1. Úszólábú gyíkok (Pygopus Merr.)

A család ismertetőjegyeinek kiegészítéséül megjegyezzük, hogy kis szemeiken nincsenek mozgatható szemhéjaik; nyelvüket bolyhos szemölcsök födik. A fej megnyúlt, alig észrevehetően válik el a törzstől. A fül világosan látható, ferdeállású.

Az ausztráliai úszólábú gyík (Pygopus lepidopus Lac.)

Ausztráliai úszólábú gyík (Pygopus lepidopus Merr.).

Nemzetségének egyetlen faja. Teste 52–58 cm hosszú, ennek mintegy kétharmada a farokra esik. Törzse hengeres, rendkívül karcsú, csaknem végig egyforma méretű; a farok nagyon fokozatosan vékonyodik, s ezt is, mint a hátat, fölül ormozott pikkelyek födik. Hátsó végtagjai evezőlapátszerű, alsó szélükön kerekített, pikkelyekkel födött függelékek, s ezek a hímeken kétszer olyan hosszúak, mint a nőstényeken és csaknem állandóan testükhöz szorítva tartják. Szemcsillaguk Werner szerint kerek. Hátoldaluk szürkés rézvörös, torkuk fehér, hasoldaluk szürkés. Némely példány hátoldalán 3–5 hosszanti sorban egész a farok hegyéig feketés apró foltok sorakoznak, amelyek az állat külsejét csinossá teszik.

Szabadban való életmódjáról keveset tudunk. Hazája Ausztrália szárazföldje és Tasmánia, és minden valószínűség szerint olyan életmódot folytat, mint a mi törékeny gyíkunk. Werner hosszabb ideig tartotta terráriumában, s megfigyelte, hogy vedléskor bőrét egy darabban veti le, mint a kígyók. Szemük is vedlik, mint a gekkóké. Túlnyomó részben rovarokkal táplálkozik, s éjjel jár zsákmány után. Állítólag ilyenkor az alacsonyabb bokrokra is fölkúszik. Mozgása a mi siklónkéra emlékeztet. A vizet lefetyelve issza, mint a gyíkok. Szaporodása módját még nem ismerjük.