Fakó keselyű (Gyps Savign.)

A hat fajt magában foglaló nemzetség tagjai a Földközi-tenger összes partvidékeit lakják, továbbá egész Afrikát, a nyugati rész erdős vidékeinek kivételével, Perzsiát, a Himaláját, Elő-Indiát és Sziámot, valamint a Malakka-félszigetet. Az idetartozó fajokat megnyúlt, keskeny, aránylag gyenge csőrük, rövid lábaik, de mindenekelőtt hosszú, lúdszerű, egyenletes vastagságú nyakuk jellemzi, mely utóbbi oly vastagnak látszik, mint a hozzá csatlakozó hosszukás fej.

A fakó keselyű (Gyps faglvus Gmel.)

Hossza 1.2, kiterjesztett szárnymérete 2.56 m. Tollazata egyneműen világos fakóbarna, alul sötétebb, mint felül, minden egyes toll világosabb szárral. A széles, fehérszegélyű nagy szárnyfedő tollak a felső oldalon világos szalagot alkotnak; az elsőrendű evezők és a kormánytollak feketék, a másodrendű evezők szürkebarnák, a külső zászló széles fakó széllel.

A fakókeselyű gyakori Erdélyben, Dél-Magyarországon és az egész Balkán-félszigeten, Kelet-, Dél- és Közép-Spanyolországban, Szardiniában és Sziciliában, ellenben az olasz félszigeten igen ritkán és mindig csak véletlenül fordul elő. Gyakori egész Egyiptomban és Észak-Núbiában, Túniszban, Algírban és Marokkóban. Ázsiában a Himalájáig szintén előfordul.

A fakó keselyű – grifmadár, szőke-, fehérfejű-, meztelennyakú-, kopasznyakú stb. keselyű – Magyarországon ugyancsak a rohamosan pusztuló fajok közé tartozik. Régebben fészkelt az erdélyi havasok déli láncolatán, a Kazán-szorosban, Delibláti homoksivatagban, Fruska Gorában és a Magyar-Horvát Tengerpart sziklás hegységeiben, többek között a Zengg közelében levő Prvic sziklaszigeten is. Hogy jelenleg hol és mekkora a fészkelő-állomány, azt megállapítani nem tudjuk, csak azt a tényt tudjuk leszögezni, hogy ez a hajdanában gyakori madár jelenleg csak igen gyéren látogat el hozzánk. Azelőtt is leggyakoribb volt Erdélyben, az Alduna mentén és Horvát-Szlavonországban, de elég sűrűn mutatkozott az Alföldön is, – a Hortobágyon szinte évről-évre megjelent – úgyszintén a Dunántúlon. A Felvidéken mindig ritka volt. Az utolsó évtizedben még a következő helyeken észlelték vagy lőtték: 1922 szeptember 17 Ungvár; 1923 nyarán Bugac; 1926 szeptember 23 Aszófő és Tihany mellett 11 darabot; 1928 június 5 Diszel (Tapolca mellett) 5 darab. A nálunk jelenleg előforduló keselyűk legnagyobb részben fakókeselyűk s csak igen ritkán barátkeselyűk. Az irodalmi adatoknál és bejelentéseknél ezt a körülményt nagyon is figyelembe kell venni.

A Nemzeti Múzeum három fészekalját őrzi, amelyek adatai a következők; 1876 február 13, 1878 február 12 Kazán-szoros és 1894 február 20 Orsova.

Gazdasági jelentősége ma már nincsen, mint természeti ritkaság azonban kímélendő.

A karvalykeselyű (Gyps rüppelli Brehm)

A fakókeselyűt Közép-Afrikában a karvalykeselyű helyettesíti, amely a nemzetségnek bizonyára legszebb tagja és ezért megérdemli a rövid leírást. Hossza 1, kiterjesztett szárnymérete 2.25 m. Az öreg madár minden tolla, az evezők és farktollak kivételével, sötét szürkebarna, a végükön piszkosfehér, félholdalakú, többé-kevésbbé széles szegéllyel, melynek révén a tollazat tarkává válik. A gyéren tollas nyak áttetsző csupasz bőre szürkéskék.