Bucók (Aspro Cuv.)

Orsóalakú test, előrenyúló felső állkapocs, két egymástól elválasztott hátúszó, fogazott szélű elő- és tüskés főkopoltyúfedő, az állkapcsok, továbbá a garat- és az ekecsont bársonyos fogazata és a visszafejlődött úszóhólyag jellemzi a bucók nemzetségét.

A magyar bucó (Aspro zingel L.)

Magyar bucó (Aspro zingel L.). Német bucó (A. streber. Cuv.). Vágó durbincs (Acerina cernua L.).

A magyar vagy nagy bucó többi neve a következő: cingli, góc, kóc, kóchal, kolc, kosz, magyar kóc. Kb. 35 cm-nyire nő meg, súlya 0.5–1 kg körül van, sőt ennél nehezebb példányok is akadnak. Első hátúszójában 13–14, a másodikban 1 és 18–20, az alsóban pedig 1 és 12–13 sugara van. Háta és oldala szürkéssárga, hasa fehéres; mustrázata 4 barnásfekete ferde sávból áll. Idáig csak a Duna vízrendszeréből ismerjük. Újabb vizsgálatok szerint alább következő rokonával együtt sekélyvízi fenéklakó hal, amely a mellékfolyók torkolata közelében képződő homokzátonyokon él. Táplálékát, amely főkép férgekből áll, a fenéktalajból túrja ki. Fejét oldalra tudja forgatni, szemét pedig egymástól függetlenül mozgatja, akárcsak a kaméleon. Kitünő fehér húsa van, de ritkán kerül piacra.

A német bucó (Aspro streber Cuv.)

Az orsóhal, bucó, bucok, durbancs, kerékszeg, német bucó, német kóc, nemhal, orsófark, orsóhal, pocokfarkú, ráspóhal, répahal, különösen fiatal korában hasonlít előbbi rokonához, de farka jóval vékonyabb és az úszósugarak számában is eltér. Az első hátúszóban 8–9, a másodikban 1 és 12–13, az alsóban 1 és 12 sugara van. Hossza 15–20 cm, súlya 60–100 g. Színezete, úgylátszik, lakóhelye szerint változik. A Dunában és mellékfolyóiban, továbbá a Balatonban is él. Halászati szempontból jelentéktelen.