2. alcsalád: Kémmadár-formák (Indicatorinae)

Három nemzetségbe csoportosított 18 faj tartozik ebbe az alcsaládba. Törzsük aránylag zömök, szárnyuk hosszú, farkuk és lábuk rövid, csőrük erős. A csőr rövidebb, mint a fej, majdnem egyenes, a vége felé úgy felülről, mint alulról hajlott, oldalról lapított, hegye kampós. A Prodotiscus Sundev. nemzetséghez tartozó fajok csőre sokkal vékonyabb és hegyes. A szárny hegyes, de amellett elég széles is. Tizenkét tollból álló farkuk (a Prodotiscus nemzetségbe tartozóké 10 tollból áll) legfeljebb középhosszú, kerekített, közepén kissé kimetszett, amennyiben a két középső kormánytoll valamivel rövidebb a többinél; a szélső kormánytoll mind a két oldalon szintén jelentékenyen rövidebb a többinél. Sötét színű tollazatuk nagyon sűrű, testhezálló és durva. Az egyes tollak erősen állnak a vastag bőrben.

Hazájuk főleg Afrika. Eddig még csak két fajt találtak másutt éspedig Szikkimben és Borneo szigetén. Afrika legnépszerűbb madarai közé tartoznak. Ahol előfordulnak, ott mindenki ismeri őket. Már a legrégibb utazók is megemlékeznek róluk, különösen egyik érdekes sajátosságukról, melyet minden fajnál tapasztaltak. A két keleti fajnál ez a tulajdonsága valószínűleg nincsen meg. Ha valami feltűnő dolgot vesznek észre, mindenképpen igyekszenek azt más állatokkal, de különösen az emberrel közölni: a legbátrabban eléje repülnek s kiabálásukkal, meg egyéb különös viselkedésükkel értetik meg, hogy kövessék őket, mert valamit mutatni akarnak.

A mokok (Indicator indicator Gmel.)

Régi neve Indicator spermmanni. Az alcsalád tipikus képviselője. Fölül szürkésbarna, alul fehéresszürke, torka fekete; füle táján szürkésfehér foltja van. Vállát sárga folt díszíti; néhány combtollán fekete hosszanti sávot visel. Evezőtollai szürkésbarnák, a szárnyfedők széles fehéres szegéllyel. A középső kormánytollak barnák; az ezután következő egy-egy toll külső zászlója barna, a belső fehér; a három-három szélső fehér tollnak csak a hegye barna. Szeme barna, szemgyűrűje ólomszürke, csőre sárgásfehér, lába barnásszürke.

Afrika déli részétől kezdve ennek a földrésznek legtöbb vidékén honos, egészen a 16. fok északi szélességig. Az a tulajdonsága, hogy az embert és a méhészborzot odavezeti a méhtörzshöz, Sparmann szerint lényegében nem egyéb, mint önzés, a saját érdekének a biztosítása, hiszen a méz és a méhek álcái a legkedvesebb csemegéje. Nagyon jól tudja, hogy a fészkek kiszedésekor mindig jut neki is valami hulladék, sőt leggyakrabban még jutalmul is hagynak neki bőven. Ahogyan ez a madár az embert céljához vezeti, az sok megfontolásra vall s egyenesen bámulatos.