Tündérkolibri (Oreotrochilus Gould.)

Csőrük legfeljebb középhosszú, erős és magas, a hegye felé nem fürészes; farkuk rövid és csaknem csapottvégű, csak a szélső tollakon lekerített. Tollazatuk ragyogó, fölül többnyire kék vagy zöld, alul világosabb. Torokfoltjuk, mely a legélénkebb fémszínekben ragyog, különösen díszíti őket. Az ivarok színezete egymástól rendszerint igen eltérő.

A csimborazói kolibri (Oreotrochilus chimborazo Delattre et Boure.)

Csimborazói kolibri.

Csimborazói kolibri.

Nemzetségének egyik legszebb faja. A hím feje és torkatája ragyogó ibolyaszínű, felül szürkés olajbarna, alul fehér, oldalt olajbarnás. Torka közepén hosszúkás, háromszögalakú ragyogó zöld folt van, melyet a mell fehér színétől még bársonyfekete öv választ el. Evezőtollai bíborbarnák; a két középső farktoll sötétzöld; a többi kívül zöldesfekete, belül fehér. Csőre és lába fekete.

Ez a madár méltán viseli nevét, mert csak a Csimborasszón fordul elő éspedig 4–5000 m magasságban. Más rokonai az Andesek egyéb csúcsait választják otthonuknak.

A kardcsőrű kolibri (Docimastes ensifer Boizs.)

Kardcsőrű kolibri (

Kardcsőrű kolibri (Docimastes ensifer Boiss.).

Egyedül képviselője a Docimastes Gould nemzetségnek. Az összes kolibrik közül ennek van a leghosszabb csőre s ezért lehetetlen más fajjal összetéveszteni. Csőre éppen olyan hosszú, mint törzse, alig hajlik valamit felfelé, éles hegye előtt kissé megvastagodott. Szárnya aránylag rövid és széles, farka középhosszú és határozottan villás. Felül fémzöld, feje rézvörös; alul, torka tája és melle közepe bronzzöld; oldalai ragyogó világoszöldek. Szeme mögött kis fehér foltja van. Evezői bíborbarnák, sötétbarna kormánytollai fémesen ragyognak. Csőre feketebarna, lába sárgásbarna. Hazája Venezuela, Kolumbia és Peru hegyvidéke.