9. Homoki agámák (Liolepis Gray)

A kis kúpos metszőfogakkal és igazi combpórusokkal ellátott agámákhoz tartoznak. Testük kissé lapos, farkuk hosszú. Sem taréjuk, sem torokzacskójuk nincs. Pikkelyeik nagyon aprók; dobhártyájuk jól látható.

A lepkegyík (Liolepis bellii Gray)

Lepkegyík (Liolepis bellii Gray)

Félméternyi hosszúra megnő. Hátának alapszíne szürke s ezen feketén szegélyezett szürke vagy zöld szemfoltok láthatók; ezek esetleg hosszanti sávokká folynak össze. Az oldalakon narancssárga és bíborvörös harántsávok váltakoznak. A hasi oldal vagy egyszínű narancssárga, vagy pedig kékesfeketén márványozott. Annandale szerint Alsó-Sziám tengermelléki kopár homokos területein ez a legközönségesebb gyíkfaj.

A lepkegyík rendkívül élénk és óvatos teremtés. Természetes környezetében ragyogó színpompája ellenére sem ötlik szembe, mert hátának foltos mustrázata nagyon emlékeztet arra az árnyékra, melyet a szegényes növényzet a homokos talajra vet, oldalának élénk színeit pedig a bőr lebenyei jórészt elfödik. Hogyha az élénkebben színezett hímet megfogjuk s fogainak használatában megakadályozzuk, ilyenkor testét kiszélesíti, s ezzel az oldalak tarka sávjai szembeöltőkké válnak. Erre a nőstény, amelynek bordái kevésbbé mozgékonyak, nem képes.

A lepkegyík magaásta lyukakban lakik; ezek első, bevezető szakasza sokszor 60 cm-nyire, merőlegesen vezet a földbe, s csak akkor kanyarodik. A malájok szerint a kis állat karmainak és farkának segítségével ássa járatait. Nagyfokú óvatossága az oka, hogy Annandalenek sohasem sikerült a gyíkot ásás közben megfigyelnie. Egy-egy lyukban mindig párosan találták gyíkunkat s a malájok is azt erősítgetik, hogy páros életet élnek. Egy nőstényben 8, szarunemű héjjal borított tojást találtak. Az egyik elejtett példány gyomrában egy póknak, több sáskának, valamint növényi részeknek maradványait találták.