6. Zsiráfnyakú antilopok (Lithocranius Kohl)

Alakját egészen sajátságossá teszi erősen megnyúlt, vékony nyaka. Egyetlen faja ismeretes.

A zsiráfnyakú gazella v. .gerenuk (Lithocranius walleri Brooke)

Lábai nagyon vékonyak és finomak, fattyúcsülkei nagyon aprók. Arcának gazellarajzolata kevésbbé éles, mint a megelőző fajon, azonban egy világosabb oldalsáv felismerhető belőle. Szarvai csak a bikának vannak; a szarvak többé-kevésbbé határozottan lantalakúak, hegyük előrefelé néz. Farka felső lábszára közepéig ér. Színezete felül élénk gesztenyebarna, ezt az oldalak felső részén egy-egy éles világosabb oldalvonal határolja el, mely azután átmegy az oldalak alsó részének homokbarna színébe. A hátán ilyen módon nyeregalakú rajzolat keletkezik. Hasa fehérszínű. Koponyája, különösen annak a szarvak mögé eső része nagyon hosszú. A csontok ezek a tájon különösen szilárdak és kemények; erre vonatkozik az állat tudományos neve, mely szóról-szóra fordítva „kőkoponyá”-t jelent.

Zsiráfnyakú gazella (Lithocranius walleri Brooke).

A gerenuk a Szomáli-földet lakja a Tanáig, valamint Német-Kelet-Afrikának a Kilimandsaró körül fekvő tájait. Életmódja tekintetében nagyon hasonlít a dibataghoz, azonban eltér tőle abban, hogy fejét és farkát menekülés közben lefelé tartja, míg az előbbi föltartja. Annál még jobban ragaszkodik a mimózabokrokhoz, sűrű „khanza”-dsungelhoz, vagyis azokhoz a területekhez, melyeket fű- és vízhiányuk miatt a többi antilopok elkerülnek. Itt a bokrok közt mozdulatlanná meredve, feltartott nyakkal kémlel éles szemeivel az ellensége után, míg maga majdnem teljesen láthatatlan. Mint a zsiráf, melyhez hasonlít, főképpen szintén az ágakból táplálkozik és hogy azokat jobban elérje, merőlegesen a hátulsó lábaira áll, az elülsőkkel a fa törzsének támaszkodva. Menges a Szomáli-földön kicsiny, 10–15, legfeljebb 30 darabból álló csapatait figyelte meg, benne csak pár erős bikával.