7. család: Laposfejű harcsa-félék (Aspredinidae)

A harcsák utolsó családját a laposfejű harcsák, Aspredinidae, alkotják. Csak kevés faj tartozik ide, amelyek valamennyien Dél-Amerika területére korlátozódnak. A parti folyókban, egyes fajok féligsós vízben élnek, sőt nyílttengeriek is vannak. Hosszúságuk 30–40 cm-t ér el. Húsukat a szegényebb néposztály szívesen fogyasztja. A laposfejű harcsákat ivadékgondozásuk különös módja teszi érdekessé.

A szemölcsös harcsa (Aspredo laevis M. T.)

A szaporodási időszakban a szemölcsös harcsa, Aspredo laevis M. T., nőstényének alsó oldalán, még a páros úszók alsó felületén is, hosszúnyelű bőrszemölcsök jelennek meg, amelyeknek a vége kehelyszerűen tágul ki. Ezekben a kelyhekben rejtőznek az ikrák, de nem tudjuk, hogyan kerülnek oda. Valószínű, hogy a nőstény előbb a fenékre rakja le ikráit, majd végigsiklik fölöttük és így ragadnak a testére. Ívás idején a nőstények hasoldalán a dúsan erezett bőrben bemélyedések keletkeznek, s ha az ikrák megtapadtak, a bőr sarjadzani kezd és így fejlődnek ki az említett szemölcsök. A szemölcsök nyelében erek haladnak, amelyek a kehelyben hajszálerekre oszlanak, ami arra vall, hogy az ikrák ottan nemcsak védelmet, hanem táplálékot is kapnak. Ezt bizonyítja az is, hogy az ikrák a fejlődés ideje alatt megnövekednek. Az embriók kikelése után a bőrszemölcs visszafejlődik.