Sügérek (Perca Art.)

A sügérek, Perca Artedi, lapos oldalú halak. Fejük és úszójuk csupasz; kopoltyúfedelükön tövis van; állkapcsukat, eke- és garatcsontjukat apró fogak teszik bársonyossá. A sügérek nemzetsége az ó- és az újvilágban egyaránt elterjedt.

A csapó sügér (Perca fluviatilis L.)

A csapó sügér (

A csapó sügér (Perca fluviatilis L.) vázrendszere.

Fogas süllő (

Fogas süllő (Lucioperca sandra L.). Csapó sügér (Perca fluviatilis L.).

A csapósügér (Perca fluviatilis L.) népies nevei Herman Ottó összeállításában a következők: bules, dibbancs, dóber, dubár, dúber, dúbér, fésűshal, kándró, körmöshal, parcs, persli, rappi hóhér, réti durbincs, sígér, síngér, súdér süget, sürge. Két hátúszóját alacsony bőrtaraj köti össze, elülső kopoltyúfedője fogazott, a fő kopoltyúfedő tüskés, szájában sűrűn álló sörtefogak vannak. Oldalról lapos teste fémsárga, vagy zöldes, oldala aranysárgába, hasa fehéresbe játszik, hátáról a hasa felé sötét alapon 5–9 harántsáv húzódik, amelyek különböző hosszúságúak és vastagságuk sem egyforma. Gyakran csak összenőtt fekete foltok vannak helyettük. Az első hátúszó kékes vörösesszürke és a két utolsó sugara közt sötét pávaszem-folt látható, a második hátúszó zöldessárga, a has- és az alsóúszó piros. Az első hátúszónak 13–15 kemény, a másodiknak 1–2 kemény és 13–14 puha, a mellúszóknak 14, a hasúszóknak 1 és 5, az alsónak 2 kemény és 8–9 puha, a farokúszónak 17 sugara van. A hímet és az ikrást külsejükről nem lehet biztosan megkülönböztetni egymástól. Hossza nálunk ritkán haladja meg a 25 cm-t, súlya pedig az 1 kg-ot, de Pennant 4 kg-os példányról is tesz említést.

A csapósügér hazája kiterjed egész Európára, továbbá Észak-Ázsia és Észak-Amerika nagy részére. Még nincs eldöntve, hogy az észak-amerikai csapósügér önálló fajnak tekinthető-e? Skóciában ritka, az Orkney- és a Shetland-szigeteken egyáltalában nem fordul elő. Nálunk a magasabb hegyek kivételével valamennyi hazai folyóban és tóban általánosan elterjedt. Az Aldunában, Titelen alul, sávnélküli változatban él. Legjobban kedveli a tisztavizű tavakat, s ilyenekben tenyészik is a legjobban, de nem hiányzik a folyókból és mélyebb patakokból, sőt a féligsósvízből sem. Jól megél a gyengén sós Balti-tengerben is. Az onnan származó példányok rendszerint testesek, kövérek és húsuk sokkal ízletesebb, mint az édesvízieké. A folyóban a part közelében tartózkodik. A folyó sodrát lehetően elkerüli. Tavakban inkább a felszínen maradnak, de nagyobb mélységben is élnek. A sügér kis csapatokba verődik, s úgylátszik csapatosan jár vadászni is. A felszínen lökésszerűen úszik, hirtelen megáll és sokáig marad egyhelyben. A part padmalya alatt percekig leselkedik, míg kiszemelt áldozatára ráveti magát. Halakkal és más vízi állatokkal táplálkozik. Idősebb korában még a vízi pocokot is zsákmányul ejti. Tógazdaságokban sok kárt okozhat. Falánksága miatt könnyen horogra akad.

Életének harmadik esztendejében serdül fel. Ívási ideje a tavaszi hónapokra esik, de az időjárás és lakóhelyük viszonyai is befolyásolják. Az ikrákat 1–2 m-es zsinórokban ürítik ki, amelyek hálószerűen tapadnak össze. Az ikrák száma 200.000 körül van, de a halak és a vízimadarak sokat elfogyasztanak belőlük. A sügért hálóval is halásszák. Szívossága miatt könnyen szállítható.

A csapósügér a Fertőben igen közönséges. Mika és Breuer szerint a Fertő-tóban 18–20 cm-nyire nő meg, a 25–28 cm-esek már ritkák. Átlagos súlya 150–200 gr, s legföljebb a 600 gr-ot üti meg. Színezetük, megfigyelésük szerint, lakóhelyük szerint változik. „Az állandóan a nyíltvízen tartózkodó példányok egész világosszürkék, olykor a jellemző oldalfoltok is teljesen elhalványulnak. A nádasban élők színe sötétzöld, bronzos ragyogással.”

„A sügér legnagyobb példánya, melyet Antipa látott, egy ivarérett ikrás sügér volt, melynek hossza 50 cm, nagysága 15 cm, súlya pedig 2.7 kg volt. Nagymennyiségben a Duna kiöntéseiben és tengerparti tavaiban halászható; folyamokban a márna színtájáig hatol fel. A Razim-tó sósvizében is megfordul és magasabb vízálláskor a Duna torkolatába is bemegy. A Duna deltájának kiöntéseiben évenként 200–400.000 kg-ot fognak ki belőlük.”

„A ragadozó természetű sügér férgekkel, rovarokkal, rákokkal, halikrával és valószínűleg más halakkal is él, nem ritkán gyomrában békákat, sőt apró cickányok maradványait is találták. Harmadik életévében lesz ivaréretté és a víz hőmérséklete szerint 10–12°-os vízben március végétől áprilisig tart ívása. Sekély, csendes vízben kövekre, vagy vízinövényekre tapasztják 2 mm hosszú, enyves anyagba elhelyezett gyöngysorhoz hasonló ikráikat. Ikráiknak átmérője 2–2.5 mm; egy rendes nagyságú ikrásban 300.000 ikrát találtak. Apró, fésűs halpikkelyeit női kézimunkákra használják fel, bőréből és pikkelyeiből jófajta enyvet főznek. Jóízű húsát frissen és besózva eszik, a népnek fontos táplálékát képezi.”

„A sügér biológiájából a következő újabb adatokat közölhetem: a sügér lesőhelyzetből héja módjára csap rá a csoportosuló küszekre és megtanítja ezen ezüstfényű halacskákat mintegy repülni, mert azok ijedtükben a víz színe fölé dobják ki magukat, ha azonban a csuka akarja megtámadni édesvizeink tigrisét, a sügér mérgesen felmeregeti első tüskés háti úszószárnyának kifeszítő sugarait és visszariasztja ezzel támadóját. Ha azonban édesvizeink halfarkasa, a csuka, sokáig éhezett, habár szomorú tapasztalatai vannak a sügér háti sugarairól, – mégis megtámadja, de csak a fejét kapja be és addig tartja szájában, míg ragadozó társa elpusztul, tüskéi hátára símulnak és úgy nyeli el.” – Írja Vutskits.

A sügér több újabb búvár egybehangzó állítása szerint azért nem szaporodik nagyobb mértékben, mert némelyik vidéken aránytalanul kevés a tejesek száma az ikrásokéhoz viszonyítva és azért sok ikra termékenyítetlen marad. Az ikrákból a megtermékenyítés után 48 óra mulva kelnek ki a porontyok.