Szarvastyúk (Tragopan Cuv.)

[Régebbi nevük: Ceratornis F.]

Testük zömök, csőrük rövid és meglehetős gyenge, lábuk rövid, de erős sarkantyúval fegyverezett; a szárny hossza közepes. A 18 tollból álló farok rövid és széles. A csupasz szemgyűrűk fölött kúpalakú, előregörbülő szarv emelkedik, amely Musitz szerint fekete, tömör, de nagyon könnyű magból és azt bevonó bőrből áll; párzáskor a homlok felől eredő harántcsíkolt izomrost segítségével felmereszthető.

A vörös szarvastyúk (Tragopan satyra Linn.)

Vörös szarvastyúk (

Vörös szarvastyúk (Tragopan satyra Linn.).

A nemzetség legszebb képviselője, mely a Himalája keleti tájain Nepalban és Szikkimben honos. Életmódjukat tekintve legjobban ismerjük a Himalája északnyugati vidékén élő jewarét (Tragopan melanocephalus Gray=T. hastingsi). Rendszerint sűrű erdőkben tartózkodnak magas hegyvidéken, a hóhatár közelében. Télen lejjebb ereszkednek és ilyenkor tölgyesek, diók, puszpángok és hegyi bambuszok sűrűibe veszik be magukat. Télen, míg meg nem riasztják, némák, de ha fölriasztják, panaszos kiáltásuk a fiatal bárány bégetésére emlékeztet. Az éjszakát fákon töltik.

A tavaszi hóolvadás kezdetén elhagyják téli buvóhelyüket és a nyíresek csöndes régiójába vonulnak. Áprilisban párosodnak. Ilyenkor egész nap szól a kakasok szava.

Főtáplálékuk lomb és bimbó, különösen a tölgy és puszpáng rügye; de gyökeret, virágot, bogyót, magot, bogarat és egyéb rovart is esznek. Fogságban tartva meglehetősen jól elviselik klímánkat, sőt szaporodnak is.