3. alcsalád: Sörényes galamb-formák (Caloenadinae)

Az alcsaládba csak egy nemzetség tartozik (Caloenas Gray), ebbe viszont három faj, köztük a leggyönyörűbb galambok egyike

A sörényes galamb (Caloenas nicobarica Linn.)

Sörényes galamb (Caloenas nicobarica Linn.).

Alakja tömzsi; csőre erős és meglehetős hosszú, tövén puha, gömbölyű, a tojón kisebb, szemölcs; lába tyúkszerű, erős, csűdje magas, lábujjai rövidek; szárnya rendkívül fejlett, igen hosszú és széles, nyugalmi helyzetben a farkon túl ér, a 3-ik és 4-ik evező a leghosszabb; 12 tollú farka gyengén lekerekített; tollazata sűrű, a nyaktáj tollai pedig olyan hosszúak, hogy mélyen leomló sörényt alkotnak. Feje, nyaka, alsó részei és evezői feketezöldek, az alsó részek tollai búzavirágkék szegéllyel; a gallér leghosszabb nyaktollai, a hát, farcsík és a szárnyfedők fűzöld színben fémesen csillogók, a sörény rövidebb tollai aranyfényűek; a farktollak tiszta fehérek. Szeme világos vörösbarna, Hume szerint sötétbarna, csőre bőrfekete, lába vöröses bíborszínű, karmai krómsárgák. A fiatal madár tollazata kevésbbé fénylő, farka fekete. Hossza 36, szélessége 75, szárnyhossza 25, farkhossza 7 centiméter.

A Nikobároktól kezdve a Geelvink-öbölben fekvő apró szigetekig, Új-Guinea északkeleti partvidékén és a Fülöp-szigetekig minden szigeten találták a sörényes galambot, de kivált a kis lakatlan szigeteken; tekintet nélkül arra, hogy azok nagyobb szárazföldek közelében, vagy magánosan a tengerben fekszenek. így Észak-Borneo partvidékének bennszülöttei is azt beszélték Whiteheadnek, hogy a sörényes galamb tömegesen fészkel az apró szigeteken, messze kint a tengerben. Azokhoz a fajokhoz tartozik, melyek szinte kizáróan a földön élnek. Röpte nehézkesnek látszik, fölriasztva nagy zajjal kap szárnyra, de azért többszáz kilométerre is elröpül a nélkül, hogy kifáradna. Bizonyos Duivenboden beszélte Wallacenek, hogy egyszer egy sörényes galambot mentett ki a tengerből, mely egy, 100 tengeri mérföldre Új-Guineától és más szigetektől is messze fekvő kis korálsziget felé repülve, még mielőtt partra érhetett volna, kimerülve a vízbe hullott.

A sörényes galamb főtanyája a lakatlan és csaknem hozzáférhetetlen Batti Malve-sziget, a Nikobárok csoportjában, oda még a szomszédos szigetek bennszülöttei is ritkán járnak. Mikor Hume a szigetre lépett, a madarak ezreit pillantotta meg; korán reggel csapatonként repültek a tenger irányában, valószínűleg a szomszédos szigetekre indultak élelemért. Davison ott a sörényes galambot a költés idején olykor egyenként, olykor páronként s 6–12 darabból álló csoportokban is megfigyelte. „Mindig a földön voltak; fölriasztva elszálltak, legalább is olyan messzire, hogy a puska el nem érhette őket, és magasabb-alacsonyabb, de mindig vízszintes ágakra telepedtek, amelyeken gyakran végigsétáltak. Batti Malve szigetén pompás alkalom kínálkozott számomra ezeknek a madaraknak megfigyelésére. A dzsungeleknek oly részében tartózkodtam, ahol megérkezésünk még nem zavarta meg őket és letelepedtem egy nagy fa tövébe. Egy darabig ott ülve, néhány sörényes galamb szállt le a közeli fákról s közelembe telepedett. Nemsokára több is csatlakozott hozzájuk, s mialatt csendben, lélekzetfojtva figyeltem, legalább 30, öreg és fiatal gyűlt körém, Járásuk galambszerű volt, néha az egyik megállt, széthányta a száraz leveleket s csőrével a földben turkált. Rendszertelenül, keresztül-kasul járkáltak. Ha pár találkozott egymással, egyszer-kétszer csókolóztak, mielőtt szétváltak. Futni egyet sem láttam, az egész idő alatt megtartották egyforma, élénk járásukat. Megtörtént, hogy egy fiatal kiterjesztett szárnnyal ugrott szomszédja elé, kitátotta csőrét s szárnyaival csapkodott, de az elkergette. Sohasem láttam, hogy az öregek a fiatalokat etették volna. Igen hallgatagon viselkedtek s az egyetlen hang, melyet tőlük hallottam, egy tompa, mély kiáltás volt, hasonló ahhoz, melyet a házi galamboktól hallunk, ha őket kézbe vesszük.

„A sörényes galamb fészkét galambmódra és mindig fára építi. Batti Malvén, ahol a galambok ezreit találtuk, csaknem minden nagyobb, dúslombú fán több fészek volt; az egyiken 13 fészket számláltam. Minthogy a szigetet az év meglehetősen előrehaladott szakában látogattuk meg, a még elfoglalt fészkekben fiókák voltak, de száz meg száz már üresen állott. Csupán 2 tojást sikerült szereznem, amelyek közül az egyik kissé kotlott volt, míg a másik csaknem érett fiókát tartalmazott. Egyik fészekben sem volt egy fiókánál vagy egy tojásnál több. Némelyik általam megvizsgált fészekben a csak 1–2 napos fiókák még teljesen csupaszok, pehelytoll nélküliek és csukott szeműek voltak. Más fészekből kirepültek, mikor hozzájuk fölmásztunk. Egy fészek 10, a többi 20 és 30 lábnyira volt a földtől.

„Mindegyik galamb gyomrában, melyeket Katchal-on, a Nikobárok egy másik szigetén lőttem, a szilvamaghoz hasonló magvakat találtam, míg a Batti Malvén elejtettekében nagy gombostűfejnyi fehér magvak voltak.” Igen erős zuzájukban egyetlen kövecske, rendesen borsószem nagyságú fehér kvarcszem található.

Nancowry és Camorta nikobári szigetek nyugati partján a sörényes galambokat lószőrhurokkal fogják, csalétkül vadgyümölcsöt használnak. A madarak párját Camorta-szigetén 6 márkáért adják és sok kerül Kakuttába. A Nikobárok lakói ezt a galambot „Lo-ung”-nak nevezik.

A londoni állatkertben több sörényes galambpár ismételten költött és fiókáit is szerencsésen fölnevelte.