3. család: Bőröndhalak (Ostraciontidae)

A bőröndhalak alakjának mását a halak osztályában sehol sem találjuk. Testük tökéletesen be van zárva szilárd páncéljukba, amely hatszögletes csontlemezekből áll. Bőrük csak az úszók ízesülési helyén mozgatható. Hasoldaluk teljesen lapos, elülső részén találjuk meg a mozgatható ajaktól körített kis száját, amelyből nagy metszőfogak néznek ki. A homloka síkja függélyes és derékszöget alkot az egyenes hátvonallal. Ebben a szögletben helyezkednek el az aránylag nagy, kerek szemek, amelyek sajátságos bután csodálkozó tekintettel merednek a vizek világába. Páncéljukon különböző számú és többnyire párosan elhelyezkedett szarvak és tüskék is vannak. Hasúszójuk nincs, a hátra tolódott páratlan úszókból is hiányoznak a tövisek. Mellúszóik igen kicsik és a kopoltyúrés mögött alól ízesülnek. A kopoltyúfedő összenőtt a páncéllal, s így mozdulatlanná vált. A hosszú sugaraival légycsapóhoz hasonló farokúszó mozgatható nyél végén ül.

Ezek után magától értetődik, hogy a bőröndhalak nehézkesen úsznak és e miatt mindig a sekélyvízben, a korallpadok közvetlen közelében tartózkodnak. A fiatalok a korallágak közé veszik be magukat, az idősebbek azonban már kimerészkednek közülük. Ellenségtől nemigen kell tartaniok, mivel alig akad olyan ragadozó, amelyik ilyen kemény és töviskes falatra fanyalodnék. Helyváltoztatásukban, mint Steche az Indiai-óceánon megfigyelte, a farok játssza a főszerepet, s e miatt vált annyira izmos szervvé. Színezetük pompás. Néhány fajnak a híme és az ikrása színezet tekintetében annyira eltér egymástól, hogy külön fajoknak tartották őket. Ide tartozik egyebek közt:

A kösöntyűhal (Ostracion ornata Gray)

Valamennyi bőröndhal között a kösöntyűhal a legdíszesebb színezetű. A hím – Saville-Kent szerint – felül és az oldalán fűzöld, a hasa citromsárga világoskékkel márványozva, a farokúszó narancsszínű, a többi átlátszó. A testet még számos, csokoládébarna szegéllyel körülvett, szabálytalan keskeny tengerkék sáv is díszíti. Ezek közül 2–3 a farokra is átterjed. Az ikrás rózsa-, vagy eperszínű, a hasa tiszta sárga, a hosszanti sávok barnák, s csavar-, vagy csigavonalat írnak le.

A négyszarvú hal (Ostracion quadricornis L.)

Négyszarvú hal (

Négyszarvú hal (Ostracion quadricornis L.).

Tarka vastagujjú hal (

Tarka vastagujjú hal (Cirrhitichthys maculatus Lacép.)

A legrégebben ösmert és legközönségesebb fajok közé tartozik. Páncélja háromélű. Szeme fölött és a hasa alján 1–1 tüske van. Az utóbbi valószínűen a hasúszó maradványa. Hossza 25–35 cm. Hazája az Atlanti-óceán melegégalji része.

A háromszögletes bőröndhal (Ostracion trigonus L.)

A bőröndhalak családjának egyik tagja, a háromszögletes bőröndhal, Ostracion trigonus L., a Földközi-tengerbe is ellátogat. Idáig csak Palermó mellett fogták. Testhossza 50 cm is lehet. Magashátú, nagyfejű, csőrös hal. Törzse a hát- és az alsóúszó között hirtelen megkeskenyedik és háromszögletessé válik. Ehhez csatlakozik az aránylag hosszú faroknyél. Hátvonala a szem megett beöblösödik. Alsóúszója elött mind a két oldalon 1–1 nagy, hátrafelé hajló tövis van. Háta szürkésbarna, vagy olajzöld, hasoldala világos olajzöld, néhány fehéres, vagy kékes folt is díszíti.