4. Nagyorrú békák (Rhinophrynus D.B.)

Duméril és Bibron ismertette meg először azt a mexikói békát, mely az addig ismert összes varangyoktól eltért abban, hogy nyelve hátul van odanőve és a hegye mozgatható (ma már ismeretes még egy ilyen, Nyugat-Afrikában élő faj), szembogara függőleges irányú rés, mellcsontja pedig elcsenevészedett. A nemet az alábbi egyetlen faj alkotja.

A pókhátú nagyorrú béka (Rhinophrynus dorsalis D. B.)

Pókhátú nagyorrú béka (

Pókhátú nagyorrú béka (Phinophrynus dorsalis D. B.).

Ez az állat az egész rend egyik legkülönösebb alkotású és legformátlanabb tagja. Testének körvonala tojásdad, feje összeolvadt ezzel és elül csőrszerűen megnyúlt; első lábpárja esetlen és rövid, a hátulsó zömök, mind az öt ujját széles úszóhártya köti össze egymással, de a legbelső ujja csak bütyökszerű; nagyon jellemző rá a talpáról kiemelkedő, ásószerű szaruduzzanat. Dobhártyája el van rejtve, fülmirigye nincs. Egyenletesen barna alapszínét a háta középvonalában végigfutó sárga csík és az oldalán levő több ugyanilyen színű folt tarkázza. Hossza 6 cm. Életmódjáról csak annyit tudunk, hogy kitünően tud ásni és hogy kizárólag termeszekből táplálkozik.