NEGYEDIK REND: Porcos vérteshalak (Chondrostei)


FEJEZETEK

A ma élő porcos vérteshalak (Chondrostei) utolsó maradékai egy régi, főleg a Föld középkorában virágzó halrendnek. Külsőleg jellemzi őket koponyájuk előrenyúló és az etmoidporctól támasztott csőrszerű nyúlványa, a rostrum. Belső vázuk tökéletlenül csontosodott el, a gerinchúr majdnem teljes egészében megmaradt, a csigolyatestek nem fejlődtek ki, csupán csak a felső és alsó gyűrűt alkotó ívszárak, amelyek a gerincvelőt és az aortát ölelik körül. Alsóállású szájukat csökevényes állkapcsok határolják, a száj előrenyujtható. A koponyát porcos, de nagy bőrcsontok fedik. A bőr vagy rombikus pikkelyekkel, vagy sorokba rendezett csontlemezekkel vértezett. Belső szerveik felépítésében még igen sok ősi, kezdetleges jellemvonást találunk, amelyek néha a cápák szerveire emlékeztetnek, így pl. a bél csavaros billentyűje, az ivarszervek kivezető nyílása és az artériás kúp. Igen feltűnő a hatalmas és osztatlan úszóhólyag, továbbá a szívkamra mirigyes bevonata és az erős izomzatú gyomorfal, amely a magevő madarak zúzájához hasonló.

A porcos vérteshalak, vagy tokfélék mind az északi mérsékelt égöv lakói és itt a nagy folyamokban élnek, de bejárnak a tengerbe is. Legnagyobb részük nagytestű halak, amelyeknek úszóhólyagjából halenyvet, ikrájukból pedig kaviárt készítenek, s e miatt gazdasági tekintetben is igen fontosak.