Macskabagoly (Syrnium Saw.)

A nemzetségnek Európában két faja van. Ezek egyike

A macskabagoly (Syrnium aluco Linn.)

Macskabagoly (

Macskabagoly (Syrnium aluco Linn.)

Feje rendkívül nagy, de fülnyílása kevésbbé terjedelmes, mint a család más fajaié, nyaka vastag, teste zömök, nagy és fognélküli csőre erős és igen hajlott; erős, sűrűn tollas, rövidujjú lába középhosszú, szárnyának negyedik evezője hosszabb a többinél, farka rövid. Tollazatának alapszínezete vagy mély szürke, vagy világos rozsdabarna, háta, mint rendesen, sötétebb színű, mint alsó teste, szárnya szabályosan elhelyezett világos foltokkal rajzolt. A rozsdavöröses változat minden tolla tövén hamuszürkesárgás, a hegye felé igen világos rozsdabarna, sötét hegyben végződő, sötétbarna hosszanti sávokkal; szárnya sötétbarna, vöröses szalagozással; a fark, a középső tollak kivételével, barnán szalagozott; tarkója, fültájéka és arca hamuszürkék. Csőre ólomszürke, szeme mély sötétbarma, szemhéjainak széle húsvörös.

A macskabagoly elterjedési területe az Északi szélesség 67. fokától kezdve Palesztináig és Északkelet-Afrikáig húzódik. Leggyakoribb Közép-Európában, már ritkább Kelet-, Dél- és Nyugat-Európában.

A macskabagoly tartózkodására nézve elhatározó fontosságú azonkívül a megfelelő zsákmány nagyobb vagy csekélyebb bősége. Ahol egerek vannak, biztosan megtelepszik, amennyiben a körülmények csak némileg is megengedik; ahol az egerek gyéren fordulnak elő, ott vagy egyáltalában nem lakik, vagy elvándorol. Az embertől nem fél, ezért lakott épületekben is tanyázik.

A macskabagoly majdnem kizárólag egereket eszik. Naumann azonban megfigyelte, hogy éjjel megtámadott egy ölyvet, úgyhogy az menekülni volt kénytelen.

Egyik bagoly sem szenved az apró madaraktól többet, mint a macskabagoly. Ami csak szárnyas van, az mind körülrepdesi.

Fogságban tartott példányok nagyon megszelídülhetnek. Liebe szerint a macskabagoly minden bagolyfaj közül a legalkalmasabb a fogságban való tartásra.

*

A macskabagoly – erdei bagoly, fejes bagoly, csikorgó bagoly – Magyarországnak tán legnagyobb számban előforduló bagolyfaja. Főleg az erdőségeket lakja és pedig úgy a síkságon, mint a dombos és hegyvidékeken. A magas hegyvidékeken a fenyő öv alsó határáig terjed. Állandó madár, amely a magasabb területekről néha lejjebb szorul. Valószínű, hogy egyes esztendőkben északibb vidékekről származó téli vendégek is ellátogatnak hozzánk. Igy pl. az 1904/1905. év telén az egész Alföld és Dunántúl nagy tömegekkel volt ellepve. Fészkelő madár, amely már korán kezdi a költést, néha már február havában.

Gazdasági jelentősége nagy száma miatt egyáltalában nem közömbös. Dr. Greschik Jenő nagyszámú gyomortartalomvizsgálata alapján a következőkben vázolja gazdasági szerepét: „a macskabagoly is főképpen rágcsálókkal táplálkozik, azonban sokkal nagyobb mértékben, mint társai, az apró madarakat is elfogja, még pedig nem csupán a téli hónapokban, hanem tavasszal is. Az apró vadat is megdézsmálja, úgyhogy ott, ahol gyakori, különösen pedig madárvédelmi telepek közelében, fácánosokban nem türhető”. Majd a német vizsgálatokat is tekintetbe véve így folytatja: „E bagoly táplálkozásának pozitív vizsgálata kiderítette tehát azt, hogy korántsem állítható a többi hasznos egérpusztító társával egy sorban.

A madárvédelmi törvény nem védi. Minthogy gyakori madár nálunk, azért ott, ahol tartózkodási helye alapján, vadállományban és apró madarakban kárt okozhat, mérsékelten pusztítható.

A macskabagoly tudvalevőleg rozsdás változatban is előfordul, melyet régebben stridula névvel illettek. Hartert szerint külön alfajnak nem minősíthető.