Kígyónyakú madár (Plotus L.)

Az idetartozó négy faj jellemzői a nagyon is nyúlánk test, a vékony, igen hosszas nyak, a lapos fej, a hosszú, egyenes, vékony, karcsú, oldalt összenyomott, igen hegyes csőr, csökevényes orrlyukak, rövid, vastag, erős, nagyon hátul álló láb, hosszú ujjakkal, a hosszú, de rövid hegyű szárny, amelynek a második és harmadik evezője a leghosszabb, megnyúlt, lándzsás válltollak, a hosszú ékalakú fark.

Az afrikai kígyónyakú madár (Plotus rufus Daud.)

Főszíne fekete, zölden ragyogó ércfénnyel; hátán és szárnyfedőin széles ezüstfehér középsávokkal, nyaka rozsdás. A szemtől a nyakon végig húzódó sáv feketés-barna, az alatta levő fehér. A szem vörösessárga; a fej csupasz részei sárgászöldek; a csőr sötétsárgászöld; a láb zöldesszürke. A madár hossza 86, kiterjesztett szárnymérete 108, szárnya 34, farka 25 cm. A tojó fakóbb. Az afrikai kígyónyakú madár Afrikában honos, ahol az északi szélesség 15-ik fokától kezdve, egészen a Fokföldig minden víztájon található.

Az anhinga (Plotus anhinga L.)

Ez a faj Amerikában honos, ahol Audubon figyelte meg behatóbban s az alábbi tárgyalásban is főleg ennek a kutatónak az adataira támaszkodom, amennyiben nem ellenkeznek saját megfigyeléseimmel.

A kígyónyakú madár fákkal övezett vizek, folyók, tavak, mocsarak mentén tanyázik, leginkább fában bővelkedő szigeteken. A fákról reggel megy halászni és csak pihenésre, meg alvásra tér vissza. Rendesen a fán fészkel, de szükségből a sziklákon is. Afrika haldús vizei minden szükségletét fedezik és ezért ott igen nagy számban él. Kárókatonákéhoz hasonló nagy társaságokat azonban nem alkot és 10–12-nél több nem igen van egy csomóban.

Nyaka és feje egészen kígyószerű, mégpedig nemcsak a színezésre nézve, hanem a mozdulatokat illetőleg is. Amint a vízszín és fenék között átúszik, vagy a nyakát a zsákmányára nyílsebesen szinte kilövi, ismét csak a kígyóra emlékeztet, mintha csak vipera lenne. Kiváló úszó, de még nagyszerűbben bukik. A kígyónyakú madár kárókatona módra halászgat; lebukik a mélybe, gyors evezéssel a hal nyomába surran és nyakának hirtelen előrevetésével elkapja. Falánksága kimondhatatlan. Bachmann fogságban tartott fogoly anhigáján észlelte, hogy 20×5 cm méretű halat, amelyet alig hogy el tudott nyelni, már 1 és fél óra alatt meg is emésztett, sőt ugyanazon a délelőttön még 3 hasonló nagyságú halat falt fel. Ha kisebb, 8 cm körüli halacskát kapott, abból 40 darabot is megzabált egyszerre.

A kígyónyakú madár fán költ. Száraz ágból rakott fészke, amelyből 4–8 szokott egy-egy, lehetőleg vízzel körülvett magas fán lenni, nagyon hasonlít a kárókatonáéhoz. Fészekalja 3 darab, 55×36 mm méretű, világoszöld, fehér mészréteggel bevont tojásból áll. A költése úgy folyik le, mint a kárókatonáé. A fiókák finom, szennyes-fehér pehellyel takartak, de csupaszfejűek.

A kígyónyakú madár kellő gondozás mellett éppen olyan jól tűri a fogságot, mint a kárókatona, szintén szelidül valamelyest, és, ha kiskorától nevelik, benső vonzalmat mutat az ember iránt. Audubon látott két anhingát, amelyek gyalogszerrel követték ápolójukat.