Vörösbegy (Erithacus Cuv.)

Közeli rokonságban állnak a fülemilékkel, de azoktól lágyabb és dúsabb tollazatukkal, némileg rigószerű csőrükkel, rövidebb szárnyukkal és egyenesen lemetszett, sőt kissé kivágott farkukkal is különböznek. A nemzetség csak egy több alakra oszló fajt foglal magában, mely Észak-Európától Észak-Afrikáig, az Azori- és Kanári-szigetektől az Uralig van elterjedve.

A vörösbegy (Erithacus rubecula L.)

Ez az általánosan ismert madár fölül sötét olajszürke; alul szürkésfehér; homloka, fejoldala, torka és felső melle sárgásvörös, hamukékkel körülszegve.

Úgy látszik, hogy a mi vörösbegyünk csak Európában honos, legalább is nem messze terjeszkedik ennek a földrésznek a határain túl. A Dél-Angliában lakó alfaj: az Erithacus rubecula melophilus Hart. zöme szintén hazájában telel, csak csekély részük vonul el.

A vörösbegy legbájosabb énekeseink közé tartozik. Éneke több, egymással fuvolázva és trillázva váltakozó strófából áll, melyeket hangosan és komolyan ad elő, miáltal dala ünnepélyesen hangzik. Ez a dal úgy az erdőben, mint a szobában, egyaránt kellemes és ezért madarunkat szívesen tartják fogságban. A fogságot gyorsan megszokja, félénkségét csakhamar elveszti és ezzel is kimutatja az emberrel szemben amúgy is rég megszokott bizalmát. Ápolójával rövid idő alatt megbarátkozik és kedveskedő csirregéssel, fölfújt beggyel és különféle kecses mozdulatokkal üdvözli őt. Megfelelő ápolás mellett évekig bírja a fogságot, és sorsával teljesen kibékültnek, megelégedettnek látszik. Vannak példák rá, hogy a szobában áttelelt és következő tavasszal szabadon bocsátott vörösbegyek vendéglátó gazdájuk házában késő ősszel ismét megjelentek és szinte kérték újból való bebocsátásukat. Egyeseket rászoktattak a szobából való ki- és beröpülésre, sőt volt eset rá, hogy egyes párok költöttek is a szobában.

Ha az időjárás engedi, a vörösbegy nálunk már március elején megjelenik, de ilyen korai visszatérés mellett eleinte sok szenvednivalója van a hideg és az élelemhiány miatt.

*

A vörösbegy (csipkemadár) Magyarországon elég gyakori; mindenütt előfordul szerte az országban, de csak a magasabb hegyvidéken fészkel (Ertl G. 800 méter magasságban találta a fészkét Liptóújvárott), míg a dombos és sík területeken átvonuló. A legnagyobb hegyvidéket azonban szintén kerüli. Tavasszal elég korán érkezik, kora márciusban és ősszel is jó sokáig marad nálunk. Néha télen át is itt maradnak egyesek s ezek valószínűleg északibb vidékekről való téli vendégek. Az Alföldön, fák és bokrok híján, túlnyomóan a náderdő nyujt neki védelmet.

Rovarirtó, hasznos, védett madár. Csiki Ernő 53 példánynak a gyomortartalom vizsgálata alapján a következő képet festi róla: „a vörösbegy a természet háztartásában fölötte fontos szerepet játszik – egyike a legjobb rovarpusztítóknak. Gyomrában ott találjuk a füvek virágzatát pusztító Amarakat, a repce és egyéb virágok rongálóját, a Meligethes brassicaet, a két kártékony drótféreg bogarat, az ormányosok és levélbogarak hadából sok kártevőt.”