Pérhalak (Thymallus Cuv.)

A pérhalak (Thymallus Cuv.) nemzetségébe tartozó fajok. Életmódjukat tekintve, áthidalják a ragadozó lazac-félék és a békés természetű marénák csoportját.

A pénzes pér (Thymallus vulgaris Nilss.)

Pénzes pér (

Pénzes pér (Thymallus thymallus L.). - Vitéz szemling (Salmo salvellinus L.).

A pénzes pért (Thymallus vulgaris Nilss.) halászaink lepényhal, márnafiú, ón, ónhal, pénzes, pénzespisztráng és pérhal néven emlegetik. Feje aránylag kicsi, szájnyílása szűk, állkapcsain, garat- és ekecsontján kis horgas fogak nőttek. Legfőbb ismertetőjele a hosszú és magas hátúszó. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacé. Színe aránylag változékony. A háta zöldesszürke, hasa ezüstfehér és szabálytalan, kis, fekete foltok vannak rajta szétszórva. A pikkelysorokat pontokból álló, többé-kevésbbé szembetűnő sávok kísérik. A sárgászöld hátúszót, különösen a szaporodási időszakban, 3–4 sötét bíbor- vagy ibolyaszínű, hosszanti csík díszíti, a szegélye pedig pirosas. Az alsó- és a farokúszó ibolyaszínű. Hossza csak ritkán haladja meg a 30 cm-t, de előfordulnak 60 cm-es példányok is. Súlya 0.7–1.5 kg.

A pérhal az európai lazac-félék között a legnagyobb elterjedésű. Egész Közép- és Kelet-Európában, továbbá Angliában, az orosz alföldön s az Ob vidékén mindenütt előfordul, Heckel az Erdély patakjaiból, Petényi a Poprádból, a Túrócból, a Garamból, az Oltból, a felső Vágból, az Aranyosból s néhány kisebb patakból, Herman Ottó pedig a Lucsivnából és a Vargyasból sorolja fel. A pénzespér igazi folyóvízi hal, a tavakat kerüli; állóvizekben, mint Angliában kísérletileg bebizonyították, nem tenyészik, legalább is sohasem szaporodik. Szokásaiban a sebespisztránghoz hasonlít. Fürgén úszik, sokáig ácsorog egyhelyben s a rovarok után a felszín fölé is kiugrik. Műléggyel nem nehéz fogni. Márciusban vagy áprilisban ívik. Ilyenkor pompásszínű nászruhát ölt. Az ivadék a második évben 15–20, a harmadikban 30 cm-es. Mesterséges tenyésztése sok nehézséggel jár s e miatt csak igen ritka helyen próbálkoznak vele.