Borsevő (Rhamphastos Linn.)

Ebbe a nemzetségbe 14 faj tartozik. Csőrük különösen nagy, tövén igen vastag, vége felé jelentékenyen összenyomott; a csőr az ormán éles. Orrlyukaik hátrafelé nyilnak.

Uralkodó szinük általában fényes fekete, melyet a háton, torkon, farcsíkon vörös, fehér vagy sárga foltok tarkítanak.

A nagy tokó (Rhamphastos toco Müll.)

Nagy tokó (

Nagy tokó (Ramphastos toco Müll.).

Régi neve (Rhamphastos magnirostris. A nemzetség legnagyobb tagja. Szine egyenletesen fekete, farcsíkja világos vérpiros; pofája, torka, nyaka eleje, valamint alsó és felső farkfedői fehérek, az élő madáron halványsárgás futtatással. Csőre igen nagy és magas; a felső káva élein néhány fogkimetszés van. A csőr élénk narancsvörös színű, a homloka felé eső részén és az alsó káva hegyén tüzespirosba megy át; a felső káva hegye és a csőr tövén, közvetlenül a tollazat előtt lévő gyűrű fekete.

A kirima (Rhamphastos erythrorhynchus Gmel.)

Dél-Amerika északi részében az előbbit ez a valamivel kisebb és karcsúbb termetű, de hozzá igen hasonló faj helyettesíti; a bennszülöttek „Kíríma” néven ismerik, egyébként piroscsőrű tokónak nevezhetnők. Főleg abban különbözik az előbbitől, hogy csőre kevésbbé magas, színezete túlnyomóan karmazsinpiros, csak az ormán és tövén sárga; fehér torkát alulról vörös sáv szegélyezi és farcsíkja sárga.

A tukán (Rhamphastos ariel Vig.)

Régi neve Rhamphastos temmineki. Hazája Brazília partvidékének erdőségeiben van. Nyaka eleje, pofája, fületája, nyaka oldala, álla és torka élénk narancsszínű, alulról világosabb szegéllyel; melle, farcsíkja és fara vérvörös. Csőre fényes fekete, orma szürkéskék s tövén halványsárga gyűrű van.

A borsevőket Brazíliában nemcsak jóízű húsuk és szép tollaik miatt vadásszák, hanem azért is fogják, hogy kalitkában tartsák ezt a különös jószágot. Goodfellow szerint az indiánok a Rio Negro mentén igen közönséges Rhamphastos cuvieri Wagl. nevű fajt százszámra lövik s bizonyos időben külön vadászkirándulásokat rendeznek. Dísztollaikat is felhasználják.