Galamb (Columba Linn.)


FEJEZETEK

Az alcsalád legtöbb fajt – hetvenet – számláló nemzetsége, melyek közelebbi rokonaiktól főleg abban különböznek, hogy csűdjük csak a felső részén tollas, első kézevezőjük azonban sokkal hosszabb a hatodiknál farkuk 12 tollból áll.

Az örvös galamb (Columba palumbus Linn.)

Az európai fajok között a legnagyobb. Feje, tarkója és torka sötét mákkék színű, felső háta és szárnya szürkéskék, alsó háta és farktöve világoskék; fején és mellén vörösesszürke; az alsó test többi részén világos szürkéskék; a nyak alsó része ércfényben csillogó, mindkét oldalán egy-egy fénylőfehér folttal, melyek öreg példányokon örvvé összefolynak, erről kapta madarunk nevét; az evezőtollak palaszürkék, a farktollak palafeketék, világosabb harántszalaggal, egy széles csík a szárnyhajláson és egy nagy folt a farktollakon fehér. A tojó valamivel kisebb termetű. A fiatalok színei kevésbbé tiszták. A szem halavány kénessárga; a csőr halaványsárga, töve piros; lába kékespiros. Hossza 43, kiterjesztett szárnymérete 75, szárnya 23, farka 17 cm hosszú.

Az örvös galamb az északi szélesség 65. fokától egész Európában előfordul. Ázsiában egy közeli rokona (Columba casiotis Bp.) él, mely lehet, hogy csak fajtája. Költözködéskor ellátogat Északnyugat-Afrikába, de Afrika északkeleti részét nem érinti. Hazánkban közönséges költözködő, enyhébb teleken egyesek át is telelnek. Tavaszi megérkezésének országos középnapja március 9. Az erdők lakója. Legkedvesebb tápláléka a fenyőfélék magja, mellyel nyáron gyakran egész begyét megtölti. Nemcsak a földről szedi föl, hanem a tobozok pikkelyei alól is kicsipkedi. Ezenkívül veteményekkel, fűmaggal, kivételesen csigákkal és földigilisztákkal, ősszel áfonyával is táplálkozik. Bechstein szerint lomberdőkben előszeretettel szedegeti a tölgymakkot és bükkmagot.

Erdős vidékeken tetemes kárt okozhat azáltal, hogy rájár a fenyőfavetésre, azonkívül kisebb mértékben a gabonafélékre is. Azonban az is bizonyos, hogy az örvös galamb nem hiányozhat az erdőből, mert lényegesen élénkíti. Szerencsére elejtése nem könnyű. A városokban fészkelő és a járó-kelőktől néhány méternyire bizalmasan éldegélő örvös galambok ritka kivételek. Általában elővigyázók s még a közönyös embert is kerülik. A héja, a vándorsólyom és nagyobb rokonai megfogják az öregeket, a vadmacska, fanyest, mókus és talán a karvaly tojója, éjjel a buhú a fiatalokat fenyegetik.

Fogságban az örvös galamb meglehetősen megszelidül és évekig elél kalitkában. Többféle mag keverékéből álló táplálékát csakhamar megszokja.

*

Az örvös galamb – székács, nagy vadgalamb – Magyarországon gyakori madár, mely főleg az erdős vidékeken fordul elő s ott is inkább a hegyvidékekben, mint az Alföldön, újabban azonban utóbbi területen mintha növekednék az állománya. Az örvös galambnál is mutatkozik olyan folyamat, hogy lassanként az emberlakta helyeken is megtelepül, így parkokban és nagyobb kertekben, udvarokban. Vonuló madár; korán érkezik, sokszor már január végén vagy februárban s jó későig marad itt. Gyakran áttelelők is akadnak. A hegyvidék lakói természetesen előbb hagyják el fészkelőhelyeiket, de nem vonulnak még mindjárt délebbi vidékekre, hanem előbb még az alacsonyabban fekvő területeken kóborolnak.

Főtáplálékát a különféle gyommagvak szolgáltatják, a mezőgazdaságra tehát hasznos; az erdőben azonban erdei fák magvainak nagyarányú fogyasztása révén kártékony is lehet. Vadászható madár, az új vadászati törvény azonban kifejezetten a galambokról nem intézkedik, így ezekre is a fészkelés időtartamára való védelmet, április 16-tól június 30-ig, kell mértékadónak venni.

A madérai örvös galamb (Columba trocaz Heinek)

Az örvös galamb után Európa legnagyobb vadgalambja. Elmosódott, csak a tollak szegélye által képezett nyakörve ezüstös színű, farkán sötét szalag látható. Többi tollazata csaknem egyszínű szürkéskék.

A kék galamb (Columba oenas Linn.)

Nagyságra nézve a harmadik. Feje, nyaka, felső szárnya, alsó háta és farcsíkja mákkék, felső háta sötét szürkéskék; begytája borvörös, alsó testének többi része tompa mákkék színű; az evezők, a kormánytollak végei palakékek; szárnyán szakadozott sötét szalag; tarkója a galambokra jellemző módon csillog. Szeme sötétbarna; csőre halaványsárga, tövén húsvörös, fehéren beporozva; lába tompa sötétpiros. A fiatalok tollruhájának színei halványabbak. Hossza 32, kiterjesztett szárnymérete 67, szárnyhossza 22, farkhossza 13 cm.

