok, főleg azért, hogy értékes tojásaival gyarapítsák gyüjteményeiket. Magyarország megfelelő helyein, így például a Fertőn, a Balatonon és Velencei tavon valóban gyakorinak mondható, s hasonló a helyzet a nagyobb alföldi mocsarakban, a mezőségi tavakon. Mindenütt a kiterjedt, megközelíthetetlen nádas lakója. Vonuló madár, amely már korán hallatja magas pirregését. Sokszor márciusban már itthon van, de áprilisban egész biztosan megjelenik.

Őszi vonulása szeptemberre esik. A nálunk előfordulók egyrésze átvonuló is lehet, különösen azok, amelyek a vonulás ideje alatt az ismert fészkelőhelyektől távol kerülnek kézre.

A Nemzeti Múzeumban levő tojásai a következő helyekről valók: Gyeke, Szenteged (Mezőség), Pákozd, Dinnyés (Velencei tó), Újhartyán és Izsák (Pest m.), a M. kir. Madártani Intézetben levők Dabasról (Pest m.) és a Velencei tóról valók. Májusban, júniusban fészkel.

Gazdasági jelentősége nem nagy, de a nádpusztító rovarok pusztításával kétségtelenül hasznos munkát végez. Törvényileg védett madár.