Ékfarkú papagály (Conurus Kuhl)

A csoport legjellegzetesebb nemzetsége s ezért ezektől kapta a nevét. Csőrük erősen görbült, oldalt összenyomott, körülbelül ugyanolyan magas, mint amilyen hosszú; tompán végződő, keskeny oldalán sekély barázda fut végig. Lábuk erős, csűdjük rövid, ujjaik közepes hosszúak, karmaik erősfogásúak. Szárnyuk hegyes, a leghosszabb evező a második és harmadik; a negyedik szűkített. Farkuk ékalakú; a farktollak a szélsőktől kezdve fokozatosan hosszabbodnak, akárcsak az előbbi fajnál. Durva tollazatukon az uralkodó alapszín zöld, melyet különböző rajzolatok és színes foltok tarkítanak.

A 31 fajt felölelő nemzetség előfordulási területe Mexikótól Nyugat-Indián és Közép-Amerikán át egész Bolíviáig és Paraguayig terjed.

Több faj Európába is meglehetős gyakran eljut s nálunk is akadnak pártfogóra, akik azonban hamarosan rájönnek, hogy a brazíliaiaknak nagyon is igazuk van az ékfarkú papagályokra vonatkozóan.

A jendája papagály (Conurus jendaya Gmel.)

Hazája Brazília. Feje és nyaka sárga; ez a szín a homlokon, a fej oldalain, a szem körül és a torok táján narancsszínnel vegyül. Felső teste többi része zöld; melle és hasa vörhenyes narancsszínű; elsőrendű evezői, valamint farktollai kékek, de a középső kormánytollak töve olajszínű.