A kékgalamb ugyanazokat a vidékeket lakja, amelyekben az örvös galamb is előfordul, de ritkább amannál, mert öreg, odvas fákhoz van kötve. Hazánkban helyenként gyakori. Enyhe télen áttelel. Az elköltözöttek Dél-Európában töltik a telet, néhányan Északnyugat-Afrikába is elkóborolnak. A tavasz első hírnökeivel, az országos középnap szerint március 3-án érkezik. Reggel 8–9, délután 3–4 óra közt kiszáll a mezőkre és rétekre, hogy magvakból álló eledelét megkeresse s 11–12 óra déli időben, valamint este inni jár. A kékgalambpár a hűséges hitvesi szeretet példaképe.

Mindazok az ellenségek, melyek az örvös galamb életét veszélyeztetik, a kékgalambra is veszedelmesek; nem egy fészket pusztít el a fanyest és hermelin, bár megfigyelték, hogy a kékgalamb olykor veszedelmes rablókkal békésen együtt él.

Könnyebben megszelidül, mint az örvös galamb, gyakran önként csatlakozik a mezőtjáró házigalambokhoz, sőt állítólag párzik is velük.

*

A kék galamb – vadgalamb, parlagi galamb – Magyarországon gyakori fészkelő madár, amely azonban inkább az alacsonyabb vidékek ligeteiben és erdeiben telepszik meg, míg a hegyvidéken csak a tölgyerdők felső határáig szokott fölhatolni. Vonuló madár, amely néha szintén már január végén szokott mutatkozni, többnyire azonban február végén és március elején. Október és november folyamán távozik. A gyűrűzések eddig nem nyujtottak pontos képet a vonulásáról. Egy Zemplénben jelölt példányt Albániában lőttek, tehát valószínűleg a kék galamb is a magyar vonuló madarak nagy délnyugati országútján halad téli szállásába.

Gazdasági jelentősége elég nagy számban való előfordulása miatt eléggé számottevő, különösen a rengeteg gyommag elfogyasztása révén. Vetőmag felszedésével néha kárt tehet. Vadászható madár; a fészkelési idő tartamára védendő.

A szirti galamb (Columba livia Linn.)

Szirti galamb (

Szirti galamb (Columba livia Linn.).

Az ember háztartására a legnevezetesebb galambfaj a házi galambunk őse. Felül világos hamvasszürke, alul mákkék; feje világos palakék; nyaka a mellig sötét palaszínű, felül világos kékeszöld, alul bíborosan csillogó; alsóháta fehér; a szárnyon két feketeszalag vonul harántirányban; az evezők hamvasszürkék; a kormánytollak sötét mákkékek, végük fekete, a szélsők külső oldalukon fehérek. Szeme kénessárga, csőre fekete, tövén világoskék, lába sötét kékespiros. A tojó kisebb, színre alig különbözik a hímtől; a fiatalok sötétebb színűek. Hossza 34, szélessége 60, szárnyhossza 21, farkhossza 11 cm.

A több alfajt alkotó szirti galamb elterjedése Európában néhány északi szigetre és a Földközi- tenger partjára szoritkozik, de majdnem egész Észak-Afrikát, Palesztinát, Sziriát, Kis-Ázsiát, Perzsiát és a Himalája néhány vidékét is lakja. A horvát tengerparton és a Karszt-hegységben is él.

Délen a szirti galamb állandó madár, északon télire elköltözik. Mielőtt vándorútra kel, nagy csapatokba verődik, amelyek, úgy látszik, az idegenben sem szakadnak szét.

Viselkedése alig különbözik a házi galambétól. Repülése ügyesebb, gyorsabb, mint mezőre járó házi galambjainké, nagyon vad. Érzékei jól kifejlődtek. Békés és megférő, helyesebben szólva közönyös más állatokkal szemben, egymás között is rendesen békében élő.

A gabonaneműek összes fajai, azonkívül répa- és repcemag, lencse, borsó, lenmag stb., főleg azonban a kipusztíthatatlan gyomként hirhedt madárbükköny szemei szolgálnak a szirti és házi galamb táplálékául. Káros állatoknak tartják őket, mert meglehetős sok élelemre van szükségük, ami érzékeny veszteségszámba mehet; de ha meggondoljuk, hogy a gabonaszemeket csupán vetés idején szedegetik és a kárt gyommagvak pusztításával csaknem jóváteszik, akkor bizonyára enyhébben fogunk ítélkezni fölöttük. Táplálékuk után ők is rendes időközökben, reggel, délelőtt és délután járnak és ilyenkor meglehetős távolra repülnek, ha bő eleséget nyujtó mezőre akadtak.

*

A szirti galamb – törzsökgalamb – Magyarország területén kizárólag a Magyar-Horvát Tengerparton fordul elő, ahol fészkel és állandó madár.

Magyarország sok helyén elvadult házi galambok tanyáznak, így pl. a tordai és túri hasadékokban s egyéb sziklás vidékeken, továbbá a nagy városokban. Helyenként óriási csapatokba verődött házi galambok a mezőkön is találhatók, ahol gyom- és rovarirtó működésük következtében némi hasznot is hajtanak. Az így félig elvadultan élő házi galambokra a vadászat a legújabb rendelkezés szerint minden időben tilos, természetesen főleg a postagalambokra és egyéb nemesgalambokra való tekintettel.