| 1. család: Nyálkásangolna-félék (Myxinidae) | TARTALOM | Ingolák (Petromyzon Art.) |
FEJEZETEK
Az ingolák (Petromyzontidae) szája teljesen kerek és erős szívókészülékké alakult át, amelyben nagyszámú szarufogacska is van. Az orrnyílás nem a fej csúcsán, hanem jóval hátrább van. Mögötte világos folt látható, amely a sötétebb hátbőrtől élesen elkülönül: ez a homlokszem helye. A porcváz jólfejlett, s van porcos kopoltyúkosár is. A két zacskós kopoltyú külön-külön nyílik a szabadba, befelé pedig közös járattal torkollanak a garat elejébe. Az orrüregnek nincs összeköttetése a garattal. A szem jólfejlett, a helyzetérzőszervben két ívjárat van. A hátúszó magasabb és két szakaszra tagolt, amelyek közül a hátulsó közvetlenül megy át a farokúszóba.
Az ingolák részben a tengerben, részben az édesvízben élnek; ívás idején a tengeri alakok is bevándorolnak a folyókba. Minthogy rossz úszók, alkalomadtán más halakkal vitetik magukat, olyan módon, hogy rászívják magukat. Szívószájuk különben a táplálék megszerzésére való, mert miként a nyálkásangolnák, az ingolák is rátapadnak a zsákmányukra, ráspolyos fogaikkal megfúrják és mély lyukakat rágnak ki rajta. Leggyakrabban fenékhorgon fennakadt halakat támadnak meg; de gyakran esik áldozatukul szabadon úszó hal is. Megeszik az ingolák a dögöt is, elfogyasztanak mindenféle apróbb víziállatot, s az iszap szerves részeit is. Ívásuk ideje tavaszra esik; fejlődésük bonyolult átalakulás (metamorphosis). Az ivartermékek kiürítése után a szülők elhalnak.
| 1. család: Nyálkásangolna-félék (Myxinidae) | TARTALOM | Ingolák (Petromyzon Art.) |