1. család: Tengeri teknős-félék (Cheloniidae)


FEJEZETEK

Páncéljukat szarulemezek borítják, melyen a hát- és hasteknő közé egy sor pajzs iktatódott. A haspáncélnak 9 csontja van. Mindegyik lábuk hosszú, szélesre lapított úszó, melyek Wagler szerint nagyon hasonlítanak a fókák úszóihoz. Ujjaikat közös bőr borítja s ezért mozgathatatlanok. Karmaikat legnagyobbrészt elveszítik, minthogy mindegyik lábnak csak az első, vagy a két első ujján vannak hegyes karmok. Jellemzi őket, hogy hátpáncéljuk szívalakú, elől kerekre kivágott, hátul kihegyesedő, laposan domború és a bordák vége felé tökéletlenül csontosodott el. Nyakukat és fejüket csak kevéssé, végtagjaikat pedig egyáltalában nem tudják visszahúzni. Haspáncéljuk némileg gyűrűalakú s állkapcsaik csupaszak, éles, néha a szegélyükön fogazott szaruhüvelyekkel borítottak. Az állkapcsok vége rendszerint horogalakúan áthajlott s annyira egymásba illők, hogy a felső teljesen magába zárja az alsót. Szemeik nagyok és kiülők, orrnyílásaik nagyon kicsinyek. Fejüket és lábaikat sajátságos pajzsok borítják, farkuk rövid, tompa és pikkelyekkel fedett.

Ebbe a családba négy faj tartozik, melyeket két nembe osztottak. Tengerekben élnek, néha a parttól több száz mérföldnyire; kitünően úsznak és buknak; a szárazföldre csak akkor mennek, ha puhahéjú tojásaikat lerakják. Minden faj rákokkal, csigákkal, kagylókkal és egyéb alsóbbrendű tengeri állatokkal táplálkozik. Úgy látszik azonban, hogy legalább egy fajuk növényi anyagokat is bőségesen fogyaszt. A tengerben töltött életük módjáról ma sem tudunk többet, mint a régiek, hiszen az egyes fajokat csak akkor figyelhették meg, amikor a szárazföldre kerültek, tehát akkor, amidőn tojásaikat lerakták. Wied herceg, Audubon, Holbrook, Garman és Tennent közöltek róluk biztosnak vehető adatokat.