5. alcsalád: Vértes harcsák (Callichthynae)

A páncélos harcsák (Callichthynae) megérdemlik a nevüket, mivel fejükön kívül az oldaluk is négysoros pajzzsal vértezett. Szájuk alsóállású és vele a fenék kavicsaira rá is tudják magukat tapasztani.

A foltos vértes harcsa (Callichthys pictus M. T.)

A foltos vértes harcsát Schomburgk guayanai utazásán fedezte fel. Hossza 10–15 cm. Fejének tetején, vállövén, a mellén és az oldalvonalán apró tüskék vannak. Melle, oldala és hasa sárgafoltos. Felül barna, alul fehéres.

„Ez a hal ivadékai számára vízinövényekből nemcsak mesteri fészket épít, hanem őrzi és igazi anyai önfeláldozással a legbátrabban védelmezi őket minden támadás ellen. Fészke valódi művészi munka. Áprilisban vízinövények közt kezdi építeni. A fészek boltozata a felszínig ér. Alakja lapított gömb. Egyetlen nyílása van, amelyen keresztül az anya belebújhat. Az ikrák lerakása után az ivadékok kikeléséig a nőstény csak éppen annyi időre hagyja el a fészket, amíg éhségét lecsillapítja. Anyai szeretete és ragaszkodása sokszor vesztét okozza, mivel ilyenkor könnyen ki lehet fogni. Kis kosarat állítanak a fészek nyílása elé, megkopogtatják, mire a vértes harcsa felmeresztett tüskével dühösen ront ki és foglyul esik. A vértes harcsa kedvelt tartózkodási helyei a parti állóvizek és az ültetvények öntözőárkai. Ha a víz kiszárad, vándorútra kel.” – Így hangzik Schomburgk jelentése erről az érdekes kis harcsáról.