Bagolypapagály (Stringops Gray)

E nemzetséghez szintén csak egyetlen faj, esetleg kettő tartozik; előfordulása kizárólag Új-Zélandra szorítkozik. A bagolypapagájok vagy kakapók csőre erős, vastag, magasabb, mint amilyen hosszú orma kerekített, hegye meglehetős tompa és rövid. A csőr hegye előtt a kávaélek oldalt gyengén kiöblösödnek; az alsó káva alacsonyabb mint a felső; ellaposodó kávaélei szélesek, ívesen felfelé hajlanak s rajtuk négy mély hosszanti barázda fut végig. Lábuk igen erős, csűdjük hosszú és vastag, ujjaik ugyancsak jó hosszúak és vastagok; karmaik erősen hajlottak, hegyesek. Szárnyuk rövid; kerekített; az ötödik evező a leghosszabb, a szárny hegye rövid. A meglehetős hosszú farok vége enyhén kerekített. Tollazatuk eléggé lágy, az egyes tollak lazaszálúak, szélesek, végük kerekített; a homlok és a pofák tollai foszlottak, száruk hosszú, szőrhöz hasonló. a csőr tövét sugarasan veszik körül, s a baglyokéhoz hasonló fátyolt alkotnak. Igen nehezen repülnek, inkább csak libegnek. Éjjeli madarak.

A bagolypapagály (Stringops habroptilus Gray)

A legnagyobb papagájok egyike és dús tollazata folytán majd akkorát mutat, mint a buhu. A hím egész felső teste élénk olajzöld; az egyes tollak feketésbarna tövén olajsárgás keresztsávok és szárfoltok vannak. Alul zöldes olajsárga, minden tollon rejtett, keskeny, a szár mentén megszakított sötétbarna keresztsávok. A széles bagolyszerű fátyol, mely a homlokot és fültájékot is borítja, az állal együtt halavány szalmasárga, csak a fültájék felé megy át elmosódott világos olajbarnásba. Az evezőtollak belső zászlója a szár mentén sötét feketésbarna, a külső pedig feketén márványolt olajsárgás-barna. A sárgás olajbarna kormánytollak úgy belső, mint külső zászlója feketén már márványozott; az alsó farkfedők majdnem egyszínű olajzöldek. Csőre világos szarufehér, lába világosszürkés szarubarna; szeme fekete.

A szakemberek figyelmét azok a zöld tollak terelték erre a madárfajra, melyeket a bennszülöttek dísz gyanánt használtak. Mivel éjjeli madár, hozzá még a legkevésbbé megközelíthető helyeket szereti, kitömött állapotban Európába is csak 1845-ben került. Azóta eléggé megismerhettük, de, sajnos, attól kell tartanunk, hogy ez az érdekes madár nemsokára ki fog pusztulni.

A bagolypapagáj a fák gyökérzete között levő földi üregekben és lyukakban él, de néha előrehajló sziklák tövében is találkozunk vele. Mivel Új-Zélandon sokféle olyan fa van, melynek gyökérzete a földből kiemelkedik, az ilyen odvaknak se szeri, se száma.