2. Féljuhok (Pseudois Hdgs.)

A juhokhoz igen közel álló nem a féljuhok (Pseudois Hdgs.) neme, azonban ezek sok tekintetben a kecskéhez is hasonlók. A külalakja egészen juhszerű. A bakoknál hiányzik a szakál és az erős bakszag. Ezzel szemben a kecskékre emlékeztet a szemelőtti mirigy hiánya, amelynek azonban egykori ottlétét egy csupasz folt engedi sejtetni; hasonlóképpen körömcsőmirigyei is visszafejlődtek. A homonym pervertált szarvak hasonlítanak a turkecskék szarvaihoz. A szarv keresztmetszete kezdetben kerek, később kerekdeden háromszögű; a nyakon keresztül hátrafelé hajolnak és a hegyükkel befelé és egy kissé felfelé mutatnak. A szarvak – egy finom csíktól és az évgyűrűktől eltekintve – símák. A nőstények kicsinyek. A farok rövid, de mégis hosszabb mint a valódi juhnál. A nősténynek két csecsbimbója van.

A nahur vagy baral (Pseudois nayaur Hdgs.)

[Más nevei: nahoor, burrhel]

Nahur (Pseudois nayaur Hdgs.).

Nahur (Pseudois nayaur Hdgs.).

Nemének egyetlen faja Tibetben és Közép-Ázsiában a hegyes vidéken él, a Himalája földhegyláncától Kuenlünig és Altyntagig, Schígartól a Baltistánon Maisurig. A test felső oldalának színe sajátságosan kékesszürke, amiért az angolok kékjuhnak nevezik. Télen a bundája inkább szürke, nyáron inkább barna. A test alsó fele, a lábak hátsó és belső oldala és a farok töve fehér. Egy csík a lábak elülső oldalának hosszában, a körmök kivételével, amelyek fehérek és a farok vége fekete. A kifejlődött koson – amely eléri a 90 cm vállmagasságot is – ezenkívül a pofa, a nyak- és mellközép és egy oldalszalag fekete.

Valamint testi tulajdonságaiban, úgy szokásaiban is a nahur a juh és a kecske között a középhelyet foglalja el. Mint amaz, úgy ez is a nyílt dombos tájat szereti és délben a legelőhelyen pihen. Éppoly könnyen mássza meg a legmeredekebb sziklákat is, mint a kecske, amelyhez mozgékonyságban is hasonlít. A fogságban tartott nahurnál figyelték meg, hogy a bakok a veszekedés közben éppúgy, mint a kecskék, a hátulsó lábaikra állanak.

Az állat életmódjának kitűnő leírását Prschewalskynak köszönhetjük, aki a népies kuku-jemannak nevezett nahurt Alasanban találta, ahol ez a legvadabb és a legsziklásabb helyeket egyedül vagy páronként, ritkábban kis 5–15 drb-ból álló nyájakban lakja. Kivételesen az állatok 100 drb-ból álló nyájjá is összeverődhetnek. Minden nyáj egy öreg kos vezetése alatt áll. Veszély esetén egy szaggatott fütyüléssel figyelmeztetik egymást, amely annyira hasonlít az ember fütyüléséhez, hogy azt Prschewalsky először egy vadász jelzésének tartotta. A fütty elhangzása után a nyáj rohanva menekül, gyakran függőleges sziklákon; így látva őket, méltán csodálkozásba eshetünk, hogy egy ilyen nagy állat hogyan tud ennyire hozzáférhetetlen helyeket megmászni.

Az állatok rendkívül vigyázatosak, semmi sem kerüli el a figyelmüket. Szaglásuk, hallásuk és látásuk feltűnően fejlett. Az est leszállta előtt megy a legelőre, melyhez legszívesebben a hegyi réteket választja ki. Reggel azonban, amikor a nap már meglehetősen magasan jár, visszatér sziklás otthonába. Itt gyakran órákig áll mozdulatlanul és csak néha fordítja a fejét hol az egyik, hol a másik irányba. Délben valamelyik szikla kiugró peremén hevernek le az állatok pihenni, amihez nyáron a hűvösebb északi oldalt választják. Néha az oldalukra fekszenek, kinyujtva mind a négy lábukat. Ha a tavaszi hőség elégette a füvet, akkor a kuku-jeman a fák leveleivel is beéri, sőt az éhségtől hajtva, néha még fel is mászik a fákra. Így látott Prschewalsky nagy csodálkozására két nahurt egy szilfán, 4 m-re a föld felett.

Az üzekedés, a mongolok szerint, novemberben kezdődik és egy egész hónapig tart. Olyankor éjjel-nappal hallani a bakok hangját, ami nagyon hasonlít a kecske mekegéséhez. A verekedő természetű állatok az év többi szakaiban is küzdenek egymással. A nőstény májusban ellik, rendesen 1 és csak ritkán 2 kicsinyt, amelyek a legközelebbi párzásig anyjukkal maradnak.

Prschewalsky a nahur vadászatát igen nehéznek írja le. Ha a kuku-jeman észreveszi a vadászt, kettőt-hármat füttyent, néhány ugrást tesz, majd megáll, hogy biztosítsa magát. Ebben a pillanatban jó céltáblául szolgál. Azonban, ha ekkor elhibázzák, úgy többé eltalálni nem lehet, mert néhány pillanat mulva ismét füttyentve, hirtelen eltűnik. Állatkertben a nahur ugyanúgy viselkedik, mint többi rokonai.