Kövihalak (Nemachilus van Hass)

A kövihalak, Nemachilus van Hass, nemzetségét alkotó fajok megnyúlt, oldalról lapostestű alakok. Pikkelyeik aprók, vagy satnyák, esetleg teljesen visszafejlődtek. Felső állkapcsukon 6 bajuszszáluk van. 50 fajuk Európa és Ázsia mérsékelt éghajlatú részének vizei közt oszlik meg. Legközönségesebb:

A kövi csík (Nemachilus barbatulus L.)

Kövi csík (

Kövi csík (Nemachilus barbatulus L.). Réti csík (Misgurnus fossilis L.).
Vágó csík (Cobitis taenia L.).

A kövi csík, Nemachilus barbatulus L., egyéb népies nevén: bajuszos orsófark, gömőhal, hajatlan kövihal, héjatlan kövihal, kavicshal, kőmaró kolty, könnyhal, kövecshal, kövi, kövi csík, kövihal, kűhal, menyhal, 15 cm-esre nő meg. Felül sötétzöld, oldala sárgás, alsó része világosszürke. Fején, hátán és oldalán barnásfekete pontok, pettyek és sávok láthatók. Hát-, farok- és mellúszói pettyesek, az alsó és a hasúszó sárgásfehér. A száj körül 6 bajuszszál van. A hátúszóban 3 és 7, a mellúszóban 1 és 10, a hasúszóban 1 és 7, az alsóban 3 és 5, a farokúszóban pedig 18 sugár van.

A kövi csík, éppúgy, mint rokonai, Európa nagy részében el van terjedve. Kelet felé egészen az Uralig található; Svédországban I. Frigyes telepítette be Németországból. Északon a Balti-tenger kevert vízében is él. Hazánkban a Kárpátokban, a Nyitrában, a Mehádiban, a Szávában, Erdélyben, a Balatonban (Heckel), a Poprádban, a Tarcában, az Ondavában, a Vágban, a Garamban, a Bisztrában, a felső Tiszában és a felső Körösben, a Csernában, a Tiszovnikban, Cinkota mellett (Petényi), az Egerben, a Bódvában, az Ipolyban, a Küküllőben, az Oltban és a Sajóban (Herman Ottó) él.

A réti csíktól eltérően a kövi csík, ha nem is kizáróan, de leginkább folyóvízben tartózkodik. Legjobban kedveli a gyorsfolyású vizeket és a homokos, vagy kavicsosfenekű sekély patakokat. Nappal kövek alá rejtőzik és csak időnként merészkedik ki, ha véletlenül zsákmány kínálkozik. Vadászni napnyugta után indul és valószínűen egész éjjel cserkészik. Nagy farokúszója segítségével jól úszik, de egyszerre nem tesz meg nagyobb utat, illetve szakaszosan halad előre. Ha óvatosan felvesszük a követ, amely alatt meghúzódik, egy pillanatig mozdulatlanul marad, majd nyílsebesen tovarebben, vagy a fenéken siklik tovább és új rejtekhelyen húzódik meg. Vihar közeledtére szintén nyugtalanná válik. A réti csíktól abban is különbözik, hogy nem annyira szívós természetű. Ha a vízből kivesszük, néhány perc alatt elpusztul, messzire tehát nem szállítható. Táplálékát víziférgek, rovarok, halivadékok és növényi anyagok is alkotják. Szaporodási ideje az első tavaszi hónapokra, márciusra és áprilisra esik. A kikelt ivadékok májustól júniusig a víz egyes helyein nagy csapatokban gyülekeznek. Ikráikat kövekre és növényekre rakják le. Ízletes húsa miatt mindenütt halásszák. A kifogás után tanácsos mindjárt elkészíteni. Az emberen kívül a vízicickány és pocok, a jégmadár és a gázlók, sőt a fenékhalak is ellenségei.

Jól berendezett medencékben a kövi csík sokáig elél. A medencékben is, mint a szabadban, a nappalt a fenéken töltik el, csak borús időben mutatkoznak. Ilyenkor a felszínre jönnek, többízben levegőt vesznek föl, és belükön áteresztve, ismét kibocsátják, majd – meglehetősen ügyetlenül – a fenékre süllyednek, miközben egyik kavicstól a másikhoz ütődnek. Falánkságukról csak az alkothat fogalmat, aki medencében figyelte meg őket. Hihetetlen tömegű férget és egyéb állatot fogyasztanak el. Mihelyt áldozatukat megragadják, mell- és hasúszójukkal felkavarják az iszapot és ezzel zavarossá teszik maguk körül a vizet, s ennek védelme alatt lakmároznak. Ha a zsákmány elfogyott, otthagyják a zavaros vizet és kedvelt rejtekhelyükre vonulnak vissza, hogy a nehéz „munka” után kipihenjék magukat.