Uráli bagoly (Syrnium uralnse Pall.)

Uráli bagoly (Syrnium uralense Linn.)

Egyike a legnagyobb baglyoknak. Hossza 65–68, kiterjesztett szárnymérete mintegy 120, szárnyhossza 40, farkhossza 32 cm. Sötétszürkésfehér alapszínezetéből felül sötétbarna hosszanti sávok válnak ki, amennyiben minden toll közepén barna, lefelé szélesedő, a feketebarna gerinccsíkok révén még inkább fokozott hosszanti folt van. Utóbbiak a válltájon keskenyebbek, a szárnyfedőkön szélesebbek, a legnagyobb szárnyfedők halványbarna harántsávozással, a barnásfehér hegyű evezők ellenben világosbarna, kívül szürkésfehér foltokból álló harántszalagokkal rajzoltak, a felső farkfedők halványbarnák, szabálytalan szürke foltozással és harántsávozással, farktollai sötétesbarnák, hat átmenő, széles, barnásszürke szalaggal díszítettek. A fátyoltól körülvett arc szürkésfehér alapon roppant finom, feketés, a szem körül sugarasan elhelyezkedő vonalakkal; a fátyolt fehér csúcsuk legvégén fekete tollak alkotják, ezért fehér- és fekete foltosnak látszik. Alsó teste sárgásfehér alapon keskeny, barna szárfoltokkal hosszában rajzolt, a lábak tollazata egyenletesen piszkosfehér.

A szibériai madarak észrevehetően világosabbak szoktak lenni. Aránylag nagy szemük szivárványhártyája mély sötétbarna, szemhéja sötét cseresznyevörös, csőre viaszsárga.

Az uráli baglyot Pallas fedezte fel az Uralban; a későbbi kutatók majdnem egész Kelet-Európában és épúgy Közép-Ázsiában megtalálták az Uraltól a Csendes-óceánig.

Ez a bagolyfaj nappal is kitünően lát és ellentétben rokonával, a macskabagollyal, néha olyankor is vadászik. Naumann testvérének megfigyelése után azt hihetjük, hogy bátorságban alig áll a nappali baglyok mögött. Az urali bagoly nem szorítkozik egerek és más kis rágcsálók vadászatára, hanem azt nagyobb emlősökre és madarakra, pl. nyulakra, üregi nyulakra, nyír- és hófajdokra is kiterjeszti.

Az urali vagy hosszúfarkú bagoly Magyarország egyes vidékein rendszeresen fészkelő gyakori madár. Főleg a magasabb hegyvidék kiterjedt nagy erdeiben telepszik meg s így nem tartozik az ismertebb madarak közé. Rendes körülmények között állandó madár, amely télen-nyáron át helyben marad, de vannak esztendők, amikor télire levonul az alacsonyabb vidékekre. Olyik esztendőben ilyenkor elárasztja az egész országot, bár lehetséges, hogy tömeges téli beözönlései alkalmával északibb vidékekről származó téli vendégek is szaporítják számukat. Különösen 1906/1907 telén volt nagy invázió, amikor összesen 190 helyen észlelték. Az akkori invázió adatainak és az egész történeti anyagnak a földolgozása alapján arra az eredményre jutottam, hogy az addig ismeretes 47 fészkelőhely közül 6 esik Horvátországra, 1 a Dunántúlra, 3 az Alföldre, 31 Erdélyre és 6 a Felvidékre. Tehát elterjedési területének a gócpontja Erdély. Az újabb adatok is igazolják ezt az eredményt, bár kis eltolódás mutatkozik a Felvidék javára, de annak is csak a keleti felére.

Gazdasági jelentősége eléggé számottevő, amennyiben elég nagy számban előforduló, nagyétkű madár, amely bár főleg rágcsálókkal táplálkozik, de a vadállományban érzékeny kárt okozhat. Fácánt, apró madarat, őzmaradványokat, fülesbaglyot, vetési varjakat, nyúlcsontokat találtak a gyomrában. A madárvédelmi törvény nem részesíti védelemben, ahol tehát alkalmi kártételével érezteti jelenlétét, ott mérsékelten pusztítható.