Ajakosak (Labrus L.)

Testük többé-kevésbbé nyúlánk; orruk megnyúlt, felső állkapcsuk erősen előreugrik; ajkaik húsosak; fogaik egysorban állanak.

A berggilt (Labrus berggylta Ascanius)

A berggilt, vagy foltos ajakoshal, Labrus berggylta Ascanius, angolul „Ballon Wrasse” dánul és norvég nyelven „berggylt” „laebefish” svédül „berggylta”, 50 cm-re nő meg. [A régi és az új német kiadás „berggilt” névvel a Sebastes norvegicus Müll. nevű fajt jelöli, ami azonban tévedés.]

Csaknem egyenes vonalú hátúszójában 19–21 tüske és 9–11 osztott sugár kapcsolódik egybe. Alsóúszóját 3 csontos és 8–10 lágy, mellúszóját 14–15, hasúszóját pedig 1 tüskés- és 5 puhasugár feszíti ki. Szín tekintetében a berggiltnek kétféle változata van. Az egyik világosabb, a másik sötétebb. Az utóbbinak a hasafelé megvilágosodó kékeszöld az alapszíne. Hasa kékes; az oldalán különböző színű, és számú és nagyságú foltok díszítik; pikkelyeit barna, vagy narancsszínű szegély foglalja be, a torkán és a mellén hasonló színű csíkok pompáznak. Hátúszója zöldszínű alapon barna foltokkal és vonalakkal tarkázott. Az alsóúszó sugarai narancsszínüek.

A világosabb színezetű változat sárgásbarna, barna foltokkal; hasa fehéres; a halpénzek foglalata barna; a test hátulsó felét három barna folt díszíti. Ez a világosabb színváltozat ugyanolyan, mint a fiatalkori színezet. Mind a két színváltozat független az állat nemétől és az évszaktól. A foltos ajakoshal Európa nyugati partja mentén Trondhjemtől délre mindenütt otthonos, sőt Afrika északnyugati partján is előfordul. A Földközi-tengerben igen ritka. Elvétve Nápoly környékén fogják. Az Adriából Faber Trieszt mellől említi, de ez az adat bizonytalan.

A tarka ajakoshal (Labrus mixtus L.)

Tarka ajakoshal (

Tarka ajakoshal (Labrus mixtus L.).

Az északi tengerekben a tulajdonképpeni ajakoshalak nemzetségét (Labrus L.) egyedül képviseli. Vastag, kettős húsos ajka van, fogazata kúpalakú fogakból áll, kopoltyúfedője pikkelyes; a hímek és az ikrások színezete annyira eltérő, hogy ennek alapján régebben hat változatát különböztették meg. A hímnek barnásvörös az alapszíne, amelyet azonban a pompás kékszínű csíkok gyakran elnyomnak. A világosvörös ikrás hátának hátulsó részét három sötét folt díszíti. A hátúszó 17 és 13, a mellúszó 15, a hasúszó 1 és 5, az alsó 3 és 10, a farokúszó pedig 11 és 6, alul és felül a többire ráhajló sugarat tartalmaz. 35 cm-esre nő meg.

Elterjedési területe tulajdonképpeni hazájától, a Földközi-tengertől egészen Anglia és Norvégia partjaiig ér föl. Nyáron partközelben, télen mélyebb vízben tartózkodik. Apró rákokkal és halakkal táplálkozik, de más állatokat is megeszik. Horoggal könnyű fogni, de többnyire csak csali gyanánt értékesítik. Szép színezete miatt igen alkalmas tágas akváriumi medencék behalasítására. Az ívás ideje alatt, mint fogságban megfigyelték, a különben békés hal, féltékennyé és harciassá válik. Az ivadékot a hím és az ikrás moszatdarabokból és kagylóhéjakból, stb. készített fészekben őrzi.

A tengeri compó (Labrus merula L.)

A tengeri compó, Labrus merula L., ugyanakkora, mint az előbbi faj. Hátúszójában 18 tüske van. Színe a hátán barnáskékes, oldala zöldes vagy kékes, a hasa kissé ibolyaszínű; páratlan úszói és mellúszói kékek, hasúszója barnás és halványkék szegélye van. Színezete egyébként rendkívül változatos. A fiatalok hasa ezüstös, úszóik halvány színűek. Az olasz tengerekben nem annyira gyakori, mint a tarka ajakoshal. Faber szerint a tengeri compó az Adriában mindenütt gyakori és az év minden szakaszában halásszák. Húsa harmadrendű.

Az ajakos kisasszonyhal (Labrus festivus Risso)

Az ajakos kisasszonyhal, Labrus festivus Risso, az Adriában ősszel gyakoribb. Főkép Spalato környékén fogják. Nagyon hasonlít az előbbi fajra, úgyhogy sokan a tengeri compó változatának is tekintik, feje azonban hosszabb és teste is magasabb. Színe felül barnás olajzöld, szabálytalan fekete foltokkal; fejét fekete sávok tarkítják; oldala világoszöld és ezüst, vagy fehér, esetleg más színű csík tagolja ketté; hasoldala fehéres-ezüstös és vagy narancsszínű hálózat, vagy pedig különböző színű foltok díszítik. Páratlan úszói nagyon tarkák, alapszínűk sárgás, hártyájukat kerek és gyakran udvaros foltok ékesítik.

A rigóhal (Labrus turdus L.)

A rigóhal, Labrus turdus L., a Földközi-tengerben mindenütt megtalálható, de kevésbbé gyakori, mint az előbbiek. 35 cm hosszúra nő meg. Feje nem annyira hosszú, mint rokonaié. Hátúszójában 18 csontos sugár van. Hasúszója rövid. Háta sötétzöld, oldala világosabb és ezüst sáv vonul végig rajta, amelynek elül fekete szegélye van. Hasát fehér foltok díszitik. Úszói zöldessárgák. Hátúszóján az utolsó három sugár tövében fekete folt terpeszkedik el.