Gatyáscsuvik (Nyctala Brehm)

TARTALOM

Törpekuvik (Glaucidium Boie)

Kuvik (Athene Boie)

Minerva madara bagoly volt, még pedig kuvik, ha nem is éppen a nálunk élő, hanem sok rokona közül a hozzá legközelebb álló s Görögországban szerfölött gyakori formája. A kuvikok apró baglyok; fejük középnagyságú; csőrük oldalt összenyomott, tövétől erősen hajlott, rövidkampójú és fognélküli; viaszhártyájuk duzzadt; lábaik elég hosszúak; ujjaik erősek és jól fejlett karmokkal fegyverzettek; szárnyuk rövid s kerekített, mely az ugyancsak rövid, csapottvégű farok második harmadáig ér; a harmadik evező a leghosszabb. Fülnyílásuk kicsiny, a fátyol tökéletlen. A tollazat eléggé testhezálló s különösen a lábakat borítja szórványosan, sőt az ujjakon csak szőrszerű képződmények vannak.

A kuvik (Athene noctua Scop.)

Ez a szeretetreméltó és mégis oly hirhedt madár a kisebb baglyok közé tartozik. Hossza 21–22, kiterjesztett szárnymérete 52–55, szárnyhossza 14, farkhossza 8 cm. Fölül mély, egérszürkésbarna, szabálytalan fehér foltozással, arca szürkésfehér, alsó teste fehéres, a far felé barna hosszanti foltozással; a felső testtel azonos színű evező és farktollak rozsdasárgás fehér foltokkal, miáltal a farkon öt tökéletlen szalag jön létre. Szeme kénsárga, csőre zöldessárga, lába sárgásszürke. A fiatal madarak sötétebbek, mint az öregek.

A sivatagi kuvik (Athene glaux Savigny)

Európa déli részeiben az előbbihez csatlakozik és Palesztinában, Arábiában, Perzsiában és egész Észak-Afrikában helyettesíti azt. Valamivel kisebb, halványabb, szinte sápadtabb színezete és tökéletlen, néha majdnem egészen eltünő foltozása révén különbözik tőle és ezért egyes madárbúvárok csak fajtának tartják.

A kuvik Svédország déli részétől kezdve egész Európában el van terjedve és azonkívül Ázsia nagyrészében Kelet-Szibériáig.

Az embertől nem fél. Nappal elrejtőzik, de ha este megjelenik, akkor az ember, a fölvilágosodás és műveltség dacára, mégis jobban fél tőle, mint a kuvik őtőle. Valósággal nevetséges, hogy mai nap sem jutottunk előbbre, mint egyes indiai néptörzsek, amelyek a kuvikban természetfölötti lényt látnak. Sok vidéken a kedves kuvik szerencsétlenséget jelző madárszámba megy. Némelyek saját szemükkel vélték látni, hogy a kuvik éjjel a betegszoba ablakára száll és saját fülükkel vélték hallani, hogy a betegeket a temetőbe hivta, természetesen már mint halottat. Való igaz, hogy ez az ártatlan madár a világosságtól csábítva a kivilágított ablakra száll s kiváncsian az ablakdeszkára is letelepszik, sőt talán ilyen alkalommal hangját is hallatja, amelyet aztán az egyes népek a maguk nyelve szerint a temetőbe hivó szólamnak minősítenek, de okos ember nem fogadhatja el az ilyen babonát. Dél-Európában már senkinek sem jut eszébe, hogy ilyen babonát fűzzenek hozzá. Ott olyan gyakori, hogy alaposan megismerhették barátságát és éppen ezért mindenkinek a kedvence.

A kuvik rendkívül kedves teremtés. Igazi nappali bagolynak ugyan nem lehet mondani, de azért nem kerüli annyira a világosságot, mint a többi bagoly.

Már naplemente előtt kezd szólani, a szürkület beálltával pedig rendszeresen vadászni. Főleg apró emlősökre, madarakra és rovarokra vadászik. Denevérek, cickányok, egerek, pacsirták, verebek, sáskák, bogarak és hasonlók szolgáltatják táplálékát. Főtápláléka azonban mindig az egér marad.

A héja és karvaly megfojtja a kuvikot, amennyiben elfoghatja; a menyét a tojásait pusztítja, a varjak, szarkák, szajkók és mindem apró madár dühös lármával hajszolja. Ezen alapszik a madárfogás egyik módja, amelyet kivált Olaszországban erősen űznek. Kiállítják a kuvikot és körülötte lépvesszőket raknak le, amelyeken az apró madarak tömegesen fogódznak meg.

A kuvik – halálbagoly, halálmadár, csuvik, gurgulyabagoly – Magyarországon mindenütt, tehát sík és hegyvidéken egyaránt előforduló, gyakori madár, melyet gyakran látunk a lakott helyeken is, így templomtornyokban, csűrökben, padlásokon stb. Állandó madár; fészkel április, májusban.

Gazdasági jelentősége nagy száma miatt számottevő. A madárvédelmi törvény védelemben részesíti. Dr. Greschik Jenő 120 gyomortartalom vizsgálata alapján azt írja: „a kuvik tehát egerek mellett főleg rovarokkal táplálkozik. Gyomra gyakran tömve van cserebogarakkal. Néha-néha elfog egy-egy apró madarat is, de ez számba se jöhet a nagy haszon mellett, amit egyébként tesz. Mindenütt kímélendő madár.” A nagyszabású németországi vizsgálatok szerint tápláléka a következőként alakul :

Hasznos állatok	2%
Káros állatok	98%