Kakadúpapagály (Calopsittacus Less.)

A kakadú-formák alcsaládjának általános jellegétől a legjobban eltérő nemzetsége. Ismertetőjegyei a következők: a csőr hasonlít a többi kakadú csőréhez, csakhogy gyengébb; a csüd rövid, az ujjak gyengék, A szárny feltűnő hosszú és hegyes; a második evező a leghosszabb; a szárny hegye aránytalanul hosszú. Farkuk ékalakú, mert a két középső kormánytoll, mely a többihez hasonlóan hegyesvégű, nagyon hosszúra megnyúlt; tollazatuk igen lágy s színezetük az ivarok szerint eltérő. Fejükön hosszú, hegyes tollbóbita van.

A kakadúpapagály (Calopsittacus novae hollandiae Gmel.)

Az ausztráliai telepesek korella néven ismerik. Nagyságra akkora, mint valami rigó, de hosszú farka miatt nagyobbnak látszik. Csinos madár; főszíne sötét, szürkés olajbarna, mely alul szürkébe megy át. Fejeteteje, kantárja és pofája halavány szalmasárga; ugyanilyen színű a bóbitatollak tőfele is, végül ellenben szürke. Füle tájékán vörhenyessárga kerek folt van, melyet hátulról fehéres sáv szegélyez. A palaszürke elsőrendű evezők belső zászlója és hegye sötétbarna; a másodrendű evezők külső zászlója – az utolsó egyszínű sötétbarnák kivételével – fehér, belső zászlója és hegye ellenben feketésbarna. A felső szárnyfedők feketésbarnák, az alsók, szintúgy az evezők alulról nézve feketék; a kormánytollak a két középső sötétebbszürke kivételével hamuszürkék, belső zászlójuk széle és alsó oldaluk valamivel sötétebb. Szem sötétbarna, csupasz szemgyűrűje szürke, csőre feketésszürke, csak tövén barnás; viaszhártyája szürke, lába szürkésbarna. Igen mozgékonyak, a földön ügyesen futkároznak, jól kúsznak; repülésük, bár kényelmes, mégis könnyű, s egyhuzamban messzire is elszállanak. Az embertől alig, vagy egyáltalában nem félnek. Mivel egyáltalában nem óvatos, azért nagy mennyiségben lövik és fogják, egyrészt jóízű húsa miatt konyhacélra, másrészt azért, hogy mint eleven, kedves madarat kalitkában tartsák.

A kékbajuszon kívül valamennyi ausztráliai papagáj közül a korella kerül leggyakrabban piacainkra. Kellő gondozás mellett jobban bírja a fogságot, mint bármely más társa, sőt a kalitkában minden nehézség nélkül szaporodik is. Rendkívül igénytelen, amilyen nem sok van a papagályok között; szemes eleséget, zabot, kölest, muharmagot, kendermagot, mindenféle zöldséget, mint pl. felvagdalt sárgarépát, mindent egyaránt szívesen megeszik. Sőt, ha többet foglalkoznak vele, megszelidítik, szobában tartják, az ember asztalára kerülő ételekhez is hozzászoktatható s valóban minden madárbarát gyönyörűségét találhatná benne, ha átható, éles rikoltozásával nem veszélyeztetné annyira az ember dobhártyáját.