3. Mendesz antilopok (Addax Raf.)

Az oryx-antilopok legközelebbi rokonai a mendesz-antilopok, melyeket amazoktól mindössze az választja el, hogy szarvaik csavar- vagy lantformán görbültek, hosszában gyűrűzöttek, karcsúak és hosszúak; szarva szintén a hímnek és a nősténynek is van. Rövid, a nyakat és a nyakszirtet borító sörényük van, csülkeik a rénszarvaséihoz hasonlatosan kiszélesedtek. Az egyiptomi emlékeken ezek képével is gyakran találkozunk.

A nem egyetlen faja a

A sörényes mendesz-antilop (Addax nasomaculatus Blainv.)

Sörényes mendeszantilop (Addax nasomaculatus Blainv.) téli öltözetben.

Sörényes mendeszantilop (Addax nasomaculatus Blainv.) téli öltözetben.

Sörényes mendeszantilop (Addax nasomaculatus Blainv.) nyári öltözetben.

Sörényes mendeszantilop (Addax nasomaculatus Blainv.) nyári öltözetben.

Meglehetősen esetlen, zömök testű állat, marjánál jelentékenyen magas, kereszttája erősen legömbölyített, feje megnyúlt, azonban tarkótája széles; lábszárai vastagok és aránylag erősek. Szőrözete dús, s egyes helyek leszámításával rövid és durva. Szarvai előtt homlokára lelógó üstök van; fülétől a tarkója felé hosszú szőrök alkotta sáv húzódik, nyakának elülső részét hosszú sörény díszíti. A sárgásfehér alapszíntől a fej, a nyak és a sörény barna színe meglehetősen élesen elüt. A szemek alatt széles fehér sáv halad, a szarvak mögött, valamint a felső ajkakon pedig fehér foltok láthatók; a meglehetősen hosszú farok bojtját fehér és barna szálak alkotják. A sárgásfehér színezet a hűvös időszak alatt szürkébe megy át. A hím szőrözete sötétebb és sörénye nagyobb, mint a nőstényé. A fiatal állat tiszta fehér. Testhossza 2 m, vállmagassága bőségesen 1 m. Föl- és hátrafelé irányuló, kettős csavarodással görbülő, csúcsa táján egymástól elhajló szarvait a tövüktől kezdődően 30–45 ferde, meglehetősen szabályos gyűrű veszi körül, azonban utolsó harmada egyenes és teljesen síma.

A sörényes mendesz-antilop hazája Észak-Afrika belsejének az északi szélesség 18. fokától délre eső része, a nílusi országoktól a Csad-tó tájáig.

Ez az antilop is a legszárazabb területeket lakja, ahol a nomádok állítása szerint sem közel, sem távol nem található egy csepp víz sem, s ott párosával vagy nagyon kicsiny csapatokban él. A többi antilopokhoz hasonlatosan félénk és óvatos, a futásban fürge és kitartó, de mindazonáltal sok üldöztetésnek van kitéve. A nomádok és beduinok nagy urai egyik legnemesebb vadnak tartják és részint húsáért hajszolják, részint azért, hogy lovaik és agaraik gyorsaságát kipróbálják, de részint azért is, hogy borjaikat elfogdossák, melyeket azután fölnevelnek. Egyetlen borjújokat télen vagy kora tavasszal ellik meg.

Élő mendesz-antilopok ismételten kerültek élve Európába s itt különböző állatkertekben tartották s ott figyelték őket. Egyik, amelyet a toscanai nagyherceg Egyiptomból kapott, egyáltalában nem félt az embertől, engedte magát símogatni, becézni és nyaldosta ápolója kezét. Néha játszani akart és ilyenkor kellemetlenné vált, mert szarvaival ütni és döfni próbálta azt, akinek hizelegni akart. A legkisebb gyanura fülét hegyezte és védelmi állásba helyezkedett. Kutyára és más ellenségre hátraszegezett szarvakkal rohant rá, azután elülső lábait megvetette a földben, szarvát előre szegezte s gyorsan alúlról fölfelé döfött; lábaival is rugdalt előre és hátra egyaránt. Hangja hol röfögés, hol gyenge bőgés. Utóbbival eleséget kér. Egyszerű takarmányon gyakran jól és sokáig elél a fogságban, sőt néha szaporodnak is ott.