7. család: Nandus-félék (Nandidae)


FEJEZETEK

Tengeri nandushal (

Tengeri nandushal (Plesiops bleekeri Gthr.).

Ennek a kis melegégalji családnak érdekes elterjedése van, Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában is képviselve van. Életmódjuk eléggé ösmeretes, mivel sok fajt akváriumban is lehet tartani. Valamennyi ragadozó életmódot folytat. Az ikrákat a hímek őrzik és gondozzák.

A nemeket többnyire nem könnyű megkülönböztetni egymástól. E tekintetben csak a Badis Bleek-nemzetségbe tartozók alkotnak kivételt, rajtuk kívül egyes más nemzetségbe tartozó fajok ikrását nász idején kissé kitüremkedő tojócsövéről lehet felismerni. A nandus-félékhez tartozó 14–15 fajt 6 nemzetségbe osztják be. Elterjedésük igen széleskörű. A Nandus, a Badis és a Catopra délázsiai, a Polycentropsis afrikai, a Polycentrus és a Monocirrhus pedig délamerikai nemzetségek.

A nandus-félék túlnyomó része éjjeli állat, s ezért medencéjüket árnyékos helyen tartják. Számukra megfelelő búvóhelyről is kell gondoskodni. Erre a célra az üres virágcserép is megteszi a szolgálatot. Valamennyien nagyon ijedősek. Igen falánkak és eleven táplálékot kívánnak. A meleg iránt érzékenyek. Akadnak köztük díszes külsejűek, de általában szerényebb színezetű köntösben járnak.

A márványos nandus (Nandus marmoratus C. V.)

A márványos nandus hal sügéralakú, nyúlánktermetű állat. Háta magas, oldala lapos. Szája nagy és előre tolható. Kopoltyúfedeléről tüske mered előre. Alapszíne világoszöld és olajzöld közt váltakozik, a háta sötétebb, de sárgásfényű, hasoldala rózsaszínnel futtatott sárga, vagy sárgásfehér; feje és oldala is pirosasba hajlik. Törzsét és fejét szabálytalan alakú és zöldesbe játszó fekete foltok teszik márványossá. Ezek a foltok olykor harántsávokat alkotnak és a kissé sárgás vagy zöldes úszókra is átterjednek. A márványos nandus 15 cm-es hosszúságot ér el. Hazája Elő- és Hátsó-India, ahol állóvizekben igen gyakori. Falánk ragadozóhal, de mégsem eléggé mozgékony és félénk. Csak 20 C foknál melegebb vízben tartható. Legszívesebben apró halakkal táplálkozik, de megeszi a békaporontyot, a gilisztát, s más effélét is.

A kéksügér (Badis badis Ham. Buch.)

A kéksügér Badis badis Ham. Buch., 7–8 cm-es indiai hal, amely családjának valamennyi faja közt a legjámborabb. Állóvizekben tanyázik, de nem közönséges. Az ikrások valamivel kisebbek. Alapszíne barnás, vagy barnáskék; fejeteteje és háta sötét, vagy feketéskék; hasoldala világosabb színű. A kéksügér színezete a víz hőmérséklete s egyéb körülmények szerint változik. Mustrázata sárgás vagy fehéres udvartól körített vállfoltból és gyakran a hátúszó alatt sorakozó feketés, vagy legalább is sötét pettyekből áll, de akadnak teljesen egyszínű, feketéskék példányok is, némelyiket pedig sárgásan csillogó hosszanti sávok díszítik. A fiatalokon olykor 6–10 keskeny sötét harántpánt van.

A nemek nemcsak nagyságban, hanem testalakban és színezetben is elütnek egymástól. Az ikrások haséle kidomborodik, a nagyobb hímeké ellenben inkább homorú vonalú. A tejesek mindig sötétebbek és hátúszójuk hegyesvégű, a nőstényeket pedig többnyire a farkukon lévő vöröses foltról is fel lehet ismerni. A nászjáték és az ívás rejtett helyen, kivájt kövek öregében megy végbe. Ha ilyenre nem akadnak, a tejes a növények közt gödröt váj a homokba. Az ikrás rövid időközökben, háromszor-négyszer egymásután összesen 40–60 petét rak le a növényekre, vagy üreg falára. Az ikrákat a hím őrzi és friss vizet hajt rájuk. A fiatalok 22 C fokos vízben kb. 60 óra alatt kelnek ki. Az ivadék eleinte igen gyámoltalan, csak kb. két hét mulva kezd úszkálni és ázalékállatkákra vadászni. Attól kezdve rohamosan növekedik. A kéksügér nagyon igénytelen kis hal, az eleven táplálékot (Cyclops, Daphnia, stb.) azonban megkívánja. Kis medencében, 18–25 C fokos vízben tarthatjuk. Nászjátékát akváriumban is megfigyelhetjük, ha a medencébe üres virágcserepet teszünk be.